A halászi kezdőcsapatban mindössze két játékosnak nincs gyakos múltja, ebből is következik, hogy a két csapat, illetve az edzők jól ismerik egymást. Nyilván ennek is köszönhetően két ellentétes taktika feszült egymásnak: masszív védekezésből labdát szerezni, és azt azonnal felrúgni a megye egyik leggysorsabb játékosa, Gulyás Kristóf felé. A mi taktikánk talán még ennél is egyszerűbb volt: támadni, támadni, támadni. Az előbbi jött be…
Igazi ziccerünk nem akadt, de így is négyszer annyit vettük célba a kaput, mint ellenfelünk… Ezek a jellemzően távoli lövések voltak, és sajnos sokszor célt tévesztettünk, de amikor kaput találtunk, akkor sem tettük igazán próbára Tóth Bálintot.
Hiába billent fel teljesen a pálya, félidőnként nagyjából 10-15 percig tudtuk azt a tempót diktálni, amit legalább 60 percen át kellett volna ahhoz, hogy megrogyjon ellenfelünk, és több hibára kényszerítsük őket… Na meg persze jó lett volna egy gólt szerezni, hátha akkor egy kicsit lazítottak volna a bunkerfocin.
Végig masszívak voltak, nem tudtuk őket átjátszani, a végén pedig egy rosszul sikerült lesre állítás után az egy szem csatár, Gulyás elszaladt, és a kiszolgáltatott helyzetben lévő Tuza kapujába helyezett.
Ezúttal nem a támadó-kombinatív futball, hanem az úgynevezett “célfutball” győzedelmeskedett. Lehet ezen szomorkodni, de a táblázaton nem ide, hanem oda írják be a három pontot…
Persze nem kell magunkat temetni, ez a bajnokság teljesen kiszámíthatatlan: jövő héten azt a Besenyőtelket fogadjuk, amelyik a múlt héten 75 percet emberelőnyben játszva kikapott az Energiától, most szombaton viszont emberhátrányban ikszeltek azzal a Maklárral, amelyik előzőleg egy ötöst gurított ennek a masszív Halásznak… Mit mondjunk? Nehéz itt okosnak lenni…
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok: