Hónap: 2022 július

Új igazolás, edzőmeccsek, kupadátumok…

Az elmúlt napokban igencsak felgyorsultak az események. Hírt tudunk adni új igazolásról, be tudunk számolni egy edzőmérkőzésen történtekről illetve az elkövetkező felkészülési mérkőzések dátumáról, de a Heves Megyei Kupa első két fordulójának sorsolása is megtörtént.

Mától, azaz július 21-től a Gyöngyösi AK játékosa a jászárokszállási Szabó Tamás. A “Róka” becenévre hallgató 25 éves középpályás nem feltétlenül ismeretlen számunkra, hiszen többször játszott ellenünk az NBIII-as Jászberény színeiben, sőt, még egy irdatlan nagy gólt is lőtt nekünk… Ráadásul “családilag is kötődik” a klubhoz, hiszen öccse, Alex 12 éves korától négy éven keresztül nálunk pallérozódott mielőtt a Honvéd leigazolta volna. Tamás egy igazi box-to-box középpályás, kiváló szerelő  és ütköző készséggel megáldva, aki a támadások építésében is segítségére lehet a társaknak. Üdv a csapatban!

Már a múlt héten “nyélbe ütöttük” Váradi Zoltán leigazolását. A karácsondi 22 éves fiatalember Hevesről érkezett hozzánk, méghozzá “vissza”, hiszen  4 éven keresztül ő is játszott utánpótlás csapatainkban. A szakmai stáb amolyan “jobboldali mindenesként” számíthat a játékára. Üdv a csapatban!

A mérleg másik serpenyőjébe is került egy játékos:  Bódi Milán  11 év után elköszönt a GYAK-tól, Gyöngyöshalászon folytatja. Sok sikert!  

VÁRADI ZOLTÁN és SZABÓ TAMÁS jött, BÓDI MILÁN ment

Szerdán pedig lejátszottuk első felkészülési mérkőzésünket, méghozzá az ország egyik legszebb fekvésű pályáján, a salgótarjáni Szojka Ferenc Stadionban az NBIII-ból frissen kipottyanó SBTC ellen. A harmadosztályú csapatból maradt néhány kulcsjátékos, illetve – hozzánk hasonlóan  gazdag és eredményes utánpótlással rendelkező klubról lévén szó –  bátran nyúlva a fiatalokhoz, ütőképesnek tűnő gárda ellen játszottunk egy jó mérkőzést a most aztán ténlyeg katlanként működő létesítményben. A mérkőzés kezdetekor (18 óra) 32 fokot mutatott a hőmérő…

A Hazaiak nagyon bekezdtek, gyors szélsőikre építgették a támadásokat, de nekünk is sikerült kialakítanunk helyzeteket. A 20. perc tájékán volt egy kis “sörmeccs” jelenet: Tóth kapusunk a 16-oson kívül kézzel ért labdába, amiért piros lapot kapott, de jött a Stécé padjáról a jelzés, hogy maradjon nyugodtan, úgy több érelme van a meccsnek. Pláne, hogy nem sokkal ezután egy jó elfutás után a gólerős Tarlósi Milán meg is szerezte a vezetést a nógrádiaknak…

Nem sokkal ezután mi is megrezgettük a hálót: egy szabadrúgás után Márkus fejelt a kapu felé, a kapuson túl is jutott a labda, de az egy méteren álló Vernyik – biztos, ami biztos – bepasszolta azt.

Ezután újabb kiállítás, ezúttal tényleges következett. Az egyedül kiugró csatárt Váradi a mezénél fogva húzta vissza: itt is villant a piros, és itt már nem jött a “megbocsájtás”, az első félidő utolsó perceitől emberhátrányban játszottuk le a mérkőzést.

A második félidő elején az emberelőnyben játszó hazaiak érthető módon domináltak, de igazi védést csak egyet kellett bemutatnia a ki(nem)állított kapusunknak. Sőt, 10 perc elteltével, és hat hazai csere után kiegyenlített lett a játék, és néha még labdatartásra, támadásépítésre, letámadásra is jutott az erőnkből… Egy ilyen határozott fellépés alkalmával a győztes gólt is megszereztük! A bizonytalankodó védőtől Ludányi Gábor egész egyszerűen elvette a labdát, majdegy tolás után 16 méterről eresztett meg egy hálószaggató lövést.

Mindig elmondjuk: nem az eredmény számít ilyenkor, de most azzal is elégedettek lehetünk a körülmények ismeretében, illetve a nagy terhelésben lévő játékosainkon látszott a labdaéhség és a fáradtság is, de egy jó mérkőzést játszottunk!

A szebb napokat is látott stadion

Nézzük a jövőt!

A következő három HAZAI felkészülési mérkőzés dátumai és ellenfelei a következők:

július 23.,  szombat, 10:30 – Gödöllő

július 27., szerda, 19:00 – Jászfényszaru

július 30., szombat, 11:00 – Jászárokszállás.

Már nem felkészülési, hanem tétmérkőzés dátumáról is hírt tudunk adni, hiszen a megyei szövetség megtartotta a kupasorsolást is. Ennek keretében az 1. fordulóban Abasárra utazunk augusztus 21-én, vasárnap. Ha ezt az akadályt sikeresen vesszük, akkor a 2. fordulóban a Hatvani Lokomotív-Maklár mérkőzés győztesét fogadhatjuk.

Hajrá GYAK!  

Egy plusz, egy minusz

Beindultak az átigazolások, a mi mérlegünk eddig egy-egy: egy játékos távozott, egy játékos érkezett.

Mindkettőjük esetében elmondható, hogy ezzel a váltással visszatértek  régebbi csapatukhoz.

Sándor Bence egyéves kitérő után, amit a mi középpályánkon robotolt végig, visszatér az Energia SC-be. Sok sikert kívánunk neki új csapatában!

Viszlát zöld-fehér mez!

Az érkezési oldalon szintén visszatérésről beszélhetünk, hiszen a frissen igazolt Váradi Zoltán korábban 4 esztendőt töltött klubunknál. A jobboldali mindenes Hevesen játszott három éven keresztül, de immár Majzik Zoltán számíthat a 22 esztendős játékosra.

Hajrá GYAK!

Hát elkezdődött…

Felnőtt csapatunk elkezdte a felkészülést a 2022/23-as szezonra. Majzik Zoltán és Nagy-György Tamás irányítása mellett 23 játékos “vette fel a munkát”, és kezdte meg a kellemes időben a nagyjából hat hetes “tortúrát”.

Természetesen akadt néhány hiányzó: volt, aki nem nálunk folytatja pályafutását, akadt próbajátékon résztvevő, illetve nyaralás miatt távolmaradó.

Volt azonban jónéhány új arc is: 4-5 játékos vesz részt próbajátékon, és próbálja elnyerni a szakvezetés bizalmát.

A kemény munkát a tervek szerint edzőmérkőzések is fogják tarkítani, jövő héten rögtön kettő is (idegenben), majd 27-én már itthon is pályára lépnek a fiúk.

Hajrá GYAK!

Szép a kilátás...

A 21/22-es szezon (nem csak) számokban

Szinte még alig ért véget a 21/22-es szezon, hamarosan kezdődik a felkészülés a 22/23-as  bajnoki évre! Annyira hamarosan, hogy a -1. héttel már el is indult,  hiszen a fiúk heti kétszeri – egyéni – futással teljesítették a feladatot, ezen a héten pedig – 0. hét – emelik a tétet, és már nagyobb távot kell teljesíteniük. Július 11-én,  hétfőn pedig már a közös munka indul meg a Kömlei Károly sporttelepen. Természetesen az edzőmérkőzésekről honlapunkon is hírt adunk, előtte azonban nézzük át egy kicsit az elmúlt évet…

2021. július

Kezdjük ott, hogy tavaly nyáron egy teljes megújuláson ment keresztül csapatunk. Az NBIII-ból kiesve az idegen és helyi zsoldosok is elhagyták a klubot, a harmadosztályban kevesebb szerephez jutó “három-bé” maradt csak (Babarcsik-Béla-Bódi), illetve a meghatározó szerepet betöltó Márkus Marcell és Tarnai Dániel, bár utóbbira – a Diósgyőrben vállalt edzősége miatt – nem nagyon számíthattunk, és télen közelebb is ment munkahelyéhez, Encsre igazolt.

Öt játékos maradt tehát a tavalyi keretből, ami  egyet jelentett azzal, hogy a szintén újonnan kinevezett edzőnek, Majzik Zoltánnak egy teljesen új csapatot kellett építenie. De tényleg teljesen újat… Ilyenkor három féle út vezethet a csapathoz: 1 – “felhozni az ifiből”,  2 – “öregrókák visszacsábítása”, 3 – “máshonnan igazolni”.

Egy, a mi helyzetünkben lévő csapatnak persze ez utóbbi a legnehezebb… Mindössze négy olyan játékos érkezett, akinek azelőtt “nem volt köze” a GYAK-hoz, bár Balogh Martinnak legalább a város nem volt ismeretlen… Csák László személyében egy csupaszív embert/játékost ismerhettünk meg, bár a munkahelyi elfoglaltsága miatt tavaszra jóformán őt is “elveszítettük”… Nagy fogásként tekintettünk Ladányi Tiborra, és nem véletlenül! Nemhogy NBIII-as, de NBII-es, sőt, nagyon komoly NBI-es tapasztalattal bíró játékmesterrel gazdagodtunk. És igaz, hogy 1/1-es meccs/gól átlagot villantott, de mindössze 6 mérkőzésen jelentekezett játékra, így az ő emberi oldaláról kevesebbet tudunk szólni…  Szabó Viktor is nagy reményekkel érkezett hozzánk, és mi is sokat vártunk tőle (megye II-es bajnok, gólkirály…),  ám sérülés miatt gyakorlatilag a teljes őszt kihagyta, csak tavasszal tudott segíteni a játékunkon góljaival, gólpasszaival… Talán nem botorság kijelenteni, hogy a tavaszi 6 gólja mellé jövő esetleges őszi 6-7 gólja segített volna hozzá minket egy  jobb helyezéshez…

Elmondható, hogy az öreg rókák visszacsábítása viszont jól sikerült, pláne, hogy nem csak “öregeket” sikerült leigazolnunk.  A Vernyik-Ludányi-Oravecz trió nem csak tapasztalatával, játékával, de mentalitással és hozzáállással is jó példával állt a fiatalok elé! Dávid az igazi csapatkapitány, vezéregyéniség, Nándi a nyughatatlan, mindig többet akaró, Boti pedig az utolsó lehelletéig futó Sportember szobrához állhatna modellt.

Csapat-Építés

A Sándor-Sárándi-Tóth-Tóth visszacsábított négyes szezonja  felemásra sikerült. Sándor Bence az őszi csapat meghatározó játékosa, vezéregyénisége volt, egy téli sérülés, majd műtét után viszont tavasszal mindössze kétszer tudott pályára lépni. A szintén megatározó játékosnak szánt Sárándi Milán már október elején kidőlt a sérülése miatt… Tóth Leventét csak kisebb sérülések hátráltatták, így a 34 tétmeccsünkből 27-szer pályára lépett, sajnos legtöbbször nem 100%-os állapotban. Tóth Bálint tavaszra egyértelműen első számú kapussá vált, bár már ősszel folyamatosan ott volt, igazából nem is volt egyértelmű, hogy ki hanyadik számú kapus, végig lehetett számítani  rá is.

Az említett sérülések miatt télen muszáj volt (vissza)igazolni: a csátársorba a fiatal Lekli Soma érkezett, aki ugyan “csak” 3 gólt szerzett, azonban erőszakosságával állandó munkát adott a védőknek, sok pontrúgást harcolt ki, ráadásul még az U19-es csapatunkat is tudta segíteni. Csák Laci “készenléti állapota”  miatt szükség volt egy kapusra,  a 18. életévét épp a napokban betöltő  Sándor Dominik  az U19-es csapatban 15 meccsig jutott, de a felnőttben sem csak Tóth Bálint segítése volt a szerepe: mind a megyei kupában, mind a bajnokságban jutott neki egy-egy mérkőzés. A védelembe az “ős-gyakos” Szilágyi Norbert   tért vissza, aki – a sérülésekkel tarkított tavasz végére – elérte az 522. felnőtt bajnoki(!) mérkőzését GYAK-mezben, és hát az ő rutinja sem volt felesleges ebben a fiatal csapatban. 

82 év egy képen...

És akkor a fiatalok! Bátran  elmondhatjuk, hogy így kell a hátrányból előnyt kovácsolni! Igen, tudjuk, a fiatalok nem képesek konstans jó teljesítményre, – emiatt igazolnak az NBI-es csapatok inkább egy 30 éves szerbet… – de büszkén kijelenthetjük, hogy egy ilyen nehéz helyzetben bizony helytálltak! A legtöbb csapat egy sérüléshullám után nyúl csak az “ifihez”, – sokszor több kevesebb sikerrel – nálunk pedig a 34 tétmeccsen 27-30-34(!) alkalommal vállaltak szerepet 17-18 éves játékosok! Sőt – igen, ezt is lehet fokozni! – egy átlag megye I-es felnőtt csapat 30-32 meccset játszott a szezonban a kupameccsekkel együtt, tehát egy átlag megye I-es felnőtt játékos ennyi mérkőzésen játszott maximum a szezonban. Mivel a mi “felnőtt” játékosaink még úgy mellékesen az U19-ben is játszottak egy kiemelt(!) bajnokságban, ez a szám igencsak megnő. DE! Néhány olyan játékosunk is akadt, akik a felnőttben, az U19-ben, de még az U17-ben is játszottak, így volt, hogy négy-öt nap alatt három mérkőzésen is pályára léptek! Nézzük is a rekordereket!

Ahogy fentebb olvashattuk, a felnőtt csapatunknak összesen 34 tétmeccse  volt ebben a szezonban: 29 bajnokit játszottunk (ebből a Felsőtárkány elleni később törlésre került), 2 Magyar Kupa meccset és 3 Heves Megyei Kupa mérkőzést abszolváltunk.

Több fiatal játékosunk is egyértelműen meghatározó embere volt a felnőtt csapatnak: Nagy-György Bálintnak – aki több hetet is kihagyott sérülés miatt,  de így is – 48 nagypályás tétmeccs jutott, Babarcsik Bálint 53 meccsen volt jelen, Czinkóczi Bence az 54-et is elérte, Forgó Kornél pedig    – a megye-válogatott mérkőzésekkel együtt –  58-ig jutott!!! De sérülések és a nehézkes hazajárás miatt (egri iskola) többet hiányzó Ludányi Gábor  is elérte a  43-at. A “jó, de ő kapus…” elvén Tóth Bálint  46 mérkőzése szinte említésre sem méltó… Ja, és ők úgy “mellékesen” – Bencét kivéve – még egy röpke kis érettségivel is bajlódtak a tavasz végén…

A két “Benjáminunk”: Dudás Csanád  már júniusban betöltötte a 16. életévét, így már a második bajnokinkon bemutatkozhatott a felnőtt csapatban, viszont az U17-ben is vitézkedett( 17 meccs/25 gól…),  az U19-ben is összeszorgoskodott 4 gólt,  és felnőtt mérkőzésen is betalált:  50 mérkőzést játszott.

Csak december végén lépett a “foci-felnőttek” sorába Szentannai Martin,  aki a következő statisztikát hozta össze: U17 – 20 mérkőzés/24 gól; U19 – 20/9. A felnőtt csapatban hatszor csereként, háromszor kezdőként számított rá Majzik Zoltán, és itt is szerzett egy gólt, illetve adott több gólpasszt is, ő szintén 50 mérkőzést tudhat magáénak.

Tavasszal több helyről érte az a kritika csapatunkat, hogy mintha elfáradtak volna…   Hm, lehet…

2022. február

Ennyi fiatal mellett még többször pályára lépett, vagy legalábbis rendelkezésre állt a “nagycsapat” számára jó sok 17-18-19 éves  játékos. A legtöbbször Kotaul Rajmund, aki az ifi mellett még szinte minden alkalommal a felnőtt mérkőzéseken is játékra jelentkezett! A télen távozó  Vas Tibor  is szinte állandó kerettag volt, de számítani lehetett még  Majoros Zsombor, Bakó Péter, Nyerges Pál, Gutschker Alex és Mihályi Erik játékára is.

A csapat végül is a középmezőnyben végzett, ami  ugyan nagy örömre talán nem jogosít fel minket, – egy 3., 4. helynek jobban tudnánk tapsolni… – de szégyenkezésre, szomorkodásra sem adhat okot. Mint amikor az iskolában 3-ast kapunk: nem villogunk vele, de azért a bukásra állóktól sokkal jobbak vagyunk. A felelés után a tanárnéni egy kicsit elhúza a száját, hogy “tudnál te jobbat is, de legalább látszik, hogy készültél, és nem vagy te egy hülyegyerek. Kicsit kapd össze magad, és legközelebb hozd össze a négyest!”

Volt néhány olyan mérkőzésünk, ahol a játék alapján a 0 vagy 1 pont helyett rászolgáltunk volna legalább az egyik, vagy mindhárom pontra is… Ilyenek voltak pl. az Egerszalók elleni mérkőzések, amelyeket egyaránt elvesztettünk, pedig a helyzetek, a játék alapján összesen 2-3-4 pontot is megérdemeltünk volna, de 0 lett. Ezek talán kevésbé fájtak, hiszen mégiscsak az ezüstérmesről beszélünk, de a Heves ellen szerzett két pont sokkal kellemetlenebb. Egyértelműen kisebb játékerőt képviselő csapatról beszélünk, és “sikerült” két gólnélküli döntetlen összehoznunk, vagyis képtelenek voltunk a kapujukba találni… A másik oldalon viszont ott van a két Gyöngyöshalász ellen megvívott mérkőzés: 6 pontot szereztünk a 4. helyezett ellen.

A rúgott gólok számával még elégedettek is lehetünk:  68. Csak a Hatvan (108) és a Heréd (80) szerzett nálunk többet. A kapott gólok (35) terén  sem volt olyan rossz a helyzet, hiszen az ötödik legkevesebb gólt kaptuk, így a gólkülönbségünk a 3. legjobb volt a bajnokságban. Valahogy az eloszlás nem sikerült jól, hiszen a már említett Egerszalók 4 góllal kevesebbet szerzett, mint mi, és csak három bekapott góllal maradt el tőlünk – így pl. a gólkülönbségünk nekünk lett jobb eggyel – ők mégis 17 ponttal többet gyűjtöttek, ami a második helyezést jelentette nekik…

Milyen érdekes az “érzet”, és a valóság… Sokan gyengébbnek érezték a tavaszt, “elfáradt a csapat”, vagy “megállt a fejlődésben”, de legalábbis “nem fejlődtek annyit, mint amire számítottunk”…jöttek a morgások. Ősszel 20, tavasszal 26 pontot szereztünk. Ősszel 28 gólt szereztünk, tavasszal 50-et! A kapott gólok száma nagyjából azonos (16/17), talán itt mutatkozik meg a fentebb említett fáradtság, meccsszám, érettségi…, itt “nem sikerült fejlődnünk”.  A házi gólkirályunk egyébként a teljes listán 4. helyen végzett, tehát közvetlenül a dobogósok után egy “középcsapat” játékosa jön, ráadásul Márkus Marcell úgy szerzett  27 bajnokin 23 gólt, hogy nem hogy nem csatár, de gyakran közvetlenül a védelem előtt játszott szűrőként… Ez is megsüvegelendő!

Sokaknak jutott lelátós mérkőzés a sérülések miatt...

Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy ha tavaly nehéz volt a vezetőségnek és a szakvezetésnak új csapatot összeraknia, akkor ezen a nyáron talán még nehezebb feladata lesz!!!

Az öregjeink ugye nem fiatalodnak, – Ludányi Nándor pl. szögre is akasztja a stoplit… – a fiatalok pedig igencsak felhívták magukra a figyelmet nem csak NBIII-as csapatoknál, de nálunk jobb helyzetben lévő vetélytársak szemében is! (Az sem véletlen, hogy hárman is  meghívást kaptak a Heves Megyei Válogatottba…) Arról nem is beszélve, hogy  az idén érettségizőink jellemzően Budapesten folytatják tanulmányaikat, így az edzésre, mérkőzésre járás akár egyszerűbb is lehet egy budapesti, vagy  az agglomerációban elhelyezkedő csapatnál, amely szintén megyei I. osztályú… Az anyagiakról ne is beszéljünk, különösen egy harmadosztálybeli klub esetében…

A klubhűség fogalmáról pedig inkább csak a 40-50pluszosok mesélnek még néha, ez ma már sehol a világon nem jellemző se magasabb, se alacsonyabb szinten, úgyhogy ezért – amennyiben ez nem játszik szerepet –  még csak nem is szabad haragudni a fiatalokra, ők már másképp szocializálódtak… És hát tegyük a szívünkre a kezünket: ha megkeres egy BLSZ I-es, vagy NBIII-as csapat, komolyabb anyagi lehetőségekkel, jobb körülményekkel, kevesebb utazással, akkor ki mondana nemet? Aki mégis nemet mond, és itt marad: annak szintén jár a kéz-a-szívre és a KÖSZÖNJÜK!

Július 11-én tehát Majzik Zoltán vezetőedző megtartja az első edzést, ez biztos. Hogy kiknek, és hogy – várhatóan – augusztus második felében kikkel vágunk neki az új szezonnak, még kérdéses.

Mindenesetre az edzőmérkőzések időpontjával hamarosan jelentkezünk!

Hajrá GYAK!