Legyünk őszinték: jelenlegi helyzetünkben biztosan előzetesen sokan aláírták volna, hogy a – vesztett pontokat tekintve – második helyen álló csapat ellen egy döntetlen nem lenne rossz eredmény. De a hosszabbítás lejárta után bekapott góllal elbukni két pontot… Borzalmas érzés.
Durvaságoktól mentes, sportszerű mérkőzés volt, de nem volt szép, se jó meccs. Szinte nulla helyz, és komoly lövések nélkül zajlott le a 90 perc. A gólunkon kívül mindössze három szabadrúgásunk jelentett kapuralövést. Vendégoldalon is három kisérlet: egy kapuscsemege, egy a labdafogó háló felett elszálló labda, és egy az ötös vonalán kívül mellé pattogó “lövés”. Igazi taktikai csata volt, ahol érezhetően egymásból alaposan felkészült játékosok feszültek egymásnak. Jellemző példa, hogy az egerszalókiak keresztnevén emlegették egy-két játékosunkat…
Az első félidőben inkább a vendégek birtokolták többet a labdát, többet volt a mi térfelünkön a labda, mégis mi szereztük meg az utolsó percekben a vezetést. Egy rossz indítást szedett össze kapusunk, és azonnal indította az elől ‘zavargókat’. A zavarás annyira jól sikerült, hogy mindkét belső védő fejelt egyet, de mindketten kontrollálatlanul. Nyilas viszont az elé hulló labdát, nagyon pontosan tálalta Eged elé, aki egy-az-egyben megverte emberét, lőtt, és ugyan a kapus beleért a lövésbe, de a labda a hosszú sarokban landolt. 1-0.
Arra lehetett számítani, hogy a bekapott gól következtében az Egerszalók majd még inkább megpróbál felénk kerekedni, azonban pont fordítva történt: inkább mi játszottunk fölényben, mi uraltuk a mérkőzést, a mi akaratunk érvényesült.
Ezzel együtt ugyanolyan volt a mérkőzés képe: mezőnyjáték, egymás játékának a kioltása, a kapusok tétlen szemlélői az eseményeknek.
Egyre inkább azt érezhettük, hogy megvan a három pont, hiszen az Egerszalók semmi újat nem tudott mutatni, sőt, egyre inkább egymással kezdtek el foglalkozni…
Aztán valóravált a legszörnyűbb rémálom: már a háromperces hosszabbítás is leketyegett, amikor a vendégek szögletet végeztek el, és – ki más? – Montvai támadta legjobban a labdát, és ha ő tisztán fejelhet… 1-1.
Ilyen végjáték után nagyon nehéz mit mondani. Nagyobb rutinnal, kicsinyke zsiványsággal talán nem csak egy pont lett volna a miénk…
A következő fordulóban Lőrincibe látogatunk, ott is szükség lehet a jó játék mellett a rutinra és zsiványságra.
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok: