10/8-as mérkőzést láthattak a nézők a GYAK-Heves találkozó alkalmával, hiszen volt itt minden: kiváló iram, szép összjáték, lövés, védés, büntető (ja, az nem…), csel, indítás, piroslap és – persze ezen a szinten – magas színvonal. Lehetett volna ez a mérkőzés akár 10/10-es is, de ahhoz leginkább az kellett volna talán, hogy egyszerre csak 22-en legyenek a pályán…
Mi kezdtük a mérkőzést, mégis mindössze 38 másodperc elteltével már hátrányban voltunk… A jobb oldalunkon húztak el, és a középre lőtt labdába annyira szerencsétlenül ért bele Forgó Kornél középen, hogy ha egy lövi így, akkor azt mondjuk: bombagól. Védelmünk oszlopa persze nem bombázni akart, de földbe rúgott, így nem mentés, hanem öngól lett a dologból… 0-1.
Kellett egy kis idő, amíg magunkhoz tértünk a sokkból, bár Babarcsik és Szentannai révén is veszélyesek voltunk, hátul kissé összekócolódtunk, és nagyjából az egyenlító góllal fésülődtünk csak ki.
Az egyenlítéshez pedig a pici szerencse, és leginkább Béla Sámuel harcossága kellett. Nádudvaritól kapott egy pontatlan kiugratást, a védő sokkal jobb helyzetben volt, azonban ő nem adta fel. Az érkező kapusnak zárni próbáló védő mögül jobb oldali támadónk közbepiszkált, és a 18. percben ezzel lett meg az egyenlítés. 1-1.
A vezető gólunk egy egészen más szituációból született… Hosszan előre rúgott labdára startolt rá Babarcsik, és az elmélázó védők között meg is szerezte azt. Egy lövőcsellel mindkét védőjét elküldte, ám kiszorított helyzetbe került, a kapus pedig jól zárta a rövid oldalt. Felnézett, és az érkező Szentannai elé tálalt, aki egy csel után ballal lőtte el a kapus mellett. 2-1.
A 17-es számmal játszó támadónk már ezzel is komoly szerepet kapott a mérkőzés forgatókönyvében, ám még ezután is bőven akadt “jelenete”… A félidő lefújása előtt a vendégek 17-ese egy kisebb szájkarate után éppen rajta töltötte ki frusztrációját… Szentannai egy felpasszolt labdát pörgetett tovább, a vendég végő pedig a labda helyett inkább a támaszkodó lábra ment… ‘Kisebb’ felzúdulás után végül is előkerült a sárga lap, de ez erősen ‘narancs’ lett volna inkább… Ha már forgatókönyv, a szünet után: folyt.köv.
A második félidő az ilyenkor szokásos mederben folytatódott tovább: a hátrányban lévő csapat próbált előre törni, mi pedig nyugodtan, kivárásra játszottunk. Ahogy persze telt az idő, úgy vált egyre idegesebbé a Heves, és úgy szaporodtak a mi kontráink, ziccereink.
Sajnos a “furcsa” ítéletek nemhogy ritkultak, de inkább tovább szaporodtak, és ezzel egyenes arányban nőtt a pályán belüli hőfok. Nagyon szerencsétlen dolog az, hogy mind a hátrányban lévő, mind a vezető csapat ennyi ítéletet kér számon a játékvezetőn…
Két dolog döntötte el végül a mérkőzést. Az egyik a 74. percben jött, amikor a két 17-es megint összeakadt… Ezúttal a hevesi szögletzászlónál lopta vissza Szentannai a labdát, védője pedig a nyakánál fogva lerántotta. Jött a második sárga, piros.
A másik döntő szituáció pedig Nádudvari Marci kiflije volt… Sokadik kontránk egyikénél Szentannai húzogatott, védője kézzel ért a labdába. A szabadrúgást gyorsan elvégezte, az üresen érkező Nádudvari elé tálalt, aki felnézett, és gyönyörűen lőtte ki a hosszú sarkot. 3-1.
A Heves egy nagyon jól összeszokott, rutinos labdarúgókkal teli, és gyors játékosokkal megtűzdelt csapat. Azonban a mai taktikánkkal nem nagyon tudtak mit kezdeni, mert folyamatosan váltakozott a már megszokott sokpasszos, cselezős labdafelhozatal, a gyors ritmusváltásokkal, és hosszú labdákkal tarkított játékkal. Az első gólunkat ebből, a másodikat abból szereztük.
Emellett borzaszóan harcosak voltunk, felvettük a kesztyűt a keménységgel szemben. Elmondható, hogy – Szentannai letaposását leszámítva – alapvetően sportszerű volt a mérkőzés. Igen, volt csontzene, illetve vészhelyzetben történő rácsúszás, ’emberre menés’, de ez benne van a fociban. A gond azzal volt, hogy ezeket nem követte sárga lap. A játékos meg úgy van vele, hogy ‘ja, hogyha ez belefér…’
Sokszor a meccs hevében a játékosok, edzők és szurkolók is elfogultságukban súlyosabbnak látnak szituációkat, amik az ő csapatuk kárára történik, és persze bagatelizálják az ellenféllel szemben történt dolgokat. Nekünk azonban van lehetőségünk higgadtan visszanézni az eseményeket…
Természetesen ismerjük a játékvezetői-helyzet nehézségeit, de ezzel együt nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a mezőnybeli kétes szituációkon túl minimálisan(!) három sárga, egy(de inkább kettő) azonnali piros lap, és egy büntető elmaradását kérjük számon. Ez nagyon sok egy meccsen. Pont. (A hevesiek nyilván megszámolják majd az ő sérelmeiket… Innen is üzenjük: szívesen rendelkezésükre bocsátjuk a felvételt.)
Ebben a szezonban ez volt a negyedik meccsünk a Heves ellen. Eddig egy döntetlen és két vereség volt a mérlegünk, most végre győztünk. Ennek a nem várt eredménynek tudjuk be az általunk (is) tisztelt Besenyei Ferenc mérkőzés közbeni, és mérkőzés utáni mondatait is. Valóban az 5. helyen állunk a tabellán, ami talán lehetne szebb is, de büszkék vagyunk arra, hogy pl. ezt a kiváló, jelenleg dobogós csapatot úgy győztük le, hogy a 19 nevezett labdarúgóból – a kapus Kiss Olivért kivéve, tehát – 18 játékos saját nevelésű futballistánk volt. A Hevesnek további sok sikert, jobb játékvezetést kívánunk, és kérjük, hogy a továbbiakban győzze le közös vetélytársainkat, ezzel is segítve a mi esetleges feljebb lépésünket!
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok: