Csák László (34) ugyan a kispadon ült, de Ladányi Tibor (30), Ludányi Nándor (33), Oravecz Botond (30), Sárándi Milán (25), Tarnai Dániel (28) és Vernyik Dávid (39) mind-mind hiányzott a keretből ilyen-olyan okok miatt, így a kezdőcsapat legidősebb játékosa a 24 éves Balogh Martin volt, a kezdő átlagéletkora pedig 19,3 volt. A csereként beállóké pedig 18,4. Így vertük meg a Domoszló csapatát 5-0-ra.
A mérkőzés előtt Kozma Zsolt klubelnök és Molnár Ferenc alelnök köszöntötte a vendégcsapat játékosát, Szilágyi Norbertet, aki a Gyöngyösi Atlétikai Klub mezében 513 felnőtt bajnoki mérkőzést játszott le. Nincs az a krónikus, aki összeszedje a 8 éves korától a klub kötelékeiben játszó “Sziszi” összes mérkőzését, de szerény becslés alapján is több mint ezerszer virított a GYAK-címer a szíve felett tétmérkőzésen.
Végig egyforma képet mutatott a mérkőzés: mi támadtunk, a Domoszló védekezett, és néha egy-egy kontrával próbálkozott. Ezekben a gólveszély azért időnként megjelent, de egyetlen pillanatig sem fért kétség a győzelmünkhöz.
Egy ilyen nagyarányú mérkőzés után talán nem illik kiemelni egyéneket, de mégis, legalább kettő játékost mégiscsak ki kell! Nagy öröm volt, hogy a nagy reményekkel leigazolt Szabó Viktor végre be tudott mutatkozni a csapatban, – így nem csak Szilágyi és Barta Ákos miatt volt pikáns a mérkőzés, de – még gólt is tudott szerezni, ami bizonyosan jót tett a lelkének.
Márkus Marcell, aki ezen a napon a csapatkapitányi karszalagot is viselte, mesterhármasával együtt a házi gólkirályunkká is avanzsált 14 góljával. Nyáron az egyik legnagyobb igazolásunk éppen az volt, hogy őt sikerült itt tartani! Játéktudása, játékintelligenciája, technikai képzettsége kiemeli őt a mezőnyből, de ami talán még ennél is fontosabb: minden mérkőzésen látszik rajta az az alázat, mi nagy játékossá tud tenni valakit! Szereti a focit, szereti klubot, nincs másodperc, amikor azt lehetne látni rajta, hogy tudásbeli fölénye a fejébe szállna. Igen, persze időnként megenged magának látványos – értsd: pimasz – megoldást, de ezek sem öncéluak… Csapatszelleméről pedig ezen a mérkőzésen adott bemutatót: nagyon látványos volt, hogy Szabó Viktor beállása után mindent, de mindent megpróbált rájátszani, mindig őt kereste a tekintetével, labdával, láthatóan nagyon szeretett volna vele gólt rúgatni. Nagy erények ezek!
Marcinak végül is sikerült: gólt rúgatott Szabó Viktorral, maga is mesterhármasig jutott, és egy öngóllal kiegészítve egy ötöst vágott a kis csikócsapatunk! Sejtettük, hogy nehéz lesz az ősz, és nem csak amiatt, hogy sok a fiatal, de azért is, mert egy teljesen új csapatot kell építeni Majzik Zoltánnak. Ráadásul a sérüléshullám is elérte elsősorban a rutinos játékosainkat, úgyhogy az őszi 8. hely talán alulmúlja a várakozásokat, de az események ismeretében reálisnak mondható, és bizakodásra ad okot, hogy a fejlődés látható, a sérültekkel kiegészülve pedig megintcsak bizakodva vághatunk neki a tavasznak!
Hajrá GYAK!
