
Kategória: Labdarúgás


Magabiztos továbbjutás

A hétvégi bajnoki vereség után a kupában mérkőztünk újra a Lőrinci csapatával. Náluk 5 csere történt a szombati kezdőcsapathoz képest, nálunk 1.
A mérkőzés első fél órájában 3 csapás érte a vendégeket: a 11. és a 22. percben is kényszerű cserét kellett végrehajtaniuk egy-egy húzódás miatt. A harmadik csapás már nem szerencsétlenség következménye volt: a 28. percben Dudás ugrott ki, és védője, az egykor nálunk is játszó Molnár Erik egyértelműen lerántotta 18 méteren. Ha nincs a lerántás, csatárunk már csak a kapussal állt volna szemben, szóval: egyből piros.

Sokat nem változott a játék képe, mert addig is többet birtokoltuk a labdát, és addig is “lassították” a játékot a vendégek. A kiállítás után csak annyi változott, hogy mindkét dolog egyre látványosabb lett…
Mindkét csapat tette az ilyenkor szokásos dolgát: emberelőnyben mi türelmesen játszottunk, fárasztottunk ellenfelünket, illetve igyekeztünk a széleket kihasználni, és ritmusváltásokkal meglepni a vendéget. Az emberhátrányban játszó Lőrinci pedig nagy összpontosítással védekezett, minden apró szabálytalanság után lent maradtak kicsit, és minden messzire guruló labdát nehezen találtak meg. Természetesen azért néha megpróbálkoztak egy-egy kontrával, de a mi védekezésünk is jól szervezett volt.
Bár a gól nem jött az első félidőben, alapvetően jól néztünk ki, nem kapkodtunk, tudtuk, hogy “jönni fog”…

Az emberelőnyre “rámenve”, a baloldali védő, Timon helyett érkezett a pályára a baloldali támadó, Szűcs Balázs, aki azért kapott némi védőfeledatot is, de így Babarcsik jobban tudott a támadásokra koncentrálni.
Aztán a két ballábas játékos össze is hozta a vezető gólt! Szűcs tekerte középre a labdát, Babarcsik pedig a rövid sarokra érkezve a hosszú sarokba csúsztatott, . Minkét megmozdulás szépségdíjas volt. 1-0!
Hiába került hátrányba a Lőrinci, a hátrány tudatában sem jött előrébb, a kontrákóbl próbáltak kihozni valamit… A 80. perc környékén volt egy veszélyesebb periódus a mérkőzésen, amikor a vendégek kissé beszorítottak minket: szögleteket rúgtak, illetve volt néhány jó labdaérintésük a mi térfelünkön, de olyan igazi gólhelyzetbe azért nem kerültek.
Egy lecsorgó labdát szedett aztán össze kapusunk, és azonnal kiugratta az elöl helyezkedő Szentannait. Fiatal támadónk lefutotta védőit, elhúzta a kapus mellett is, és az üres kapuba helyezett, ezzel eldöntve a mérkőzés végkimenetelét, és a továbbjutás sorsát. 2-0.
Szombaton némi fásultság érződött csapatunkon, ma azonban frissebnek, elszántabbnak tűntek fiaink, és ennek meg is lett az eredménye.
A kupa elödöntőjében a Heves csapatával találkozunk, méghozzá hazai pályán május 7-én 17:30-tól.
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok:

Közvetítés – HVm-i Kupa, 3. forduló
Heves Vármegyei Kupa – 3. forduló
Gyöngyösi AK – Lőrinci VSC
Játékvezető: MENCSIK LÁSZLÓ, Asszisztensek: DERDA NOEL KEVE, NAGY FERENC
A csatatunk:
5. perc: napos időben kezdődik a mérkőzés, és minkét csapat intenzíven veti bele magát a játékba.
10. perc: a gólvonalról mentettek a vendégek egy szöglet utáni kavarodásból… Aztán Szentannai ugorhatott ki ziccerben, kicsit beragadt alá a labda, a kapus menteni tudott.
15. perc: kényszerű csere a vendégeknél egy húzódás miatt.
20. perc: egyértelműen többet van nálunk a labda, és sokszor az ellenfél térfelén.
25. perc: egy távoli lövés, Kiss Olivér a helyén volt, szöglet. Újabb kényszerű csere vendégoldalon.
30. perc: emberelőnybe kerülünk. Dudás ugrott ki egyedül, lerántották.
35. perc: természetesen emberhátrányban a Lőrinci azonnal elkezdte lassítani a játékot…
40. perc: nincs folyamatos játék, minden egyes kontakt után lentmarad egy vendégjátékos.
45. perc: egyre paprikásabb a hangulat, nyilván csinálják a tüzet a vendégek. Kettő perc hosszabbítás.

50. perc: az utolsó másodpercekben Babarcsik és Majoros is kapott egy-egy sárgát. A szünetben Timon helyett Szűcs érkezett a pályára.
55. perc: folyamatosan az ellenfél térfelén tartjuk a labdát, de nagyon jól védekezik a Lőrinci.
57. perc: Szücs Balázs beadását Babarcsik Bálint csúsztatta a kapuba! 1-0!
60. perc: Majoros helyett Eged érkezett. Támadásban maradunk.
65. perc: hajtjuk a második gólt, de a vendégek masszívak.
70. perc: egy újabb csere, Dudás helyett Horváth folytatja.
75. perc: két percig állt a játék egy sérülés miatt, megint cserélnie kellett a vendégeknek.
80. perc: kettős cserét hajtottunk végre. Nádudvari és Babarcsik fejezi be, és Nyilas illetve Lakatos érkezett. Szentannai ugrott ki, centikkel gurított mellé. Aztán Béla kap sárgát.
85. perc: az utóbbi percekben nyomott a Lőrinci, de kiszabadultunk.
88. perc: Szentannai kapott egy gólpasszt Kiss Olivértől. 2-0!
90. perc: vége.


Nem a mi napunk volt

Erről a mérkőzésről sajnos nem sok beszélni való van: jobb volt ma a Lőrinci. Egy olyan napon, amikor még a büntető is kimarad, illetve két méterről az üres kapura is fölé megy a labda, hát olyankor szokták mondani: ha reggelig játszunk, akkor se rúgunk gólt…
Az első negyedóra végén egy keresztben átívelt labdánál néztük el valamit, mert a hosszú oldalon egy védőnkre két támadó jutott… Egyikük átvette az ívelést, majd kilőtte a hosszú sarkot. 1-0.
A 25. percben egy tipikus meg-nem-értés után adtuk el a labdát. A labdát felhozó védőnk összenézett a támadóval. Utóbbi hosszú indításra számított, előbbi pedig lábra akart passzolni. Tény, hogy ebből még nem kellne gólt kapni, de ma Lőrincinek szinte minden összejött. Levitték az labdát az alapvonalig, centerezés, középen pedig természetesen embert találtak… 2-0.
A harmadik gólhoz megintcsak mi teremtettük meg a lehetőséget, bár az sem természetes, hogy ebből gól születik… Egy hosszú labdára Kiss Olivér jött ki messzire a kapujából, elrúgta, de pechjére pont Simon Mátyást találta el, aki habozás nélkül ívelt a kapuba. Szép kivitelezés, kár, hogy mi voltunk a szenvedő fél… 3-0.
Mindeközben mi ziccert és 11-est hibáztunk, de az egész mérkőzésen valahogy az volt helyzet, hogy egyetlen lecsorgó, lepattanó labda sem került hozzánk. A múlt heti agresszivitásunk is hiányzott, és összességében a Lőrinci volt ma élesebb.
Egy kis magyarázat a nyitóképhez: a mérkőzés előtti pályabejárás alkalmával aazt tapasztalhattuk, hogy a pálya talaja egyhén nedves a tegnapi esőzés után, a két kapu előtti területen azonban egy-egy hatalmas tócsa díszelgett.. A játékvezető jelezte, hogy így nem fogja engedni a mérkőzés lejátszását. Az öltőzőházhoz közelebbi térfélen – ahol a hazai csapat melegített – gyorsan szét is söpörték a jókora tócsát a helyiek… A mi térfelünkön nem. Szakmai vezetőnk kért egy seprűt. Adtak neki egyet. Néhány perc alatt megtísztította a Lőrinci Sporttelep pályáján a kapu előtti terültet… Megjegyzés: ha ezt nem teszi, akkor a hazai kapus az első félidőt bokáig érő vízben tölti…
Sebeink nyalogatására nem sok idő van: szerdán újra a Lőrincivel játszunk. Itthon fogadjuk őket Heves Vármegyei Kupa 3. fordulójában.
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok:

Megfáztunk Egerszalókon

Tavaszi időjárásban érkeztünk Egerszalókra, a taktikai eligazítás alatt 45 fokban ömlött az eső, majd folyamatosan hűlt le a levegő, a mérkőzés végére pedig gyakorlatilag novemberi hideg lett: olyan igazi megfázós idő…
Az edzők rémálma, hogy ha a csapatuk rögtön a mérkőzés elején gólt kap. Annál még rosszabb, hogy ha a második félidő első perceiben IS gólt kap. Az már csak hab a tortán, ha mindemellett az ellenfél nagyjából 20%-os labdabirtoklás mellett még a kapuig se jut el a két gólon túl…
Így jártunk most mi Egerszalókon, ahová az utóbbi években nem éppen győzni járunk… Még a 2023-as bajnoki címűnk évében is itt hullajtottunk először pontokat az 5. fordulóaban… Most ősszel is elég simán kaptunk ki 4-2-re, bár itthon győzni tudtunk ellenük.
Visszahúzódva a saját térfélre, sok-sok bosszantó falt elkövetése, leleményes időhúzások, folyamatos ‘trashtalk’… Lehet itt hiányolni az őszinte játékot, meg azt mondani erre, hogy ‘antifoci’, de ha egy csapat szerez két gólt, az ellenfele pedig egyet sem, arra leginkább azt kell mondani, hogy: hatékony. A többi meg nem számít, csak a három pont.
Mi néhány lendületes támadást vezettünk, akadt néhány jó lövésünk, de a hatékonyság hiányzott. Ha egy szóban kellene elmondani a vereség okát, akkor az ez lenne… A hatékonyság. Ott volt, nálunk nem.
A vereség okaihoz nem tartozik hozzá, de a mérkőzés krónikájához igen: amikor egy durvább szabálytalanság miatt a kispadunk elkezdett reklamálni, akkor a hazai csapat játékos-edzője, Montvai Tibor nyilván beszállt a szócsatába, megjegyezve: ez benne van a meccs hevében. És akár igaza is lehet, legalábbis az ilyen hangoskodások nyilván benne vannak, és ha esetleg kezd eldurvulni, akkor a játékvezető ezt nyilván lezárja. Most is ez történt, azonban a mi kedélyeink kevésbé nyugodtak le, mivel a hazai klubelnök a meccsterületre belépve folytatta a szájkaratét a kispadunkkal. Jeleztük, hogy hagyja el a területet, mi leginkább a mérkőzéssel szeretnénk foglalkozni, mert hogy az közben ment tovább… A rendezők persze nem tettek semmit, a mérkőzés intenzitása miatt pedig a játékvezetők is csak viszonylag későn reagáltak… Némi kocsmaromantikával megjegyezhetjük: hát, igen, a megyei bajnokságok varázsa, ahol a klubelnök simán bemehet oda, ahová nem mehetne…
De a romantikát gyorsan félre kell tennünk, hiszen a hétvégén újabb borzasztóan nehéz mérkőzés vár ránk! Mert ha az Egerszalók már-már a mumusunk, akkor mit mondjunk a Hevesre?! Két bajnoki, és egy kupadöntő idén: nekünk mindössze egy döntetlenre futotta…
Az önbizalmat gyorsan vissza kell szerezni, és kitenni a pályára, remélve, hogy ez magával hozza a jó játékot és/vagy a gólokat!
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok:

Szép is volt, jó is volt

Nem jó előjelekkel vágtunk neki ennek a mérkőzésnek: első számú csapatkapitányunk, Márkus Marcell már régóta hiányzik, második számú kaptányunk pedig egy fogászati beavatkozás miatt nem állt rendelkezésre. Ráadásul hét közben Tuza Bálint is kurtán-furcsán búcsút intett a csapatnak…
Ezzel együtt jól kezdtük a mérkőzést, szögletekig jutottunk, helyzeteink voltak, és egyértelmű mezőnyfölényben játszottunk. És ahogy az ilyenkor lenni szokott, az ellenfél egyszer jut el a kapunkig, és rögtön megszerzi a vezetést a semmiből. Egy amolyan ‘belövöm középre, majd lesz valami’ labdára Vojtekovszki csapott le, és mivel kapusunk kitámasztás közben elcsúszott, kiszolgáltatott helyzetben volt a lövésnél. 1-0.
Természetesen nem tett jót a fejeknek, de továbbra is támadásban maradtunk, bár borzaszó nehéz volt – mindkét csapatnak – a pálya állapota ellenére kombinatív játékot összehozni. Nagy kemény volt a talaj, ritkás fűvel, óriási szinkülönbségekkel – dombokkal, völgyekkel, – és a félidő végére még az eső is megindult, így a kemény talaj hihetetlenül csúszóssá vált.
Hátrányban, de azzal a tudattal mehettünk be az öltözőbe, hogy jobbak vagyunk, csak a blokkolt illetve a kapus által kivédett lövéseket, valahogy gólra kellene váltani.

Bár Timon Kolos hetek óta jó formában játszik, ő lett az áldozata a hátránynak. Dudás Csanád érkezett a csapat hegyére, ezzel Babarcsik a helyére került bal szélre, Uram Dénes pedig bal oldali védő lett azzal a feladattal, hogy rengeteget fusson fel.
Ennek meg is lett az eredménye! Babarcsik csapott le egy rossz passzra a térfél közepén, a magasan helyezkedő Uramot ugratta ki a szélen, aki az alapvonalig vitte, majd nagyon okosan nem az első hullámban érkezők elé tette a labdát, ahol fölényben voltak a védők, hanem a támadást kisérő Babarcsiknak passzolt visszafelé. Üres kapu, ujjgyakorlat még a “süket” lábbal is. Egyenlítettünk. 1-1.
Ekkor a legjobb taktikát sikerült előhúznunk: gólra gól. Egy baloldali bedobás után Szentannaihoz került a labda az ellenfél térfelének közepén, aki egy testcsellel levett egy védőt, és lendületből vitte rá a falra. Kiléptek rá, de ő előtte Nádudvarihoz passzolt, aki egyből tette vissza a kilépő védő helyére befutó Szentannaihoz kiváló ütemben. Játékmesterünk elhúzta a kapus mellett, öt méterről gurított az üres kapuba. Ott már persze könnyű dolga volt, de a helyzetkihasználás az edzők álma, a mágnestáblán szoktak ilyesmit mutogatni… 1-2.

A vezetés tudatában jött a kispadról az ukáz: most már nyugodtan, taktikusan játsszunk, ne ‘rohanjuk el’ a mérkőzést.
Rohanni nem rohantunk, de a Maklár továbbra sem tudott mit kezdeni a középpályás védekezésünkkel, így szinte a felezőn sem jöttek át, mi meg – ha már ilyen közül voltunk a kapuhoz – csak próbálkoztunk.
Egy újabb baloldali akció után jöhetett is volna a harmadik gólunk egy büntető formájában, csakhogy a büntető sem jött, amin még a buktatást bemutató védő is meglepődött… Babarcsik vezette a labdát a 16-os vonalán belül a labdát, simán akasztották a bírótól három méterre, a védő meg is állt… A síp azonban érthetetlen módon néma maradt…
Öt percre rá azért csak meglőttük a harmadikat is! Horváth Viktor ívelt be egy szabadrúgást a kapu elé. Uram talán megcsúsztatta, talán nem, de az biztos, hogy Forgó olyan lendülettel robban be az ötösre, hogy senki nem tudta követni. Durr a léc alá, esély nem volt a védésre. 1-3.

Negyedóra volt hátra, a hazai csapat két gólos hátrányban volt, de még ekkor sem tudott helyzetet kialakítani. Talán az utolsó öt percben, amikor már tényleg átadtuk a területet, akkor támadgatott, de Kiss Olivérnek egyetlen védést sem kellett bemutatnia…
Babarcsik, Forgó, Horváth és Szentannai is rúgott kapura 20-25 méterről szabadrúgást, utóbbi mezőnyből is próbálkozott többször ebből a távolságból, de megjegyzendő, hogy mindezek mellett mindhárom gólunkat 6-8 méteren belülről szereztük. Óriási teljesítményt jelent az, hogy egy ennyire zártan védekező, és a végtelenségig egyszerű módszerekkel operáló védelem ellen ilyen közel tudtunk kerülni a kapuhoz, és értékesítettük a helyzeteinket. Nagy erénye volt ez ma a csapatnak, és egyértelműen biztató volt a játék.
Most egy hét szünet következik, aztán viszont talán a bajnokság legnehezebb szakasza vár ránk: Egerszalókra utazunk, a Hevest fogadjuk, majd Lőrincibe látogatunk. Kemény menet lesz…
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok:

Nyögvenyelős 3 pont

Bátran kezdtek a vendégek, ám az igazi nagy helyzetet mi dolgoztuk ki elsőként, ami olyan nagy volt, hogy gólra is váltottuk. Egy szép összjáték után Timon adhatott be a balszélről, és élesen belőtt labdájára Babarcsik érkezett kiváló ütemben középen. Ő ugrott a legmagasabbra, és parádésan fejelt a hosszú sarokba a kapufa mellé, a kapus esélytelen volt. 1-0.
Ezzel a 6. percben megszereztük a vezetést, ami akár meg is nyugtathatott volna minket annyira, hogy kiszakadhasson a gólzsák. De nem így lett… Ideges, kapkodó volt a játékunk. A 20. percben aztán gyakorlatilag a semmiből jött az egyenlítés. A bal oldalunkról érkezett a második hullámba egy beadás, ahol Csoszánszki egy széles lövőcsellel küldte el a védőnket, és tisztán lőhetett 18 méterről olyan szögből, amit a jó lövők nagyon szeretnek… A hosszú sarokba tekerte a labdát. 1-1.
Nyilván nem hatott jól az idegrendszerünkre…
És hogy még rosszabb legyen a kedvünk: egy szögletnél Babarcsik ütközött a kapussal, és a fejére kapott egy nagy ütést. Megjegyzendő: mindkét játékos a labdát, és csakis a labdát nézte az esetnél… Matin Boldizsárnak sem esett jól a csatt, de szélsőnk egy rövid ápolás után visszatért a pályára, azonban néhány perc elteltével jelezte, hogy valami nincs rendben. Fejfájás, és szédüls miatt nem tudta folytatni a játékot…
Az Energiának nem igazán volt már sürgős semmi, szép lassan elkezdték lassítani a játékot, és húzni az időt…

A második félidő első perceiben egyértelműen látszott, hogy a játékosok milyen utasítást kaphattak a szünetben: nagy elánnal vetettük magunkat bele a játékba, próbáltuk felpörgetni az iramot. Már néhány másodperc után lekerültünk az alapvonalhoz, és a belőtt labdából ziccert alakítottunk ki, de nem sikerült értékesíteni. Ami kellemetlen, hogy a kontrából a vendégek is ajtó-ablak helyzetbe kerültek, de ők is hibáztak…
Az idő múlásával egyenes arányban nőtt a mezőnyfölényünk, illetve a az Energia egyre kevésbé energikus játéka: minden apró koccanásnál lent maradó játékos, borzasztó lassú kapuskirúgások…
Közben rendre le tudtuk vinni a labdát az alapvonalig mindkét oldalon, akár a szélső támadóink, akár a szélső védőink által, sőt, időnként belső középpályásaink is odajutottak. Sajnos a beadások, lövések után csak nem sikerült betalálni…
Már a 85. percben jártunk, amikor ismét sikerült levinni és beadni a labdát, ám a vendég kapus kétszer is hárított, azonban érkezett a 17 éves Eged Zalán, aki a már földön lévő kapus mellett-felett a bal felső sarokba lőtte a labdát. 2-1.
Negyedjére kapott lehetőséget felnőtt bajnoki mérkőzésen csereként a 17 éves “Golyó” becenévre hallgató madárcsontú villámszélső, és most már a gólszerzők közé is fel tudott íratkozni.
Ismét büszkék lehetünk utánpótlásunkra, hiszen egy újabb saját nevelésű játékosunk kezdte meg a gólgyártást a felnőtt csapatban!
A mondás szerint a városi rangadókon nem számít a tabella, a folyton elégedetlen szurkoló (és edző…) viszont nyilván többet várt volna a 10. helye álló együttes ellen… Mindenesetre a három pont meglett, jövő héten pedig Maklárra, és ezzel együtt a góllövőlistát vezető játékost a soraiban tudó csapat otthonába látogatunk. A lehetőség adott, ott megmutathatjuk, hogy több van bennünk.
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok:

Közvetítés – 21. forduló
Heves Vármegyei I. osztály – 21. forduló
Gyöngyösi AK – Energia SC
A csatatunk:

5. perc: futballra kitűnő, szurkolónak kicsit hideg az időjárás. Az Energia pirosban, mi tiszta zöldben.Bátran kezdenek a vendégek, nem vették fel a sündisznó állást.
6. perc: szép akció végén Timon adta be a labdát, Babarcsik fejelt a kapufa mellé a hálóba. 1-0!
10. perc: átvettük az irányítást, mi birtokoljuk a labdát.
15. perc: nincs túl nagy iram, mezőnyjáték folyik, és abban mi vagyunk a jobbak.
20. perc: Csoszánszki egy jól eltalált lövéssel egyenlít. 1-1.
25. perc: megakadtunk egy kicsit… Babarcsikot másodjára kell ápolni.
30. perc: majd öt perc emberhátrányos játék után érkezett a pályára Babarcsik helyére Uram Dénes.
35. perc: nincs folyamatos játék, a vendégek lassítják, mi pedig nem tudjuk felpörgetni…
40. perc: nincs sok történés, ápolás, mezőnyjáték.
45. perc: kettő perc hosszabbítás, amit egy szöglettel kezdünk.

50. perc: Majoros helyett Nádudvari érkezettt. Óriási ziccerrel kezdtünk, sajnos kimaradt. Aztán ziccer a mi kapunk előtt is… Szerencsére ez is kimaradt.
55. perc: próbáljuk felpörgetni a játékot, de nem sok sikerrel.
60. perc: egyre jobban lassítja az Energia a játékot, és a kontrára próbálnak építeni.
65. perc: kettős cserét hajtunk végre, ami jelzi a kispad elégedetlenségét. Tóth Levente és Eged Zalán érkezett Dudás Csanád és Béla Sámuel helyett.
70. perc: folyamatos “sérülések”, maratoni hosszúságú kirugások vendégoldalon…
75. perc: Nádudvari kapott egy sárgát, Tóth pedig átemelte a kapust, de a kaput is.
80. perc: támadunk, támadgatunk, legyünk optimisták: érik.
85. perc: csak begyötörtük! Két védés, a harmadikat már Eged Zalán berúgta! 2-1!
90. perc: most már nekünk nem szabad kapkodni… Három perc a hosszabbítás.


Megvan a 3 pont

A múlt heti csalódást keltő eredmény után a mai napon abban bíztunk, hogy jó játékkal győzni fogunk. Az első cél azért nem teljesült maradéktalanul, de nyertünk, zsákban a három pont.
Az ellenfél edzője, Németh Gyula talán az őszi mérkőzésből okulva, most ‘nem akart beleszaladni egy’ hatosba, ezért láthatóan a zárt védekezésre építette taktikáját, és persze a játék lassítására. Jó 10 perccel a kezdés után Babarcsik szorongatta a bal oldalon a labdát kihozni szándékozó védőjét, aki pánikhelyzetben rossz megoldást választott, így a lecsorgóra keselyűként vadászó Dudáshoz került a labda. A 16-os sarkánál labdához jutó csatár észlelte, hogy a középen érkező Nádudvari még jobb helyzetben van, ezért a passzt választotta. Jobb oldali támadónk, egy lövőcsellel elküldte gyufáért a blokkolni igyekvő védőt, majd ballal a jobb sarokba húzta a labdát. 1-0.
Ezzel megvolt a vezetés, és továbbra is támadásban maradtunk. Néhány perccel később az ellenfél térfelén végezhettünk el szabadrúgást, amihez felment mindenki, és felállt a beíveléshez. Babarcsik azonban lejátszotta kicsiben Bélának, aki megkerülte ellenfelét, és amikor a büntető területre ért, hátulról felrúgták. Nem volt vitás, Dudás állt oda, és a kapus vetődésével ellentétes sarokba lőtt. Megnyugtató előnynek tűnt a 2-0-ás vezetés, mert mezőnyben is egyértelmű fölényben voltunk.
Aztán egy ártalmatlannak tűnő szituációból szépítettek a vendégek… Egy bedobás után felfejelt labda a kapunk felé hullott, kapusunknak pont a szemébe sütött a nap, így csak felsőkapufára tudta tolni, a lepottyanót pedig beterelték a kapunkba. 2-1.
Szerencsére gyorsan visszaállítottuk a kétgólos különbséget… Ismét egy ellenfél térfelén megszerzett labda, Szentannai kiugratta Babarcsikot, aki szépen betolta a büntető területen belülre, és látványosan elkaszálták. Ezúttal Szentannai állt oda, aki szintén nagyon magabiztosan lőtt a sarokba. 3-1.
Nyugodtan mehettünk volna a szünetre, mert mezőnyfölényben voltunk, és két góllal vezettünk. Ezzel együtt már ekkor lehetett érezni, hogy azért valahogy nem az igazi az egész…

A második félidő is hasonló mederben zajlott: különösebb tűz nélkül, de mentünk előre, jöttek a helyzetek is, de döcögött a gépezet. Aztán a 65. percben a Heréd megint gólt szerzett a semmiből… Tuza egy kicsit nehéz labdát kapott hazaadásként: magasról hullott és pattant le a rövidre szabott mentés, a vendég támadó pedig szemfüles módon elsodorta, és tulajdonképpen a kapuba sodorta a labdát. 3-2.
Ezek után a vendégek szép lassan kezdték elhinni, hogy van keresnivalójuk, és az egycsatáros játékot kétcsatárosra, majd szép csendben háromcsatárosra váltották. Értelemszerűen nálunk pedig jöttek az elbizonytalanodások…
A 82. percben a csereként beállt 17 éves tehetségünk, Eged Zalán verte meg a jobb oldalon rutinos ellenfelét, centerezésére jól érkezett Dudás, és szépen beterelte a labdát az üres kapuba. 4-0.
Megint megnyugodhattunk, de ez túl jól sikerült. Öt perccel a vége előtt az első gólunkhoz hasonló találatot értek el a vendégek. A szélről eggyel beljebb, aztán centerezés, ezúttal üres kapus gól…
A második, harmadik és negyedik gólunk után is úgy érezhettünk, hogy megvan a mérkőzés, aztán az utolsó bő öt percben mégis izgulnunk kellett. Az igazsághoz hozzátartozik persze, hogy nekünk is akadt lehetőségünk megszerezni az ötödik gólunkat, de bizony Tuzának is kellett védenie… Nem született újabb gól, 4-3 a vége.

Ezúttal nem telhetetlenség azt mondani, hogy kicsit savanyú a szőlő, mert a győzelem ellenére azt lehetett érezni, hogy – nem megbántva a herédieket – ez a teljesítmény erősebb csapatok ellen bizony nem lenne elég a győzelemhez… Persze lehet mentegetőzni, hogy sok volt a hiányzó, és a nem hiányzók közül sem végzett mindenki teljes értékű munkát az utóbbi időben, de ez nem biztos, hogy elegáns…
Nagy baj azért nincs, győztünk, és ha optimisták akarunk lenni, mondhatjuk azt is: olyan erősek vagyunk, hogy gyengébb játékkal is be tudjuk húzni a győzelmet. Hogy ez az optimizmus megállja-e a helyét, az jövő héten kiderülhet: a 4. helyezett Andornaktálya vendégei leszünk. Ha ott jó, vagy akár rossz játékkal nyerünk, akkor nincs szükség a vészharangok kongatására… Meglátjuk!
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok:

Sikerek a futsaltornán
Heves Vármegyei Futsal bajnokságok összefoglalója
Az U-11-es korcsoportban 2 csapattal szerepeltünk. Az U-11-es csapatunk dominálta a csoportját, összesen 91 gólt szerzett a 12 mérkőzés alatt. Juhász Kevin volt a legeredményesebb 15 góllal. Az U-10-es csapatunk is sikeresen helyt állt a nagyobbak között, 66%-os győzelmi mutatót felmutatva. Ebben a korcsoportban nem rendeztek
rájátszást.
Az U-13-as korosztályban is 2 csapattal szerepeltünk. Az U-13-as csapat uralta a korosztályát, a 12 mérkőzésen 90 rúgott gólig jutott, ebből Kis Dominik jegyezte a legtöbbet 22 góllal. Az U-12-es csapatunk csoportja nagy csatákat hozott. Ők is pozitív mérleggel
zártak a nagyobbak között 12 mérkőzésből 7 győzelem. Ebben a korcsoportban nem rendeztek rájátszást.
Az U15-ös korosztályban szintén két csapattal indultunk. Az U15-ös csapat 102 rúgott góllal, kiélezett csatában lett csoportelső a Tiszai Sportcentrum csatapával szemben. Az U-14-es csapatunk a csoportja második helyén jutott a rájátszásba! A rájátszás első mérkőzésén GYAK U15 – GYAK U14 3:1, így az idősebbek jutottak az elődöntőbe. Az elődöntőben 2:0-s eredménnyel múlták fülül a JVSE-Rosenberg csapatát. A döntőben az Eger SE volt az ellenfél, aki 2:0-s eredménnyel szerezte meg az első helyet. Gratulálunk nekik a győzelemhez!
Az U-17-es korosztályban a GYAK csapata100%-os teljesítménnyel, 123 rúgott góllal nyerte meg a csoportját. A rájátszás első mérkőzésén magabiztos 6:0-s győzelemmel múlták felül a JVSE-Rosenberg csapatát. A döntőben az Eger SE volt az ellenfél, a mérkőzés 5:2-s arányú GYAK győzelemmel zárult. Bognár Botond 25 gólig jutott a bajnokságban.
AzU-19-es korosztályban nem rendeztek rájátszást, a GYAK csapata 100%-os teljesítménnyel, 103 lőtt góllal nyerte meg a tornasorozatot.
Tehát az érmek
Aranyérem az U19-es tornasorozatban
Aranyérem az U17-es bajnokságban
Ezüstérem azU15-ös bajnokságban
Gratulálunk a résztvevőknek! Gratulálunk a győzteseknek!
Hajrá GYAK!