Kategória: Kategória nélküli

Közgyűlés meghívó

Egyesületünk közgyűlést tart.

Jó hírek!

A nehéz időkben a jó híreknek duplán lehet örülni!

A klubunk életét folyamatosan figyelemmel kisérők tudhatják, hogy még 2017-ben nyertünk el egy MLSZ támogatást a Kömlei Károly Sporttelep lelátójának újjáépítésére. Elkészültek a látványtervek, azonban maga az építkezés – különböző okok miatt – a mai napig nem kezdődött el…

Egy másik projekt, az öltözőház építése azonban egy ideig jól haladt, de idővel az is megállt, – olcsó vigasz: az legalább viszonylag közel a befejezéshez. Az mindenki számára belátható, hogy az eredetileg elnyert támogatási összegek a hét év alatt bekövetkezett építőanyag árnövekedés miatt mára gyakorlatilag elértéktelenettek…

De akkor hol a jó hír? A jó hír az, hogy a klubvezetés elkötelezett törekvéseinek is köszönhetően az MLSZ mai döntése nyomán a lelátóépítésnél “beragadt” 50 millió forint támogatást engedélyezi átcsoportosítani az öltözőház felújítására/befejezésére! Így legalább az egyik projekt elkészülhet, és klubunk, illetve a város egy kb. 440 négyzetméteres öltözőkomplexummal gazdagodhat a center pálya, a műfüves pálya és a kézilabda edzőcsarnok háromszögében!

Ez a projektek úgynevezett előfinanszírozással valósítható meg, vagyis először végre kell hajtani, majd a szövetség utólagos elszámolással kifizeti az építkezés költségeit. A város tulajdonában álló épület felújításához 30% önerő is szükséges (kb. 21,5 millió forint).

Kozma Zsolt, klubunk elnöke elmondta, hogy a kedvező szövetségi döntést követően azonnal felvette a kapcsolatot a városvezetéssel, ahol a soron következő Testületi ülésen dönthet a képviselőtestület az önerő lehetséges biztosításáról. Bízunk benne, hogy az évek óta húzódó beruházás végre révbe ér, és akár már idén nyáron átadható lesz a 7 öltözőt, és további kiszolgáló helyiségeket magában foglaló létesítmény.

Három a magyar igazság! Úgyhogy még egy jó hír: elnökségünk szerdára a klubházunkban tartandó egyeztető találkozóra invitálta a város politikai vezetőit, ahol részletesen beszámolnak majd klubunk helyzetéről, távlati terveiről. Természetesen szó fog esni a felnőtt csapat további támogatását érintő kérdésekről is, melytől a testület – egyéb hírforrásokkal ellentétben – nem zárkózott el, a támogatás mértékét a februári éves városi költségvetési vita során kívánja majd meghatározni.

Bízzunk benne, hogy az egyeztetések során minden résztvevő felelősséggel és kellő körültekintéssel látja át a helyzetet, és politikai hovatartozástól függetlenül egyazon közös városi cél mögé képes lesz felsorakozni.

Hajrá GYAK!

Interjú az Elnökkel – 3/1

Három részes interjút közlünk, amelyben Kozma Zsolt, egyesületünk elnöke beszél a GYAK  háza tájáról. Az első részben a felnőtt csapat dolgait járjuk körbe.

Amikor nyár elején megnyertük a bajnokságot több, mint ezer ember előtt, illetve hasonlóan nagy létszámú közönség támogatása mellett az osztályozó mérkőzésen is diadalmaskodtunk, akkor egyszersmind az elnökség kényszerpályára került, hiszen dönteni kellett, hogy vállaljuk-e az NBIII-at, vagy maradunk a Megyei I. osztályban. Azt éreztük, hogy a játékosok megérdemlik, hogy magasabb szinten, magasabb osztályban próbálják ki magukat, viszont azt is tudtuk, hogy az a keret abban a formában nem alkalmas harmadosztályra, pláne úgy, hogy tudtuk, meghatározó játékosok fognak távozni. 

Beadtuk tehát a nevezést a pályán elért eredményeink alapján kiérdemelt NBIII-ba, majd fő támogatónk, az Önkormányzat meghatározta a támogatást, illetve annak feltételeit. Az egyik szakmai feltétel az volt, hogy  a csapat 70%-a gyöngyösi legyen. Itt rögtön nehéz helyzetbe kerültünk, mert ugyan tudtuk, hogy vannak olyanok,  akikről kezdettől fogva tudtuk, hogy nem jönnek velünk tovább az úton – a 40 pluszos Szilágyi Norbert és Vernyik Dávid, – de sajnos a felkészülés során további meghatározó játékosok távoztak. Lekli Soma és Szabó Viktor sem vállalta a magasabb osztályt a tanulmányaik miatt,  és további kiegészítő emberek is máshol folytatták: Ludányi Gábor, Mihályi Erik és Szent-Ivány Szilárd. (A szerk.: rajtuk kívűl Oravecz Botond is – jó eséllyel az egész szezonra – kiesett az első mérkőzésen elszenvedett sérülése miatt.)

A nyári felkészülést és az első fordulókat Márkus is kihagyta sérülés miatt

Ez majdnem egy csapatnyi ember… Ezért kénytelenek voltunk. A testület kérése az volt, hogy a környekből erősítsünk. Ez nem volt sikeres, hiszen azok a potenciális jelöltek, akik erősítést jelenthettek volna, nem minket választottak. Azt is el kell mondani, hogy nem is jöttek próbajátékra olyan minőségi játékosok, akikkel a klub esetleg az anyagiak miatt nem tudott volna megegyezni… Csak nagyon fiatalok jöttek, leginkább akadémiákról, esetleg korosztályos válogatottból… Velük sikerült megállapodnunk, és így kialakult egy 20-22 fős keret. Fontos megemlíteni, hogy mi senkit nem küldtünk el, a ‘megyeegyes’ csapatból mindenkire számítottunk.

Persze a sport arról szól, hogy versenyezni kell! Bár amatőrök vagyunk, de egy bajnoki, verseny-rendszerben játszunk.  Ebből adódóan az edző nyilván a legjobb csapatot akarja a pályára küldeni, ezt el kell fogadni. Volt olyan mérkőzés, ahol a testület 70%-os elvárását tudtuk teljesíteni, volt olyan, ahol nem. Azt gondoljuk, hogy mind a klubnak, mind a játékosoknak az az érdeke, hogy azért valamilyen jó eredményt azért elérjünk.

Van 10-12 saját játékosunk, és van 10 új igazolás. Fiatalok, lendületesek, akarnak, de a rutin hiányzik ebből a csapatból. Azt el kell fogadni, hogy igazolni muszáj volt, hiszen 10-12 játékossal nem lehet nekivágni a bajnokságnak…   Fontos megjegyezni, hogy több olyan srácunk van, akik a második-harmadik évüket kezdik meg a felnőtt(!) csapatban, és már tavaly, sőt tavaly előtt is meghatározó szerepük volt ott, pedig még a mostani bajnokságban is(!) játszhatnának az U19-ben! Idén nem tudott még több játékos “feljönni”. Reméljük, hogy az elkövetkező években újra lesznek olyan tehetségeink, akik akár egy korosztályt átugorva, U17-ből is tudnak a felnőttben játszani, de az nem elvárható, hogy minden évben legyen ilyen 2-3, vagy főleg nem 5-6 ember…  Ja, és persze itt is akarjon focizni! Ne kelljen neki könyörögni, hogy maradjon a GYAK-nál. Természetesen itt nem az NBI-ben, NBII-ben játszó neveltjeinkről beszélek…

Aki látta a mérkőzéseinket, az tudja, hogy ebből a 6 vereséből legalább négy, négy és fél alatt stabilan játszottunk, nem voltunk alárendeltek, és időnként a szerencse is elpártolt mellőlünk, gondolok itt pl. az Eger elleni második perces kiállításunkra… És azt sem szabad elfelejtenünk, hogy eddigi ellenfeleink – az Egert leszámítva – a mezőny első felébe tartoznak, már-már élcsapatok… (A szerk.: 2., 3., 4., 6., 7.)

Türelmesnek kell lennünk, bár az NBIII-ban nem sok idő van a türelemre… Az elnökség úgy határozott, hogy nézzük meg az őszt, lássuk meg, mi lesz a bajnokság feléig, és akkor határozzuk meg a tavaszi koncepciót. Ezért most még nem vagyunk kétségbe esve, és az tudom mondani, hogy nincs edző-kérdés a GYAK-nál, mert látjuk, hogy ez a keret mire képes. Én magam majdnem minden edzésen itt vagyok: azt látom, hogy a fiúk keményen dolgoznak, az edző felkészült, változatos edzéseket tart, de aki egy kicsit is konyít a futballhoz, az nem várhatja, hogy 18-19 éves fiatalokkal, NBIII-as rutin nélküli játékosokkal bárki azonnali csodát tegyen. Ehhez idő kell, ehhez türelem kell. Hogy az elnökség, és a városvezetés részéről ez a türelem meddig tart, azt most nem tudom megmondani, de mi nyugodt légkört biztosítunk a csapatnak, edzőknek, hogy munkájukat tudják végezni, mert a sportban a teljesítményhez idő kell.

Az itt lévő saját nevelésű játékosainknak – és a még utánpótlásunkban pallérozódó gyerekeknek – azt kell látniuk, hogy elsősorban rájuk számítunk, köréjük építjük a csapatunkat.

Kérjük a szurkolókat, hogy továbbra is látogassanak ki a mérkőzésekre! Köszönjük nekik, – külön köszönet illeti ultráinkat – hogy itt vannak és buzdítják a csapatot! Higgyék el, hogy ez a jövő csapata, és ahogy tavaly a sikereket, úgy idén a kudarcokat is együtt kell megélnünk.

Duplán gyászol a GYAK-család

Kedd hajnalban elhunyt Dr. Jakabházyné Mező Mária, aki  1979-től 1993-ig szolgálta klubunkat. Először úszóedzőként, majd  elnőkehelyettesként, az utolsó négy évben pedig elnökként tevékenykedett az akkor Gyöngyösi SE néven szereplő egyesületnél.

Gyöngyösi szerepvállalása után a csaknem 20 éven keresztül töltötte be a Magyar Olimpiai Akadémia főtitkári posztját, de a diplomáciai küldöttség tagjaként 1972-től öt nyári és két téli olimpián is részt vett.

Igazi sport-polihisztor volt ő, hiszen kosárlabda játékosként és edzőként, úszóoktatóként, kézilabda és labdarúgó edzőként,  aerobic oktatóként, illetve úszás és atlétikai versenybíróként is tevékenykedett.

A GYAK-család osztozik a gyászolók fájdalmában, nyugodjon békében!

Még fel sem ocsúdhattunk az egyik letaglózó hírből, máris jött a másik: csapatunk törzsszurkolója, a lelátó emblematikus figurája, Papp István – vagy ahogy mindenki ismerte: ‘A Pappista’ – szintén itt hagyott bennünket…

Pista bácsi kisgyerekkora óta járt a mérkőzésekre, legyen az hazai vagy sok utazással járó idegenbeli mérkőzés. Legendák keringtek róla, hogy egészen a “serdőlő kettőig” minden játékosnak fel tudja sorolni a nevét, adatait. Húsz-harminc évvel ezelőtti felállásokat mondott végig,  gyakorlatilag minden volt játékossal, edzővel baráti kapcsolatot ápolt.

Aki csak egyszer is vele együtt részt vett mérkőzésen, az biztosan vissza tudja idézni bekiabálásait, amiket sajátos hanghordozással kiáltott a szélbe: “Hajrá Gyöngyös, hajrá GYAK!”,  “Játszik a csapat…”, “Bólints Sziszi…”, “Jön a vonat, hozza a gólt…”, vagy amikor gól nélküli első félidő után leginkább saját magát bíztatva mondta maga elé: “Nem baj, majd a szokott kapuba…”.

Pista bácsit nagy örömmel töltötte el, ha az álala már jól ismert játékos került fel az ifiből a felnőttbe, így idén is büszke volt csapatára, hogy szinte csak saját nevelésű játékosok húzták magukra a felnőtt csapat mezét…

Nyugodj békében Pista bácsi! 

GYAK – Családi nap(ok)

A Gyöngyösi Atlétikai Klub 2021-ben ünnepelte fennállásának 115. évfordulóját egy családi nappal. Annak az évforduló volt az apropója, az idei családi napnak pedig a tavalyi sikeressége!

Sőt, idén tulajdonképpen kétnaposra hízott a rendezvény, hiszen már péneken egy éjszakai túrával indult az eseménysor. Est nyolckor indultak meg a túrázók a Sár-hegy felé: sportolók, edzők, szülők, vezetők… Az egyes állomásokon némi harapnivaló és frissítő várta fáradt vándorokat, akiknek utolsó tagjai, a “söprögetők” jóval éjfél után értek célba, vagyis vissza a Kömlei Károly Sporttelepre.

Készül túrázók eledele

Ha szigorúan vesszük, akkor tulajdonképpen egy 0. nap is megelőzte az eseményeket… Az MLSZ jóvoltából a Magyarország – Anglia mérkőzésen 30.000 gyermek vehetett részt, és bizony Kozma Zsolt elnök úr vezetésével a GYAK-csibészek is jelen voltak a mérkőzésen, és nyilvánvaló, hogy az ő hathatós szurkolásuk következtében sikerült legyőzni szigetországiakat.

A Puskás Aréna lépcsőin...

Aztán szombaton dél körül már ismét kezdtek szivárogni az emberek a sporttelep környékére mindenféle edényekkel, tűzcsináló alkalmatossággal, no meg kisebb-nagyobb hűtőtáskákkal… Megindult a főzés!

14 óra előtt nem sokkal pedig a lelátó is kezdett megtelni: dobosok, hangosbeszélők, zászlók kerültek elő, no meg jó sok ember (értsd: szurkoló). Kezdődött ugyanis az MLSZ Regionális bajnokság rájátszásában kiírt GYAK U-14 – Törökszentmiklós U-14 mérkőzés, amelyet mintegy 150 fanatikus drukker izgult végig, a végére kissé csalódottan, mert a 2-1-es vezetés után az utolsó percekben döntetlenre mentettek a vendégek. Sebaj, kedden visszavágó idegenben.

A csapat és a keménymag

Mérkőzést mérkőzés követett, hiszen gálamérkőzés jelleggel az egykori GYAK-játékosok rúgták egy kicsit a bőrt. A 70-es, illetve 80-as évek szülöttei mérték össze erejüket egy kissé megrövidített pályán, és természetesen az eredmény egyáltalán nem számított. Annyit elárulunk, hogy az egyik csapat győzőtt…

70-esek
80-asok

Természetesen egy sport egyesület családi napján nem csak nézni lehetett a sporteseményeket, hanem mozogni is! Szemos lehetőség adódott, hiszen a tornateremben a ping-pong asztalok körül lehetett izzadni, kint pedig a teqball asztalok várták a pozíciós játékok kedvelőit. Ezeken kívül még buborékfoci, légváras akadálypálya és egy “kaszáló gép” is várta a kicsiket és nagyokat egyaránt. 

Ahogy telt az idő, a szakácsok sorra jelentették készre az ételeket, ami igencsak időszerű volt, hiszen a terjengő illatok hatására már mindenki azt leste, hogy mikor kóstolhatja meg a finomságokat. Természetesen ez egy igazi CSALÁDI nap volt, ahol a családtagok válogatás nélkül megvendégelték egymást, így az asztalok körüli társaságok folyamatosan “forogtak”, mindenki evett-ivott mindenhol…

Előtte...
Közben...
Vegáknak...
Nem-vegáknak...

Természetesen – szezonvégi eseményről lévén szó – nem maradhattak el a díjazások sem… Volt itt búcsúajándék visszavonuló illetve az “ifiből” kiöregedő játékosoktól, elismerések az évközi kiemelkedő teljesítményekért, legjobb illetve legtöbbet fejlődő játékosok díjazása, szakosztályvezetők részére köszönetnyilvánítás, de a “háttérmunkások” dicsérete is elhangzott… No, meg persze a főzőverseny első helyezettje sem maradt kupa nélkül…

Mi sem zárhatta volna méltóbban az estét, mint egy nagy közös meccsnézés! És erre adott is volt a lehetőség, hiszen válogatottunk Németországot fogadta Budapesten… Odáig azért nem ment el jó száz fős tömeg, de kivetítő segítségével igazi meccshangulat kerekedett a klubház fala előtt. A sikernek tekinthető eredményt kis csapatunk tüzijátékkal ünnepelte meg, ami méltó megkoronázása volt ennek csodás napnak!