Hihetetlenül jól kezdtük a mérkőzést! Egy indítás után Babarcsik lépett ki, nagyon jó ütemben tolta meg a labdát, védője pedig – ennek megfelelően – nagyon rossz ütemben lépett oda, egyértelmű 11-es, igazából senki nem reklamált. Szentannai állt oda, és bár Tóth Bálint eltalálta az irányt, nem sok esélye volt a pontos lövésnél. 0-1.
Az áhított “taktika” most ült: gólra gól! Még sokkban lehetett a hazai csapat, amikor szögletet rúghattunk, és Forgó Kornél kiválóan érkezett az egyébként jól fejelő védők közé: már az 5. percben bent volt a második! 2-0.
Innentől kezdve mi nyilván nem siettünk, a Halász pedig jó eséllyel arra készült, hogy második szándékból fog támadni, amit viszont kétgólos hátrányban nem lehet megtenni, viszont nagyon nehezen ment az átállás a lendületes játékra.
Ennek a két dolognak is köszönhetően a mérkőzés lassú mederben csordogált tovább. Aminek még köszönhető volt a kisebb iram: borzasztó meleg volt, és az amatőr csapatok – munkából, iskolából érkezve – nincsenek egyszerű helyzetben a hétközi mérkőzéseken.
Utólag elmondható, hogy a két villámgól eldöntötte a mérkőzést, mert bár próbálkozott a hazai csapat, azért nekünk is akadtak lehetőségeink, sőt, a minőségi helyzetek inkább előttünk adódtak.
Szépen lassan lepergett (volna) a mérkőzés, aztán a 79. percben Szentannai Martin és Szűcs Balázs a bal oldalon egy kitűnő ritmusváltáltással vitték fel a labdát, és szemetgyönyörködtető passzolgatás után ballábas játékosunk bepassz helyett lövést választott, aminek jutalma az első bajnoki gólja lett. 3-0!
Az elmúlt időszakban ez a párosítás szinte mindig feszült hangulatú, parázs meccseket hozott, sőt, időnként már-már durvaságba fordult egy-egy szerelési kisérlet is, a folyamatos szájkaratéról már nem is beszélve. A mai napon viszont egy végtelenül sportszerű mérkőzést láthattak a nézők, akik között persze akadtak olyanok, akik mintha hiányolták volna azt a hangulatot… Ehhez képest többször lehetett látni a pályán összemosolygást, illetve baráti kézfoágst. A leglátványosabb talán Dudás és Szilágyi kettőse volt, akik folyamatosan vívták párharcaikat, ennek köszönhetően többször is véletlenül akasztották egymást: mindannyiszor békejobbot nyújtotta, a földre került fél pedig azonnal felsegítette a másikat.
Félreértés ne essék: nem simogatták azért egymást a játékosok, sőt, férfias küzdelem volt, de egy belépő sem akadt, ami ne futballpályára való lett volna. A melegnek, a fáradtságnak vagy ki tudja, minek volt ez köszönhető, de a kisebb iram ellenére is sokkal élvezhetőbb volt így a mérkőzés!
Gyakran emlegetjük büszkén fiataljainkat, de most legalább ilyen büszkén kell megemlítenünk két reaktvált “öregünket” is. Azt tudtuk előre, hogy sűrű napjaink lesznek ebben az időszakban, – bár ehhez kellett a kupa-továbbjutás is… – azt is tudtuk, hogy vannak, lesznek sérültjeink, és az is elég hamar világossá vált, hogy a középiskolás ballagások napján is kell mérkőzést játszanunk, ami – ahol ennyi fiatal játszik, mint nálunk – elég kellemetlen. Nos, ezek összessége sarkallta arra szakvezetésünket, hogy két olyan visszavonult játékost kérjen fel a reaktiválódásra, akik egyébként nyitvahagytak egy ilyesfajta kiskaput… Ludányi Nándor hétvégén már meg is mutatta, miért számítottunk a segítségére (2 gól…), Vernyik Dávid pedig ma egy szűk negyedóra alatt tett tanúbizonyságot arról, hogy még mindig nem kopott meg a párharcerőssége, és higgadtsága. Mit mondhatnánk? KÖSZÖNJÜK a segítséget!
Csak a tréfa kedvéért: ők ketten 78 évet számlálnak, a másik négy(!) cserejátékosunk együtt 77 évet…
A sorozatterhelés nem csökken: szombaton a Besenyőtelket fogadjuk, szerdán kupapárharc a Hevessel szintén itthon, a következő szombaton pedig Herédre utazunk. Minden erőre szükségünk lesz!
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok:
