Ahogyan tavaly a hazai “bajnoki döntő”, és bajnoki cím megszerzése után az osztályozó mérkőzés amolyan “hab a tortán” esemény volt, úgy volt ez a mai mérkőzés – a 8-1-es végeredményével – az idei év végén szintén hab a tortán, persze fordított értelemben.
Ahogyan eddig becsülettel tartottuk magunkat, és minden ellenfelünk rácsodálkozott, hogy milyen lelkesedéssel és pozitív hozzáállással mentünk bele a mérkőzésekbe, úgy ma kijött minden, amire egy hasonló helyzetben lévő csapattól számíthatunk úgy általában: fásultak voltunk, és a két viszonylag gyorsan bekapott gól után reményvesztettek is. Azt gondolom, inkább az a csoda, hogy ez csak az utolsó fordulóban jött ki, nem pedig már sokkal hamarabb…
Ezzel együtt lőttünk egy szépségdíjas gólt, ami mindenképp említésre méltó. Egy felezővonalnál megszerzett labdával indultunk meg 3 a 3 ellen. Szentannai vezette rá a labdát a védőkre, Babarcsik balra keresztbe futott, ezzel megosztva a védők figyelmét, Gonda pedig a jobb oldalon mutatta magát. Kitűnő ütemben kapta félelmetes pontossággal a labdát, és egy igazítás után a kapus keze mellett a bal alsó sarokba célzott, és lőtt kapufás gólt.
A mai nappal lezárult a szezon, elköszön egymástól a GYAK és az NBIII.
Persze azoknak, akik ezt a cikket olvassák, jövőre is ugyanaz marad a jelszó: HAJRÁ GYAK!