Nem jó előjelekkel vágtunk neki ennek a mérkőzésnek: első számú csapatkapitányunk, Márkus Marcell már régóta hiányzik, második számú kaptányunk pedig egy fogászati beavatkozás miatt nem állt rendelkezésre. Ráadásul hét közben Tuza Bálint is kurtán-furcsán búcsút intett a csapatnak…
Ezzel együtt jól kezdtük a mérkőzést, szögletekig jutottunk, helyzeteink voltak, és egyértelmű mezőnyfölényben játszottunk. És ahogy az ilyenkor lenni szokott, az ellenfél egyszer jut el a kapunkig, és rögtön megszerzi a vezetést a semmiből. Egy amolyan ‘belövöm középre, majd lesz valami’ labdára Vojtekovszki csapott le, és mivel kapusunk kitámasztás közben elcsúszott, kiszolgáltatott helyzetben volt a lövésnél. 1-0.
Természetesen nem tett jót a fejeknek, de továbbra is támadásban maradtunk, bár borzaszó nehéz volt – mindkét csapatnak – a pálya állapota ellenére kombinatív játékot összehozni. Nagy kemény volt a talaj, ritkás fűvel, óriási szinkülönbségekkel – dombokkal, völgyekkel, – és a félidő végére még az eső is megindult, így a kemény talaj hihetetlenül csúszóssá vált.
Hátrányban, de azzal a tudattal mehettünk be az öltözőbe, hogy jobbak vagyunk, csak a blokkolt illetve a kapus által kivédett lövéseket, valahogy gólra kellene váltani.
Bár Timon Kolos hetek óta jó formában játszik, ő lett az áldozata a hátránynak. Dudás Csanád érkezett a csapat hegyére, ezzel Babarcsik a helyére került bal szélre, Uram Dénes pedig bal oldali védő lett azzal a feladattal, hogy rengeteget fusson fel.
Ennek meg is lett az eredménye! Babarcsik csapott le egy rossz passzra a térfél közepén, a magasan helyezkedő Uramot ugratta ki a szélen, aki az alapvonalig vitte, majd nagyon okosan nem az első hullámban érkezők elé tette a labdát, ahol fölényben voltak a védők, hanem a támadást kisérő Babarcsiknak passzolt visszafelé. Üres kapu, ujjgyakorlat még a “süket” lábbal is. Egyenlítettünk. 1-1.
Ekkor a legjobb taktikát sikerült előhúznunk: gólra gól. Egy baloldali bedobás után Szentannaihoz került a labda az ellenfél térfelének közepén, aki egy testcsellel levett egy védőt, és lendületből vitte rá a falra. Kiléptek rá, de ő előtte Nádudvarihoz passzolt, aki egyből tette vissza a kilépő védő helyére befutó Szentannaihoz kiváló ütemben. Játékmesterünk elhúzta a kapus mellett, öt méterről gurított az üres kapuba. Ott már persze könnyű dolga volt, de a helyzetkihasználás az edzők álma, a mágnestáblán szoktak ilyesmit mutogatni… 1-2.
A vezetés tudatában jött a kispadról az ukáz: most már nyugodtan, taktikusan játsszunk, ne ‘rohanjuk el’ a mérkőzést.
Rohanni nem rohantunk, de a Maklár továbbra sem tudott mit kezdeni a középpályás védekezésünkkel, így szinte a felezőn sem jöttek át, mi meg – ha már ilyen közül voltunk a kapuhoz – csak próbálkoztunk.
Egy újabb baloldali akció után jöhetett is volna a harmadik gólunk egy büntető formájában, csakhogy a büntető sem jött, amin még a buktatást bemutató védő is meglepődött… Babarcsik vezette a labdát a 16-os vonalán belül a labdát, simán akasztották a bírótól három méterre, a védő meg is állt… A síp azonban érthetetlen módon néma maradt…
Öt percre rá azért csak meglőttük a harmadikat is! Horváth Viktor ívelt be egy szabadrúgást a kapu elé. Uram talán megcsúsztatta, talán nem, de az biztos, hogy Forgó olyan lendülettel robban be az ötösre, hogy senki nem tudta követni. Durr a léc alá, esély nem volt a védésre. 1-3.
Negyedóra volt hátra, a hazai csapat két gólos hátrányban volt, de még ekkor sem tudott helyzetet kialakítani. Talán az utolsó öt percben, amikor már tényleg átadtuk a területet, akkor támadgatott, de Kiss Olivérnek egyetlen védést sem kellett bemutatnia…
Babarcsik, Forgó, Horváth és Szentannai is rúgott kapura 20-25 méterről szabadrúgást, utóbbi mezőnyből is próbálkozott többször ebből a távolságból, de megjegyzendő, hogy mindezek mellett mindhárom gólunkat 6-8 méteren belülről szereztük. Óriási teljesítményt jelent az, hogy egy ennyire zártan védekező, és a végtelenségig egyszerű módszerekkel operáló védelem ellen ilyen közel tudtunk kerülni a kapuhoz, és értékesítettük a helyzeteinket. Nagy erénye volt ez ma a csapatnak, és egyértelműen biztató volt a játék.
Most egy hét szünet következik, aztán viszont talán a bajnokság legnehezebb szakasza vár ránk: Egerszalókra utazunk, a Hevest fogadjuk, majd Lőrincibe látogatunk. Kemény menet lesz…
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok:
