Kategória: – Labdarúgás férfi

Évzáró

Közös vacsorával zárta a klub a felnőtt labarúgó csapata a 2024/25-ös évadot. A játékosok mellett jelen volt a szakmai vezetés, illetve a klubvezetés.

Kozma Zsolt, elnök elmondta, hogy elégedettek lehetünk a hátunk mögött évadban, hiszen a négy sorozatban, amelyben részt vettünk, háromban a dobogón végeztünk. Megköszönte a játékosoknak, az edzőknek, és a csapat körül tevékenkedő minden munkatársnak az egész éves munkáját.  Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy csapatunk kulcsembere, Márkus Marcell csak később tudott becsatlakozni a munkába (az 5. fordulóban – szerk.), illetve hogy a teljes tavaszi idényre elveszítettük őt. “Talán ha ő is köztünk van, mindhárom érem fényesebb lehetne, egy kicsit mindhárom kupa nagyobb lehetne… Remélhetőleg a következő szezonban végig a csapat segítségére tud majd lenni!” 

Molnár Ferenc, alelnök hozzátette: “ahogy az eddigi években, úgy idén is – a korrektséget előtérbe helyezve – minden labdarúgó felé teljesítettük a vállalt kötelezettségünket, és ezt a jövőben is így tervezzük!

A szakmai vezetés részéről Nagy-György Gábor is kiemelte, hogy a Téli Kupa ezüst, a Vármegyei Kupa ezüst, és a bajnoki bronzérem megszerzése büszkeséggel tölthet el minket, hiszen minden titulust szinte kizárólag saját nevelésű, és igen csak alacsony életkorú játékosokkal a sorainkban szereztünk meg. “Néha sajnos pont a rutintalanságunk miatt hiányzott egy-egy pici dolog a feljebb lépéshez, de majd megjön az is…”

Papp Tamás, vezetőedző, aki épp a napokban tett sikeres vizsgát az UEFA B licenszért elmondta, hogy nagyon sokat tanulhattak egymástól a játékosok is, de a szakvezetés is, ami mind szükséges ahhoz, hogy a következő évben előre tudjon lépni a csapat. 

A szakvezetés is megköszönte a játékosoknak az egész éves kitartást és munkát, különösen az április-májusi időszakot, amikor elképesztő menetelésben volt részünk a folyamatos szerda-szombat ritmus miatt. Ráadásul mindeközben sokan megkezdték az érettségijüket, beindultak az egyetemi vizsgák, sőt, volt aki sikeres államvizsgát is tett ebben a terminusban… A vezetőség felé is járt a köszönet, hiszen egyértelműen a csapat mellé álltak, amikor felmerült az osztályozó lehetősége. És bár az eredmény nem sikerült fényesre, a két mérkőzésen gyűjtött tapasztalan egyértelműen fontos eleme a folyamatos fejlődésnek.

Nagy-György Bálint és Béla Sámuel

Két egyéni díj is kosztásra került: az ‘Év Játékosa’ címet Nagy-György Bálint nyerte el folyamatos, kiegyensúlyozott, megbízható játékának köszönhetően. Csapatunk összesen 41 tétmérkőzést játszott az idény során, ebből Bálint 40-en lépett pályára, rendszerint végigjátszva azokat…

A ‘Legtöbbet Fejlődő Játékos’ címet pedig az a Béla Sámuel kapta, aki az előző, NBIII-ban töltött szezonban mindössze 11-szer jutott szóhoz a pályán, ebből 5-ször kezdőként. Idén viszont  41 mérkőzésen játszott, 6-szor csereként, a többit a kezdő sípszótól kezdve…

A két héttel megtoldott szezon után nem sok idő marad a pihenésre! Július 11-én már egyéni edzésmunka vár labdarúgóinkra, 21-én pedig megkezdődik a nyári felkészülés, immár a közös tréningekkel. Az első mérkőzésre sem kell sokat várni: 19-én Mezőkeresztesre utazunk, 23-án pedig a Kömlei Károly Sporttelepen fogadjuk a Jászberény csapatát.

Mindenkinek köszönjük az egész éves szurkolást! Találkozunk a következő szezonban!

Hajrá GYAK!

Alulmaradtunk az osztályozón

A mérkőzés közvetítése itt, az MLSZ Adatbank adatlapja pedig itt olvasható.

A lelátó

Vasárnap lejátszottuk az osztályozó mérkőzés visszavágóját Szegeden, és sajnos – az eredményt tekintve – nem lett szép a vége. 7-1-re kaptunk ki a visszavágót halálosan komolyan vevő csapattól. Hogy mennyire vették komolyan az edzők és játékosok a találkozót: a gyöngyösi háromgólos győzelem ellenére 100%-ig ugyanaz a kezdőcsapat állt ki a Szeged. Sajnos a klubvezetésük már kevésbé vett minket komolyan: a 3-as számú edzőpályát jelölte ki a mérkőzésnek, ami sok mindenre alkalmas lehet, – pl. edzésre… – de ilyen mérkőzésre semmiképp… Mielőtt bárki félreértené: nem a pálya miatt kaptunk ki, csak – rendszeres olvasóink már hozzászokhattak, hogy – az ilyen beszámolókhoz hozzátartoznak a körülmények is. Nincs ok-okozati összefügés, csak hozzátartozik…

Mint ahogy az is, hogy az öltözőinkkel(!) szemben kifeszített molinón ott díszelegtek a szegedi klub büszkeségei, akik itt kezdték pályafutásukat. Pl. a két, ma már válogatott játékos: Horváth Krisztofer és Csoboth Kevin. Vagy éppen az a Takács János, aki ellenünk is védett… Két, nagyjából 10-10 felnőtt számára elegendő öltöző állt rendelkezésünkre, méghozzá az U7, U8, U9 és U10-es csapatok otthona.

Kiváló játékosok

Még egy apróság: a pálya egyik oldalán az oldalvonaltól kb. 2 méterre voltak telepítve a világítás oszlopai, illetve a villanyszekrények. A másik oldalon pedig az alábbi képen látható távolság állt fenn mészcsík és a kispadok között. Ezen a videón pedig egy a mérkőzéseken teljesen általános, mindennapi szituáció látható: a labdát kihozni igyekvő támadót a másik csapat játékosa állítja meg a labda kirúgásával, ami után van némi kontakt a két játékos között. Semmi extra, bedobás, és mindkét csapat rendeződhet… Hát, szerencsére a játékosaink a kispadon ültek, így erősen tompítani tudták a találkozást…

...és ott még az asszisztensnek is el kellett férnie...

A mérkőzés képe alapján egy magabiztos hazai győzelem lehetne sejthető, monjuk 4-2, azonban a szegediek szinte minden helyzetüket gólra váltották, így ők hetet lőttek. Ami szomorú, hogy szinte az összes gólt komoly egyéni hiba után kaptuk, ráadásul olyan játékosaink is belehibáztak, akikre ez nem igazán jellemző. Az örömhír az, hogy az itthoni mérkőzéssel szemben, ahol nagyjából egy helyzetünk volt, most 5-6 komoly gólszerzési lehetőséget dolgoztunk ki, illetve egy büntető-gyanús szituáció is akadt. Egy szituációt azért sikerült értékesítenünk, így Szentannai Martin révén legalább egy becsületgólra futotta.

További örömöt jelenthet még, hogy fiatal kapusunk, Vernyik Dániel bemutatkozott a felnőtt csapatban, és egy ziccerhelyzetben higgadt maradt, hárítani tudott. Illetve: amikor az 54. perctől egy hármas csere révén több, mint 50 NBII-es mérkőzés hagyta el a pályát, akkor onnantól kezdve ismét magunkhoz tudtuk ragadni az irányítást.

Senki nem fázott...

A sorsolás után kiderült, hogy a lehetséges ellenfelek közül az egyik legerősebbet kaptuk, de senki nem keseredett el, hiszen a bronzérem elérésével senki nem is gondolt az NBIII-ra: amolyan jutalomjátéknak vettük ezt a két mérkőzést, amiből majd biztosan sokat tanulhatunk. Ezt meg is kaptuk. Még egy vigaszunk volt: az ellenfélnek köszönhetően játszhatunk majd egy olyan stadionban, ahová azért ‘megyei játékosok’ nem gyakran jutank el. Ezt nem kaptuk meg…

A szegedi stadion. Kívülről...

Ami biztos: mi vállaltuk a megmérettetést és megmentettük Heves Vármegye becsületét. Játszottunk két nagyiramú, magas színvonalú mérkőzést. Megsmertünk egy szimpatikus csapatot, edzőt.

Sokat tanultunk.

Hajrá GYAK!

Nyilatkozatok:

Egy félidő rendben volt

A mérkőzés közvetítése itt, az MLSZ Adatbank adatlapja pedig itt olvasható.

Mestermunka

A bajnoki bronzérmünk után jöhetett a jutalomjáték: osztályozót játszhat(t)unk! A sorsolás pillanatában aztán már látszott, hogy ‘jutalmul’ talán a lehető legnehezebb ellenfelet kaptuk, legalábbis a bajnoki eredmények alapján gyanús: 32 mérkőzés, mindössze két döntetlen, és egy(!) olyan vereség, amit már a bajnoki cím elnyerése után szenvedett el a Szeged-Csanád Grosics Akadémia második csapata. Emellett lőttek 121 gólt, ami átlagosan 3,8 szerzett gólt jelent mérkőzésenként, és kaptak 22-t, ami viszont 0,6 gólt jelent… Ez így +99-es gólkülönbséget ad ki. 

Eljött a mérkőzés napja és mindkét csapaton az látszott, hogy nem igazán tud sokat ellenfeléről. Míg mi váltogattuk a sok passzal felépített támadásokat hosszú indításokkal, addig a vendégek egyértelműen a nagyon jó felépítésű centerüket próbálták megjátszani, de ahogy 30 méternél közelebb kerültek a kapunkhoz, lőttek. A mi támadásainkat rendre lekapcsolták a szegediek, a távoli lövéseik pedig elkerülték a kapunkat. Béla Sámuelnek volt egy jó lövése, amit hárítani tudott a kapus, a mi oldalunkon inkább a blokkok állították meg a kapura tartó lövéseket.

A félidő vége felé aztán mintha egy kicsit fölénk kerekedtek volna, itt már Kiss Olivérnek védést is be kellett mutatnia, úgyhogy jól jött a szünet, volt mit átbeszélni.

Belső védőink jól semlegesítették a centert

Sajnos az ‘átbeszélés’ a vendégöltözőben sikerült jobban és egyértelmű taktikai váltással jöttek ki a vendégek: igyekeztek a két gyors szélsőjüket játékba hozni és az ő megjátszásukból próbáltak veszélyt teremteni. A sikerhez mindössze két percre volt szükség: jobb szélsőjük megszerezte a vezetést a 47. percben. Aztán még kétszer villant, így a 69. és 74. percben szerzett góljával mesterhármast ért el Nagy Dániel, aki a bajnoksában egyébként 14 gólt szerzett.

Nekünk nem sok momentumunk akadt és ahogy telt az idő, illetve nyílt az olló, sajnos a hitünk is megkopott.

A fejléődésünk és Heves Vármegye képviseletének érdekében a Lőrinci és az Egerszalók helyett vállaltuk ezt a párharcot és egy jó csapat legyőzött bennünket.  Heves bronzérmeseként megmérettetünk Csongrád 21 pont különbséggel bajnoki címet szerző csapatával  szemben és könnyűnek találtattunk.

Amiket pozitívumként könyvelhetünk el:

  • egy magas színvonalon játszó csapat ellen játszhattunk tétmérkőzést
  • megyénk nem maradt abban a szégyenben, hogy nem képviseli egy csapat sem az osztályozókon
  • egy borzasztóan sportszerű ellenféllel szemben lehetett CSAK a játékkal foglalkozni, nem pedig a ‘trashtalkkal’
  • magas színvonalú, konzekvens játékvezetéss mellett játszhattunk
  • olyan – hozzánk hasonlóan zömében 18-21 éves – játékosok ellen játszhattunk, akik legtöbbjének NBIII-as, de sok esetben komoly NBII-es tapasztalata van. (a kapusnak pl. közel 60 másodosztályú meccse volt már…)

Röviden tehát: kikaptunk 3-0-ra, de nagyon jó tapasztalatot és fejlődési lehetőséget jelentett ez a mérkőzés. Vérmes reményeink nyilván nem lehetnek a visszavágó előtt, de hogy az a mérkőzés is építeni fogja a csapatunkat, az biztos!

Hajrá GYAK!

Nyilatkozatok:

Közvetítés – Osztályozó 1.

Területi I. osztályozó, 1. forduló

Gyöngyösi AK – Szeged-Csanád Grosics Akadémia II.

Játékvezető: UJHELYI TAMÁS, Asszisztensek: BALLA LEVENTE, ELEK BALÁZS

A csapatunk:

5. perc: kavargó szél fogadta a csapatokat, de legalább a hőmérséklet visszaesett kissé. Mindkét csapat támadólag lépett fel, egy-egy lövés mindkét oldalon már az első percben. Egy elcsúszást követően újabb szegedi lövés, ez is elkerülte a kapunkat.

10. perc: a vendégek hosszú labdákkal operálnak, és távolról is próbálkoznak a lövéssel, most szögletet hoztak össze. Nekünk két rosszul sikerült kiugratásunk volt.

15. perc: Babarcsik húzta meg a szélen, középen tisztáztak a védők, szöglet.

20. perc: Béla lőtt váratlanul kapura, tornáznia kellett a kapusnak, de megoldotta. Aztán egy lendületes támadás a szegediek részéről, lövés, mellé.

25. perc: beszorultunk, szöglet, lövések, de blokkok is jöttek. Kijöttünk.

30. perc: sportszerű a mérkőzés, kiegyenlített a játék. Inkább a vendégeken látszik némi idegeskedés, de rajtunk is érződik a tét.

35. perc: összehoztunk egy szögletet a vendégeknek, a fejes fölé ment utána. Egyébként akadnak szép megmozdulásaink.

40. perc: az utóbbi percekben átvették az irányítást a vendégek. 

45. perc: Kiss Olivér védett nagyot egy lesgyanús helyzet után… Aztán egy blokk nagy helyzetben. Jó jön a szünet.

47. perc: megszerezték a vendégek a vezetést, a leshatárról ugrottak ki, ziccer. 0-1.

50. perc: Szentannai csinált meg magának egy helyzetet, blokkolták a lövését.

55. perc: csipkedjük magunkat, nem omlottunk össze a bekapott góltól.

60. perc: Czinkóczi kapott sárgát, testtel leütközte a kiugró játékost. Horváth helyett Eged folytatja a jobb szélen.

65. perc: sajnos jó kontrákat vezetnek a vendégek, mi pedig nehezn jutunk előre.

70. perc: megvan a második gólja is a vendégeknek, bár egy gyanus kezezés volt előttte… 0-2.

75. perc: az eső is eleredt közben. Szép támadást vezettünk, de nem lett belőle veszély. Viszont megvan a harmadik szegedi gól is. 0-3.

80. perc: Szentannai és Babarcsik hagyta el a pályát, Tóth Levente és Nyilas Patrik érkezett.

85. perc: Czinkóczi Kristóf és Szűcs Balázs is lehetőséget kap, Béla Sámuel és Timon Kolos helyett. Nyilas lőtt, védett a kapus.

90. perc: egy perc hosszabbítás.

Osztályozó előtt

Mint ismert, a bajnoki bronzérmünk révén NBIII-as osztályozó mérkőzést játszhatunk, a sorsolásnak köszönhetően pedig ellenfelünk a Szeged-Csanád Grosics Akadémia második csapata lesz. Oda-visszavágós párharc, tehát két vasárnapi mérkőzés vár csapatunkra a bajnokság zárását követően.

Míg játékosaink igencsak gólgazdag mérkőzést játszottak a Kömlei Károly sporttelepen a Maklár SE ellen (6-3), addig – nem sokkal később –  a Fő téren is egy “gyakos” szórakoztatta a közönséget… A Mátrai Bornapok színpadán Beton.Hofi adott koncertet, és mivel ő maga nagy focirajongó, így örömmel fogadta a klub ajándékcsomagját, amelyből a mezt fel is vette, és végig azt viselte.

A bajnokságnak végén, de még az osztályozó előtt Papp Tamás, vezetőedzó summázta az évet, illetve tekintett kicsit előre:

Vasárnap tehát ismét szurkolhatunk csapatunknak, hogy – teher nélkül – játszanak egy jó mérkőzést egy kiváló csapat ellen!

Hajrá GYAK!

Felkérés érkezett az MLSZ-től

A tegnapi napon érkezett a felkérés a Magyar Labdarúgó Szövetségtől, hogy amennyiben a Gyöngyösi Atlétikai Klub vállalja, akkor oda-visszavágó mérkőzés formájában osztályozót játszhat az NBIII-ba kerülésért.

A tisztánlátás kedvéért íme a szabály. Osztályozó mérkőzést játszhat az a vármegyei csapat, amely az első osztályú bajnoksában

  • 1. helyezést ér el. Amennyiben ez a csapat nem vállalja, úgy az a csapat élhet ezzel a lehetőséggel, amelyik a bajnokságban
  • 2. helyezést ér el. Amennyiben ez a csapat nem vállalja, úgy az a csapat élhet ezzel a lehetőséggel, amelyik a bajnokságban
  • 3. helyezést ér el. Pont.

Mivel az első két helyezett csapat (Lőrinci VSC, Egerszalók SE) nem vállalta a megmérettetést, így automatikusan futott be hozzánk a felkérés. Abban az esetben, ha a harmadik helyezett csapat sem mond igent, akkor az adott megye nem képviselteti magát az osztályozókon. 

A Gyöngyösi Atlétikai Klub elnökségének, a szakmai vezetésének és a játékosok közös döntésének értelmében június 8-án és 15-én osztályozó mérkőzést játszunk az NBIII-ba kerülésért “a megmérettetés és a vármegye képviselete miatt, illetve azért, mert szeretjük ezt a játékot, és mert ez a közösség van annyira elszánt, hogy beleáll egy ilyen kihvásba is” – fogalmazott Kozma Zsolt, elnök.

Ami biztos: június 3-án, kedden 11 órától tartják a sorsolást, ahol egyébként még az is előfordulhat, hogy csapatunk “erőnyerő” lesz, vagyis párharc nélkül vívja ki az NBIII-as tagságot.

Fontos leszögezni, hogy abban az esetben, ha egy csapat megnyeri ezt a párharcot, vagy a sorsolás kedvez neki, még mindig dönthet úgy, hogy mégsem vállalja a harmadosztályú bajnokságot.

Hajrá GYAK!

Kupa-ezüst

A mérkőzés közvetítése itt, az MLSZ Adatbank adatlapja pedig itt olvasható.

Nem lett a miénk a vándorkupa

Vezettünk, mégis kikaptunk a kupadöntőben. Óriási labdabirtoklási fölényben voltunk az első félidőben, de komoly védésre nem késztettük a hazai kapust. Előbbi annak (is) volt köszönhető, hogy az Andornaktálya teljesen visszahúzódott a kapuja elé, utóbbi pedig talán annak, hogy fölényünk ellenére is kapkodva, a játékot siettetve, idegesen játszottunk.

Egy szögletvariácóból Forgó Kornél megszerezte a vezetést a 36. percben, ám ettől sem nyugodtunk meg, pedig ellenfelünk a bekapott gól után sem változtatott a taktikáján.

A második félidő elején már érezhető volt, hogy jönniük kell, és emiatt jöttek is, de igazi átütő erő ekkor sem jellemezte őket, a mi oldalunkon sem volt szükség védésekre. Ettől sem nyugodtunk meg, sőt, méginkább erőltettük a gyors támadásbefejezéseket, de az álmoskönyv szerint sosem jelent jót, ha valaki hirtelenkedik…

Nem a mi erényeinket segítette kidomborodni az sem, hogy a játékvezető láthatóan engedte a kőkemény játékot, és ha le is fújt nagy faltokat, többször zsebben maradt a lap teljesen egyértelmű szituációban is…

Egyik sem ért sárgát...

Ezzel együtt csak magunknak köszönhetjük, hogy összehoztunk két olyan szituációt, amit az ellenfél rutinos játékosai ki is használtak. 

És talán a kulcsszó meg is van: rutin. Egy rutinosabb csapat a vezetés birtokában – ha nem is tud “rárúgni” még egyet, akkor is – elkezd fetrengeni, elrúgdossa a labdát, százszor is sportszárat igazít, soha nem tudja, honnan kell elvégezni a bedobást, az elgurult labdát sem találja, és persze a kapus is minimum nyújt egyet a kirúgás előtt… Valahogy így:

De sajnos nálunk Babarcsik akkor sem esik el, ha ketten lógnak a nyakán, Szentannai mindenáron előre akar passzolni hazaadás helyett, Uram Dénes két falt közben is előre tör, Nagy-György Bálint sem rúg alá senkinek, hanem tisztán próbál szerelni… A mi csapatunk ilyen.

Sajnos ez ma vereséghez vezetett, de sebaj, majd megváltozik ez… Jön majd a rutin, és rárúgjuk a másodikat!

A gratuláció jár az Andornaktálya csapatának, idén ők nyerték a kupát.

Hajrá GYAK!

Közvetítés – KUPADÖNTŐ

XXIII. Dr. Vass Géza Heves Vármegyei Kupadöntő

Marshall-ASE – Gyöngyösi AK

Játékvezető: MENCSIK LÁSZLÓ, Tartalékjátékvezető: PETZ PÉTER JONATÁN, Asszisztensek: TÖRTEI MÁRTON , DERDA NOEL KEVE
 

A csapatunk:

5. perc: komoly felvezetés előzte meg a mérkőzést, ami nagy  melegben, de lágy szellős időben indult el. Kissé visszhúzódva kezd a hazai csapat, mi támadólag. Forgó és Dudás is kapott már egy nagy rúgást, utóbbi lent is maradt.

10. perc: nálunk van többet a labda, az Andornaktálya láthatóan második szándékból próbál játszani.

15. perc: egy-két érdekes ítélet, illetve nem-ítélet borzolja a kedélyeket…

20. perc: mi hoztunk össze a hazaiaknak egy szögletet, ennyit volt a mi térfelünkön a labda. Dudás csúsztatott egyet, éppen mellé.

25. perc: most inkább a küzdelmes játék jellemző.

30. perc: Dudás megint kapott egy nagyot, ápolni is kellett. Egyébként nagy az iram.

35. perc: szögletig jutunk végre, mert helyzet nem igazán akad a masszív hazai védekezés mellett.

36. perc: meg is jön a gól! Forgó Kornél sodorta be a szögletet! 0-1!

40. perc: nem álltunk le a gól után sem, de az Andornak is csipkedik magukat, szögletig jutnak.

45. perc: két szögletig jutottak, de visszavettük az irányítást. Babarcsik lőtt kiszorított helyzetből. Egy perc hosszabbítás.

50. perc: váltottunk a szünetben. Horváth Viktor és Dudás Csanád helyett Uram Dénes és Nádudvari Marcell folytatja. Érthetően a hazaiak többet próbálkoznak az első félidőhöz képest.

55. perc: Nádudvari kapott kiugratást, rálőtte, keresztben elment.

60. perc: irányítjuk a mérkőzést, támadunk.

65. perc: veszélyes szabadrúgást végezhettünk el 25 méterről. éppen csak mellé. Aztán az elllentámadásból Czinkóczi kap sárga lapot. A szabadrúgásból csúsztatott fejes, egyenlítés. 1-1.

70. perc: Papp Tamás és Uram Dénes is besárgult, Szentannai pedig lent marad egy óriási rúgás után. Szabadrúgás nincs.

75. perc: idegesen játszunk, és a játékvezető ítéletek sem hatnak ránk nyugtatólag. Pláne, hogy Nagy-György Bálint kap sárgát, pedig Babarcsikot rántották le.

80. perc: Majoros hagyja el a pályát, Lakatos folytatja a helyén. Kapkodunk.

83. perc: kijöttünk, gólt kaptunk. 2-1.

90. perc: teljesen visszaállt a hazai csapat, mi pedig idegesen játszunk. Szentannai kapott sárgát.

Kupadöntőre készülve

Szerdán Andornaktályán játsszuk a XXIII. Dr. Vass Géza Heves Vármegyei Kupadöntő mérkőzést a helyi Marshall-ASE csapata ellen.

Utoljára 9 éve, 2016. május 25-én mérkőzhettünk a rangos kupáért. Akkor Zagyvaszántón került sor a döntőre, ahol az ellenfelünk az Egri Sportcentrum SE csapata volt, és sajnos vesztesen hagytuk el a játékteret, méghozzá 1-4-es végeredménnyel. A jelenlegi keretünkből ketten is jelen voltak azon a mérkőzésen: Horváth Viktor kezdőként 63 percet játszott, csereként pedig az a Tóth Levente állt be, akinek éppen az a meccs volt az első pályára lépése a felnőtt csapatban. Akkori gólszerzőnk a stoplist ugyan már szögre akasztotta, de jelenleg is ‘gyakos’, hiszen Sárándi Milán up-edzőként jelenleg is klubunk kötelékébe tartozik. A csapat edzője Labancz Róbert volt, akinek a vezetésével 11 ponttal megelőzve éppen az egrieket, fölényesen, mi több: veretlenül nyertünk a 2015/16-os bajnokságot. Sajnos az NBIII-ba jutás nem sikerült, mert bár itthon 2-0-ra legyőztük a Mórahalom csapatát, idegenben azonban 1-5-re alul maradtunk.

Tóth Levente első meccse: kupadöntő

Az ezüstérem megszerzése előtt két évvel, 2014-ben viszont nem csak döntőbe jutottunk, de meg is nyertük azt! Ehhez öt mérkőzésen kellett diadalmaskodnunk, és ezt összesen 17-3-as gólkülönbséggel tettük meg. Ebből maga a döntő 5-1-es győzelmünkkel ért véget a Pétervására SE ellen a besenyőtelki Dr. Vass Géza Sporttelepen. A jelenlegi csapatunkból akkor senki nem vett részt a kupa elhódításában, bár Ludányi Nándor az őszi szezonban még a GYAK-ot erősítette, és egy kupameccsen pályára is lépett, a döntő idején már nem nálunk játszott. Majzik Zoltán vezette azt a csapatot, és még fölényesebben nyertük az aktuális, 2013/14-es megyei bajnokságot: 30 mérkőzésen 103 rúgott gól, 79 pont, és a második Péterkével szemben 24 pontos előny! A veretlenségünket éppen ők akadályozták meg, méghozzá a Kömlei Károly sporttelepen az utolsó(!) fordulóban. Ekkor is osztályozót játszottunk az NBIII-ba jutásért, és ugyan két 0-0-ás mérkőzés után a büntetőpárbajban alulmaradtunk a Bátaszék csapata ellen, ők visszaléptek, és így mi indulhattunk a következő szezonban a harmadosztályban.

Majzik Zoltán: +77-es gólkülönbség a bajnokságban...

Mintegy mellékesen: amikor 2014-ben megnyertük a kupát, akkor ezt címvédőként tettük! Ugyanis 2013-ban is mi győztünk! Az akkori ellenfelünk, egyben házigazda együttes a Markaz FC volt. A döntőben 2-0-ra nyertünk, Horváth Viktor és Ludányi Nándor egyeránt végigjátszotta a döntőt. Ahogyan az ellenfél csapatában Vernyik Dávid is, illetve majd’ 80 percig pályán volt a Markaz csapatában Molnár Zoltán is, aki jelenleg az U19-es és U17-es csapatunk vezetőedzője. Abban az évben az akkor még hat csoportos NBIII. Mátra Csoportjában a 8. helyen végeztünk Török János (Aga) irányításával.

Vernyik Dávid: még mindig hadrafogható

És akkor nézzük, hogyan jutottunk el a szerdai kupadöntőhöz! A végső meccshez ebben a szezonban 4 mérkőzést kellett sikeresen megvívni.

Jó korán kezdtük: egy héttel a bajnoki nyitány előtt már fogadtuk is a Gyöngyöshalász SE csapatát, amely idén a 4. vagy 5. helyet fogja megszerezni a bajnokságban. Az a meccs parádésra sikeredett részünkről, fölényesnek mondható, 5-1-es győzelmet arattunk.

Aztán bő három hét elteltével már jóval kevésbé parádéztunk, a jó eséllyel majd a 8. helyen végző Herédet fogadtuk, és hiába uraltuk a mérkőzést, és dolgoztuk ki sorra a helyzeteket, nem sikerült megszereznünk a győzelmet. Pedig még büntetőt is rúghattunk, ám az is kimaradt. Jöhettek tehát a 11-es rúgások, ahol a 8.(!) páros után sikerült csak eldönteni a magunk javára a párharcot. Lövőink egyszer hibáztak, kapusunk, Kiss Olivér viszont két lövést is hárított.

Két hárított büntető: fontos volt!

A negyeddöntő és elődöntő mérkőzésre már most tavasszal, egy – nem csak megyei szinten!!! – borzalmasan megterhező sorozat közepette következett: hét(!) mérkőzést játszottunk le szerda-szombat ritmusban, és eközben fogadtuk az azóta már bajnok Lőrinci csapatát. A körülmények azzal voltak súlyosbítva, hogy a szerdai kupameccs előtt szintén az akkor még csak bajnokJELÖLTtel játszottunk, és viszonylag sima meccsen kaptunk ki 3-0-ra… Ez azonban egy másik meccs volt, és végig irányítva a játékot, kiállítást is kiharcolva győztünk magabiztosan Babarcsik Bálint és Szentannai Martin egy-egy góljával 2-0-ra.

Babarcsik elszántsága ismét jól jött

Még mindig erőltetett menetben voltunk az elödöntő mérkőzésen, hiszen újra szerdán fogadtuk a jelenleg a Gyöngyöshalásszal a 4. helyért harcban lévő hevesi gárdát. Igaz, hasonló menetben voltak ők is, bár nekik azért akadt egy szabadnapjuk is a bajnokságban. Ezzel együtt rajtuk látszott jobban a fáradtság, köszönhetően talán az átlagéletkorban jelentkező fölényüknek köszönhetően is. A szezon talán legélvezetesebb, legfordulatosabb mérkőzését hozta össze a két csapat, igazi hullámvasút volt! Uraltuk a játékot, Szentannai és Dudás jóvoltából két gólos előnnyel mentünk az öltözőbe, és akár békésen le is csoroghatott volna a mérkőzés… De nem a Heves ellen! Jött egy amolyan talált gól, majd egy jól elrúgott szabadrúgás, és máris 2-2 volt az állás. Nem sokkal később emberelőnybe kerültünk, és kezdtünk reménykedni, amikor a Heves a vezetést is megszerezte 7 perccel a vége előtt. Aztán egy kapufáról lepattanó labdát ifjú titánunk, Lakatos helyezett a hálóba, és készülhettünk ismét a 11-esekre. DE! Éppen amikor lepergett a 90. perc, Czinkóczi Bence gondolt egyet, belépett az üres területre, és 18-ról óriási dugót eresztett el, ami a kapufán csattant, onnan pedig a hálóba! Nagyszerű győzelemmel jutottunk döntőbe!

Ritkán szól, de akkor nagyot

Döntős ellenfelünknek, egyben a kupadöntő házigazdájának döccenőmentesebb volt az útja. Igaz, hogy mi minden alkalommal hazai pályán játszhattunk, ők viszont végig idegenben, de amíg mi a bajnokság élcssapatain vergődtünk át, addig ők csak II. osztályú ellenfeleket kaptak, ráadásul a mi négy meccsünkkel ellentétben nekik elég volt három párharc a döntőhöz.

Két fordulóval a Vármegyei Bajnokság II. osztályának befejezése előtt a 6., 11. és 14 helyezett csapatokat győzték le mindösszesen 20-3-as gólkülönbséggel.

Egymás ellen három mérkőzést játszottunk a bajnokságban: 4-0-ra győztünk itthon, 1-1 idegenben, és aztán újabb győzelem, 3-0.

Egyszer sem győztek tehát ellenünk, reméljük, ez szerdán is így marad!

Hajrá GYAK!

Bronzérmesek vagyunk

A mérkőzés közvetítése itt, az MLSZ Adatbank adatlapja pedig itt olvasható.

Dudás gólja döntött

Jó időben, kiválóan előkészített pályán kezdték a csapatok a mérkőzést. Mi próbáltunk iramot diktálni, a hazaiak pedig próbálták lassítani a játékot. Kisebb helyzeteink adódtak csak, nakik pedig inkább gyors támadásbefejezések jutottak.

A 38. percben Szentannai próbálkozott (ismét) egy lövéssel, ami a blokkoló lábon lelassult, így lett jó Dudásnak, aki nem habozott, azonnal a hálóba vágta a labdát. Ezzel megvolt a vezetés, és innentől kezdve nyugodtabban játszottunk. 

Az Energia továbbra is inkább második szándékból támadott, mi pedig kezdtünk beleszürkülni a játékba. Sőt, kicsit bele is aludtunk, amikor az ellenfél centerét találtuk meg egy keresztpasszal: Czinkóczi óriásit mentett becsúszva, mert ebben a helyzetben bizony benne volt az egyenlítés lehetősége. Igaz, nekünk is akadt ziccerünk, de mi sem tudtunk élni a lehetőséggel.

Jelentősebb további esemény nélkül lezajlott a mérkőzés, és minden más eredménytől függetlenül ezzel a győzelemmel megszereztük a bronzérmet a 2024/25-ös bajnokságban!

Az Energia SC elnökének, Csiba Attilának a meghívására a két csapat közös asztalhoz ült, és együtt vacsoráztak. Köszönjük a meghívást, köszönjük a gulyást!

Két mérkőzés vár ránk még ebben a szezonben, és – ahogy az fentebb olvasható – az utolsó bajnokinak különösebb tétje nincs, mármint ami a tabellát illeti. Előtte azonban szerdán kupadöntőt játszunk Andornaktályán a hazai csapat ellen.

Hajrá GYAK!

Nyilatkozatok: