Újabb két edzőmérkőzésen vagyunk túl, – már csak egy van hátra… – eléggé felemás körülményekkel, mutatott játékkal, és eredménnyekkel…
Nézzük először a közös dolgokat: mindkétszer kiléptünk szűkebb hazánkból, hiszen – régiesen szólva – először Szolnok megyébe, majd a nem éppen szomszédos Komárom megyébe látogattunk megmérettetni magunkat. Tiszafüreden és Tatán is fújt a szél… Ám előbbi városban még metsző és fagyos löketek párosultak a vízszintesen vágó esővel, utóbbiban már a tavasz illatát is hozta a fuvallat…
A ‘szomszédban’ nagyon kikaptunk, egy hatost gurított az NBIII-as gárda, amely akkor csúcsrajáratva a bajnoki főpróbáját tartotta ellenünk. Azóta idegenben le is győzte a Jászberényt, a hetedik helyre ugorva a tabellán. A szakvezetésünk nyilvánvalóan levonta a következtetéseket ebből a mérkőzésből – volt mit… – még úgy is, hogy botrányosan egyoldalú játékvezetés mellett kaptunk ennyi gólt… Mindegy is: a harmadosztály közvetett élmezőnyétől még távol vagyunk.
Az elmúlt hétvégén jóval messzebre, Tatára látogattunk, ahol a helyi Atlétikai Club volt a vendéglátónk. Az ottani elsőosztályban a negyedik helyen teleltek, és hozzánk hasonlóan jövő hétvégén folytatják a bajnokságot. A tabellán az látszik, hogy arrafelé gólgazdagabb mérkőzések vannak, hiszen a nálunk 4. helyezett Lőrincinek 29-8 a gólkülönbsége, a Tatának – igaz, két meccsel többet játszva – 44-21.
A mérkőzésünkről néhéz nagyképűség nélkül írni, miután a helyzetek száma nagyjából 20-4 volt a javunkra… Ami miatt mégis muszáj, az az eredmény: csak 2-1 ide. Az első félidőben mindössze két helyzete akadt a hazaiaknak: az egyik egy túl jól sikerült felszabadítás utáni kiugrás volt, a másik pedig egy annyira egyértelmű szabálytalanság után, hogy mi is, illetve az ellenfél nagy része is megállt… Kivéve a labdát egy lerántás után megszerző játékos, aki sípszó híján végigvitte egyedül a labdát. A 40 pluszos Szilágyi egy 40 pluszos sprint után mentett, a meccset vezető helyi UP edző meg nem tette zsebre, amit ezután kapott. Nem volt szerencsés, hogy pont ezen a napon volt a játékvezetők továbbképzése, és így házon belül “oldották meg” a helyiek a bírókérdést.
A második félidőben két kiugrása volt a fekete-fehérknek, és a második esetben egy kissé csinyes szituációban Tóth kapusunk talán kissé könnyelmű megoldást választott. Nem akarta kibikázni, a labda megjátszása viszont nem sikerült, így üres kapus góllal szépített a hazai gárda. Tóth mentségére szóljon, hogy nehéz élesnek maradni a folyamatos tétlenség közben.
Előtte mi már Czinkóczi és Béla révén szereztünk két szép gólt, és kialakítottunk rengeteg, de tényleg rengeteg helyzetet, de a rengeteg “centikkel mellé”, két zúgó kapufa és két-három bravúrvédés miatt ez a Tatára borzasztóan hízelgő végeredmény alakult ki, 2-1 ide.
Ha az NBIII. élmezőnyétől messze vagyunk, akkor ki kell jelentenünk ezen 1(!) mérkőzés alapján, hogy a Komárom-Esztergom megyei első osztály 4. helyezettje pedig tőlünk van messze.
Hogy egy kicsivel teljesebb képet kapjunk erről a távoli megyéről, arra ezen a hétvégén újabb esély kínálkozik, hiszen ahhoz a Nyergesújfaluhoz látogatunk utolsó felkészülési mérkőzés gyanánt, akik egy ponttal lemaradva állnak a tabella második helyén.
Meglátjuk.
Hajrá GYAK!
