Győztes csapaton ne változtass: ugyanaz a kezdőcsapat futott ki a Gyöngyöshalász ellen, mint az elmúlt hétvégén az Energiával szemben. Akkor a 12. percben már a második gólt szerezte Szűcs centerezéséből Majoros Zsombor. Most a 10. percben jött ugyanez az összjáték, és csatárrá avanzsált középpályásunk megszerezte csapatunk és önmaga első gólját. 1-0.
Sajnos az utolsót is, bár a 16. percben szerzett még egyet: Nagy-György Bálinttól jött egy indítás, amit a védő röviden fejelt haza, és Majoros lecsapott rá, elvitte a kapus mellett is, és az üres kapuba gurított. Reklamálásként felhangzott a ‘kéz!’ kiáltás, és a játékvezető azonnal sípolt, nem adta meg a találatot. A kézszabályról vitát nyitni meglehetősen parttalan lenne, így maradjunk a tényeknél: Majoros a testéhez szorított jobb felkarjának azon részével sodorta tovább a labdát, amely közvetlenül a válla alatt van, és fedi a mez ujja.
A Gyöngyöshalász visszahúzódva, de nem a buszt betolva védekezett, és láthatóan arra játszott, hogy Ivony Attila fejére, vagy az üres területekre lője a labdákat, bízva Horváth Patrik sebességében. Az első félidőben nem sok eredményre vezettek ezirányú próbálkozásaik: mindössze egyszer tudtak a kapunkig jutni, amiből veszély alakult ki. Nekünk 8 gólszerzési lehetőségünk vol. Ez az az arány, amire azt szokták mondani: az első félidőben el kellett volna dönteni a mérkőzést.
De nem tettük…
Ugyanezt a mutatót a másodikfélidőben már 5-4-re nyerte…
A második félidőben kevésbé működött a játékunk, csapkodóvá vált az egész mérkőzés, és talán egy kicsit ‘el is futottuk’ magunkat. A vendégek fokozatosan éreztek rá arra, hogy van keresnivalójuk.
A 75. percben aztán szereztek egy szabályos gólt, hiszen amit a játékvezető megad, az gól… De nézzük is meg ezt a találatot:
Felmerül a kérdés: melyik játékosunk miatt született az az ítélet, hogy a gólszerző nem volt lesen? Merthogy a leghátul lévő játékosaink az ötös vonalán helyezkedik el a fejes pillanatában, ő pedig a kapufa mellől robban rá a kipattanóra. Hm…
S bár azt hihetnénk, hogy ez volt az egyetlen kérdéses eset, volna itt még egy kérdés: ez hogy nem lett büntető?
Persze jön majd, hogy “a GYAK már megint sír…”, vagy hogy miért nem rúgtunk több gólt. Nota bene: rúgtunk…
Nyilván mindenkit bosszant, ha élőben egy számára egyértelmű szituáció után, ‘érdekes’ ítélet születik: játékost, edzőt, szurkolót, klubvezetőt, MINDENKIT! Az viszont már több, mint bosszantó, hogy ha a felvétel visszaigazolja a felmerült kétségeket…
Persze, ahogy mindig, most is elsősorban magunkra lehetünk mérgesek! Ha az első félidőben csak a helyzeteink felét berúgjuk, nincs az a feltámadás, ami pontvesztést okozott volna. Az Energia elleni helyzetkihasználással ezen a meccsen is többre mentünk volna… De ez most nem ment, ebben egyértelműen fejlődnünk kell.
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok: