Szerdán Andornaktályán játsszuk a XXIII. Dr. Vass Géza Heves Vármegyei Kupadöntő mérkőzést a helyi Marshall-ASE csapata ellen.
Utoljára 9 éve, 2016. május 25-én mérkőzhettünk a rangos kupáért. Akkor Zagyvaszántón került sor a döntőre, ahol az ellenfelünk az Egri Sportcentrum SE csapata volt, és sajnos vesztesen hagytuk el a játékteret, méghozzá 1-4-es végeredménnyel. A jelenlegi keretünkből ketten is jelen voltak azon a mérkőzésen: Horváth Viktor kezdőként 63 percet játszott, csereként pedig az a Tóth Levente állt be, akinek éppen az a meccs volt az első pályára lépése a felnőtt csapatban. Akkori gólszerzőnk a stoplist ugyan már szögre akasztotta, de jelenleg is ‘gyakos’, hiszen Sárándi Milán up-edzőként jelenleg is klubunk kötelékébe tartozik. A csapat edzője Labancz Róbert volt, akinek a vezetésével 11 ponttal megelőzve éppen az egrieket, fölényesen, mi több: veretlenül nyertünk a 2015/16-os bajnokságot. Sajnos az NBIII-ba jutás nem sikerült, mert bár itthon 2-0-ra legyőztük a Mórahalom csapatát, idegenben azonban 1-5-re alul maradtunk.
Az ezüstérem megszerzése előtt két évvel, 2014-ben viszont nem csak döntőbe jutottunk, de meg is nyertük azt! Ehhez öt mérkőzésen kellett diadalmaskodnunk, és ezt összesen 17-3-as gólkülönbséggel tettük meg. Ebből maga a döntő 5-1-es győzelmünkkel ért véget a Pétervására SE ellen a besenyőtelki Dr. Vass Géza Sporttelepen. A jelenlegi csapatunkból akkor senki nem vett részt a kupa elhódításában, bár Ludányi Nándor az őszi szezonban még a GYAK-ot erősítette, és egy kupameccsen pályára is lépett, a döntő idején már nem nálunk játszott. Majzik Zoltán vezette azt a csapatot, és még fölényesebben nyertük az aktuális, 2013/14-es megyei bajnokságot: 30 mérkőzésen 103 rúgott gól, 79 pont, és a második Péterkével szemben 24 pontos előny! A veretlenségünket éppen ők akadályozták meg, méghozzá a Kömlei Károly sporttelepen az utolsó(!) fordulóban. Ekkor is osztályozót játszottunk az NBIII-ba jutásért, és ugyan két 0-0-ás mérkőzés után a büntetőpárbajban alulmaradtunk a Bátaszék csapata ellen, ők visszaléptek, és így mi indulhattunk a következő szezonban a harmadosztályban.
Mintegy mellékesen: amikor 2014-ben megnyertük a kupát, akkor ezt címvédőként tettük! Ugyanis 2013-ban is mi győztünk! Az akkori ellenfelünk, egyben házigazda együttes a Markaz FC volt. A döntőben 2-0-ra nyertünk, Horváth Viktor és Ludányi Nándor egyeránt végigjátszotta a döntőt. Ahogyan az ellenfél csapatában Vernyik Dávid is, illetve majd’ 80 percig pályán volt a Markaz csapatában Molnár Zoltán is, aki jelenleg az U19-es és U17-es csapatunk vezetőedzője. Abban az évben az akkor még hat csoportos NBIII. Mátra Csoportjában a 8. helyen végeztünk Török János (Aga) irányításával.
És akkor nézzük, hogyan jutottunk el a szerdai kupadöntőhöz! A végső meccshez ebben a szezonban 4 mérkőzést kellett sikeresen megvívni.
Jó korán kezdtük: egy héttel a bajnoki nyitány előtt már fogadtuk is a Gyöngyöshalász SE csapatát, amely idén a 4. vagy 5. helyet fogja megszerezni a bajnokságban. Az a meccs parádésra sikeredett részünkről, fölényesnek mondható, 5-1-es győzelmet arattunk.
Aztán bő három hét elteltével már jóval kevésbé parádéztunk, a jó eséllyel majd a 8. helyen végző Herédet fogadtuk, és hiába uraltuk a mérkőzést, és dolgoztuk ki sorra a helyzeteket, nem sikerült megszereznünk a győzelmet. Pedig még büntetőt is rúghattunk, ám az is kimaradt. Jöhettek tehát a 11-es rúgások, ahol a 8.(!) páros után sikerült csak eldönteni a magunk javára a párharcot. Lövőink egyszer hibáztak, kapusunk, Kiss Olivér viszont két lövést is hárított.
A negyeddöntő és elődöntő mérkőzésre már most tavasszal, egy – nem csak megyei szinten!!! – borzalmasan megterhező sorozat közepette következett: hét(!) mérkőzést játszottunk le szerda-szombat ritmusban, és eközben fogadtuk az azóta már bajnok Lőrinci csapatát. A körülmények azzal voltak súlyosbítva, hogy a szerdai kupameccs előtt szintén az akkor még csak bajnokJELÖLTtel játszottunk, és viszonylag sima meccsen kaptunk ki 3-0-ra… Ez azonban egy másik meccs volt, és végig irányítva a játékot, kiállítást is kiharcolva győztünk magabiztosan Babarcsik Bálint és Szentannai Martin egy-egy góljával 2-0-ra.
Még mindig erőltetett menetben voltunk az elödöntő mérkőzésen, hiszen újra szerdán fogadtuk a jelenleg a Gyöngyöshalásszal a 4. helyért harcban lévő hevesi gárdát. Igaz, hasonló menetben voltak ők is, bár nekik azért akadt egy szabadnapjuk is a bajnokságban. Ezzel együtt rajtuk látszott jobban a fáradtság, köszönhetően talán az átlagéletkorban jelentkező fölényüknek köszönhetően is. A szezon talán legélvezetesebb, legfordulatosabb mérkőzését hozta össze a két csapat, igazi hullámvasút volt! Uraltuk a játékot, Szentannai és Dudás jóvoltából két gólos előnnyel mentünk az öltözőbe, és akár békésen le is csoroghatott volna a mérkőzés… De nem a Heves ellen! Jött egy amolyan talált gól, majd egy jól elrúgott szabadrúgás, és máris 2-2 volt az állás. Nem sokkal később emberelőnybe kerültünk, és kezdtünk reménykedni, amikor a Heves a vezetést is megszerezte 7 perccel a vége előtt. Aztán egy kapufáról lepattanó labdát ifjú titánunk, Lakatos helyezett a hálóba, és készülhettünk ismét a 11-esekre. DE! Éppen amikor lepergett a 90. perc, Czinkóczi Bence gondolt egyet, belépett az üres területre, és 18-ról óriási dugót eresztett el, ami a kapufán csattant, onnan pedig a hálóba! Nagyszerű győzelemmel jutottunk döntőbe!
Döntős ellenfelünknek, egyben a kupadöntő házigazdájának döccenőmentesebb volt az útja. Igaz, hogy mi minden alkalommal hazai pályán játszhattunk, ők viszont végig idegenben, de amíg mi a bajnokság élcssapatain vergődtünk át, addig ők csak II. osztályú ellenfeleket kaptak, ráadásul a mi négy meccsünkkel ellentétben nekik elég volt három párharc a döntőhöz.
Két fordulóval a Vármegyei Bajnokság II. osztályának befejezése előtt a 6., 11. és 14 helyezett csapatokat győzték le mindösszesen 20-3-as gólkülönbséggel.
Egymás ellen három mérkőzést játszottunk a bajnokságban: 4-0-ra győztünk itthon, 1-1 idegenben, és aztán újabb győzelem, 3-0.
Egyszer sem győztek tehát ellenünk, reméljük, ez szerdán is így marad!
Hajrá GYAK!