A listavezetőt fogadtuk, és jó mérkőzésre számítottunk. Az is lett: igaz, nem záporoztak a helyzetek, de az ínyenceknek igazán tetszetős lehetett a játék, mert mindkét csapat gólratörően játszott, és mindkét csapat kiválóan védekezett. Nagyszerű taktikai csata volt, mindkét oldal dekára pontosan tudta, hogy mit várhat a másiktól, és azt is, hol lehet némi keresni való…
A Lőrinci önmagához méltón kezdett, nekünk esett, és az első öt percben el is jutott egy szögletig, egy oldalhálóig, és egy – igaz, elég gyengécske – lövésig…
Aztán mi is megérkeztünk, főleg baloldalon Babarcsik révén szaggattuk az istrángot… Sajnos a szaggatás most nem hangzik jól, mert a megindulásánál a védőjének valószínűleg megszakadhatott egy izom a lábában, le is kellett cserélni, jobbulást neki. Ettől az akció azért végigfutott, és szélsőnk beadására az ezúttal centerposzton feltűnő Majoros érkezett, akinek kétméteres lövését blokkolták…
Pár perccel később ismét a villámléptű ‘Babi’ verte meg újdonsült emberét, aki – egy perccel a becserélése után… – csak sárga lap árán tudta őt megállítani.
A 20. percben Horváth Viktor löbbölte üres területre balfutónk elé, és az újabb versenyfutás megint egy szabálytalanság árán ért csak véget, ezúttal a 16-oson belül. A jogos büntető mellett a hazai tábor hevesen reklamálta a (második)sárga lapot is… Visszanézve a szituációt: védhető, de talán egy kicsit szigorú lett volna. A lényeg: a Lőrincinek megmaradt mind a 10 mezőnyjátékosa, viszont a 11 méteren felfestett pontra Márkus helyezte le a labdát. Ahogy szokta: higgadtan, 1-0!
Ezután kissé bekeményítettek a vendégek… Nem voltak alattomosak, de láthatóan nem bánták, ha a labda helyett a ‘babát’ találták el. Egy ilyen rúgásnak a következményeként a vezető gólt megszerző csapatkapitányunkat a szünetben le kellett cserélni…
Az 1-0 nem nagy előny, de nyugodtan tekinthettünk a második félidő elé, mert nem csak vezettünk, de játékban is jóval többett mutattunk ellenfelünknél. Ahogy haladt előre az idő, egyre inkább látszott, hogy nem találják a játékukat, és ahogy az ilyenkor lenni szokott: jöttek a faltok, a ‘mindig-más-a-hibás’ szövegek, a reklamáció, és persze a negyedik hónapja hallgatott: “kiestetek az NBIII-ból, de még az újságból is…” duma. Szinte már várjuk, hogy hanyadik percben hangzik el először! 🙂
10 perc telt el, amikor Szentanni ugratta volna ki Majorost, ám nem volt tökéletes az indítás, azonban a megalkuvást nem ismerő középpályásunk beugrott a Bermuda-háromszögbe, amit ezúttal két védő és a kapus jelentett. Ahogy az lenni szokott: el is tűnt… Beletolt a labdába, majd a kapus ledarálta, ez is a 16-oson belül történt, újabb büntető. Márkus lecserélése okán Szentannai állt oda, és ő sem hibázott. A vendégek kapusát nyilván nem vigasztalja, hogy mind Márkus, mind Szentannai lövésénél nagyon rajta volt, sőt ez utóbbiba még bele is ért… A lényeg: 2-0!
Három perc sem telt el, amikor a meccsbe igen jól beszálló Nádudvari blokkolt bele egy felszabadításba, és így a labda Uram Dénes elé pattant. Bal oldali védőnk – a tőle megszokott módon – kibrusztolta magának a lövőhelyzetet, és az ötös sarkáról okosan a hosszú sarokba lőtt. 3-0!
Ezen a ponton véglegesen eldőlt a mérkőzés: a vendégek nem tudtak újítani, mert bár jöttek-jövögettek előre, de abszolút nem volt benne a gól a játékukban, sőt, a mögöttük nyíló terüreleteken inkább mi fickándoztunk.
Aztán a 86. percben felkerült az i-re a pont: Béla Sámuel játszotta a védők mögötti üres területre befutó Babarcsiknak a labdát, aki az átvétellel tisztára is játszotta magát. Annyi ideje volt, hogy a jobb lábas szögből még át is fordította a testét, hogy ballal passzolhassa el a labdát a kapus mellett. Szépségdíjas megoldás, és ezzel a negyedik gólunk is megvolt! 4-0!
Parádés meccset játszottunk, koncentráltak és elszántak voltunk. Nyoma sem volt a múlt heti enerváltságnak, higgadtak voltunk, és skorpióként csaptunk oda a kínálkozó lehetőségekre. Nagyon jól néztünk ki egyénileg és csapatként is! A negatív szurkoló azt mondaná: miért nem játszunk így minden meccsen? De mi legyünk pozitívak: remélhetőleg ezt a formát át tudjuk menteni a következő meccsekre!
Ebben az évben még két mérkőzés vár ránk: a sereghajtó Vámosgyörk, ami nyilván kötelező győzelem, és nyilván ezek a legnehezebbek… Illetve a Gyöngyöshalász, akiket a kupameccsen fölényesen győztünk le, aztán Halászon nagyon fájó pofonba szaladtunk bele… A kupa- és a Lőrinci-formát hozva nem kerülhetünk bajba, és akkor 2024 végére egész jól nézhet ki számunkra a tabella!
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok:
