A vendégek tervei szerint alakult a mérkőzés első fél órája, mert megakadályozták a kombinatív játékunkat, kényszerítőinket. Igaz, ebben a pálya talaja is segítségükre volt: göröngyös, dimbes-dombos, kiszámíthatatlan játéktér fogadta a csapatokat.
Ha jóindulatúak akarunk lenni, akkor mondhatjuk azt, hogy türelmesen játszottunk, és tudtuk, hogy nem az első 10 percben kell megnyerni a mérkőzést. (Bár a múlt héten pont ezt tettük…)
Ha egy papíron jobb csapatnak nem jön össze a kispasszos játék, akkor még mindig ott vannak a pontrúgások. Sajnos azonban a szögleteink sem jelentettk ma veszélyt, sőt, az azokból induló kontrák miatt aggódhattunk is… – na, azért annyira nem kellett, mert Tóthnak is mindössze egyszer kellett védenie.
Bő fél óra elteltével jó 25 méteren jutottunk szabadrúgáshoz. Szabó Tomi nekifutott, de átlépte, ezzel szétugrasztva a sorfalat. Márkus viszont már ellőtte, és szétugró sorfal ide, kőv dermedő kapus oda, elemi erővel lőtt a kapuba. Aztán mégsem, mert végülis a kapu mögötti labdafogó hálóban állt meg a labda… “Hogy mi???” Néztek sokan a lelátón is… Sokat látott nézők is elcsodálkoztak, hiszen valóban gól volt, azonban a háló kiszakadt, és került kapu mögé a labda. Hogy a háló eleve szakadt, vagy meggyengült állapotban volt-e, az mindegy is, maradjunk a tényeknél: Márkus hálószaggató lövésével megszereztük a vezetést. 0-1.
Ezután nyugodtabbá váltunk, talán a talajhoz is jobban alkalmazkodtunk már. Talán ezeknek köszönhetően csapatkapitányunk az ellenfél térfelének közepén kezdett szólóba, és miután 3-4 védőt kicselezett, egyszerűen felvágták. A pályán nagyon senki, a nézőtéren többen csak úgy, a hazai kispadon pedig megszokásból tiltakoztak. Márkus odaállt, és a kapus vetődésével ellentétes oldalra rúgta 26. bajnoki gólját. 0-2. (A cikk írásakor az MLSZ adatbankjában Vernyik Dávid van feltüntetve mint ennek a gólnak a szerzője. Gyaníthatóan a legtöbben, akik eme sorokat olvassák, sejthetik, hogy ha Márkus a pályán van, akkor szinte biztosan nem a rutinos védőnk áll oda a büntetőhöz…)
A második félidőre beszállt a kisebb sérüléssel bajlódó Lekli Soma is, akivel szintén nem nagyon tudtak mit kezdeni a védők. Két gólt szerzett, az első amolyan “leklis” volt: a felpasszolt labdát megtartotta, lefordult védőjéről, és a hosszú sarokba bombázott. 0-3.
Második gólját nagyban köszönhet a szintén csereként beálló Dudásnak, aki majdnem a félpályánál szerzett labdát, megiramodott, és kiváló ütemben ugratta ki egy pontos passzal centerünket, aki állítgatás nélkül rúgta a kapus mellett a hálóba a labdát. 0-4.
Tulajdonképpen sima győzelmet arattunk, hiszen négy gólt rúgtunk, az ellenfélnek egy-két helyzetecskéje akadt csak. Ami miatt némi hiányérzetünk lehet az az, hogy ezúttal nem voltunk olyan lehengerlőek, nem volt 80-20 a labdabirtoklási arány, nem fulladt ki az ellenfél az általunk diktált iramtól az ellenfél, és a gólokon kívül csak 8-10 helyzetet dolgoztunk ki, amiből csak 3-4 volt ziccer… Valószínűleg elég sokan irigylik a problémáinkat…
Így lehet ezzel ellenfelünk edzője is, akinek a csapatába az utolsó percekre a cserekapus állt be a középpályára. Ezt a cserét egyébként ő már csak messziről nézhette végig, ugyanis ő a mérkőzés 52. percében szurkolóvá avanzsált, minthogy második sárgáját is megkapta reklamálásért… Nem ránk haragudott, hanem a játékvezetői hármasra, akik szerinte jócskán sújtották ítéleteikkel csapatát… Hát, mi egy száz százalékos büntetőt számonkérhetünk a “sporikon”, de mezőnyben nem volt szembetűnő fatális hibájuk. Értsd: nem tévedtek többet – ide vagy oda – a szokásos mennyiségnél…
Szabó Viktor teljesítménye ismét kiemelendő: bár gólt nem szerzett, de az a munka, amit ebbe a meccsbe is beletett, mindenképp dicséretes! Márkus fantasztikus szabadrúgásgólt szerzett, és a mezőnyben is sokat mutatta magát. Ma nem volt annyi látványos megoldása, de az ő játékát egyértelműen nehezítette a göröngyös talaj. Forgó Kornél sokadjára ment át radír-üzemmódba: ezúttal a 13 gólos Vojtekovszkit satírozta ki a meccssből védőtársai segítségével.
A többiek hozták a tőlük elvárhatót, mindenki tette a dolgát, ezúttal extrára nem volt szükség.
A jövő héten más minőséget képviselő ellenfélhez látogatunk: a bronzérem várományosához, a Lőrinci otthonába megyünk. Van mit törlesztenünk, hiszen eddigi egyetlen vereségünket éppen ők mérték ránk, ráadásul hazai pályánkon…
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok:
