Rendhagyó módon a mérkőzés végi nyilatkozatra való reagálással kell kezdeni, ugyanis a vendégek mestere, Szabó András bírózott egy erőset (videó a cikk végén. El kell ismernünk: nagyon sok téves(nek tűnő) ítélet borzolta a kedélyeket. Csak hogy egyet említsünk: Leklit a 35. percben egy jó csele után úgy szájon vágták, hogy a jobb oldali szemfoga körül duplájára dagadt az ínye, igaz, csak egy kicsit vérzett… Talán ezért engedte tovább a szituációt a játékvezető, aki – legyünk megengedők – elég gyenge napot fogott ki. Erről ennyit.
Az első percekben bátran jött előre a Maklár, de hamar átvettük az irányítást, az ő térfelükön folyt a játék, helyzeteink is akadtak, de nem sikerült megszerezni a vezetést. Ellenben vétettünk egy óriási hibát…
Az előrevágott labdákkal kapcsolatban mindig elmondják az edzők a védőknek: ne hagyd lepattanni! Hát mi hagytuk, az agilis támadó, Jéger Bence le is vadászta (sic!) azt, és szemfüles módon azonnal emelte is át kapusunk feje fölött. Az elyen megmozdulás után tapsolni lenne kedve az embrnek, csak hát ugye… 0-1.
Akár össze is zuhanhattunk volna, hiszen most először kerültünk hátrányba, tehát furcsa volt ez az állapot… Néhány perccel azonban az újabb középkezdés után Márkus vezette be a labdát a 16-oson belül 3(-4-5-6) védő közé, szinte biztos volt, hogy valaki odalép. Így történt, akkorát koppant, hogy talán még Makláron is hallották. Mindenesetre jogtalan büntetőnek aligha lehet nevezni. Márkus kiharcolta, és lelki erejét bizonyítva, a múlt héten kihagyott 11-es után ismét odaállt elvégezni. Nagy erővel a jobb alsó sarokba! 1-1!
Ezzel az állással vonultunk szünetre, meg azzal, hogy a pályakarbantartó megnyugodhatott, hogy most már végre a másik térfél is kopni fog, nem csak az egyik…
A második félidő eleje egy kézilabda mérkőzésre hasonlított, ahol a védekező csapat saját büntetőterülete előtt felállva foggal-körömmel, mi pedig szélsőtől szélsőig járattuk körbe, keresve a rést.
Az 53. percben aztán Szabó Tomit rúgták fel 25 méteren (nyilván ez sem volt szabálytalan…). A sértett átlépte a labdát, Márkus viszont elrúgta. Talán szintén a bíró hibája, de a kapus meg sem mozdult, így a labda akadály nélkül kötött ki a hálóban! 2-1!
Bár az egygólos előny 35 perccel a mérkőzés előtt egyáltalán nem garancia a győzelemre, mégis lehetett érezni, hogy el is dőlt a mérkőzés. A vendégek továbbra sem jutottak helyzetig, de még a térfelünkre se nagyon, sőt, továbbra is 30 méteren védekeztek.
A második félidő felénél Szabó Viktor harcolt ki egy (fontos megjegyezni) teljesen jogos szabadrúgást a 16-os magasságában közel az oldalvonalhoz. Csípőre tett kéz, beívelés… Szilágyi támadta a labdát, és az ötösön belül fejelt ledermedt védők és kapus között a kapuba. 3-1!
A vendég csatároktól egyre többet hangzott el a “gyertek már feljebb”, de továbbra is mi támadtunk. Aztán az utolsó negyedórában már kicsit kijjebb engedtük ellenfelüket, de gólveszéllyel nem jelentkezte… A legnagyobb helyzetük egy 20 méteres szabadrúgás volt (biztos, véletlenül fújták be…), de az is messze elkerülte a kapunkat.
Aztán ismét jött a csípőre tett kéz, ezúttal szöglet előtt. Megint Szilágyi érkezett az ötös sarkára érkező kifelé kanyarodó labdára (ez a kedvence…), és rögzíthettük a tényt: két gól után a második Márkus-gólpassz, és a második Szilágyi-fejesgól. 4-1!
Ezzel véget is ért a mérkőzés, ahol nem játszottunk annyira jól, mint múlt héten, de nehezebb is volt a dolgunk, mivel a Heréd végig próbálkozott ellenünk, a Maklár viszont kétszer jött át a felezőn. Első alkalommal az egy szem csatár, ezt gólra is váltotta, másodjára pedig a 90. percben egy szabadrúgás erejéig.
Jövő héten hazai pályán(!) ismét egy támadófelfogású, jó csapat lesz az ellenfelünk, jó lenne a Heréd elleni teljesítményt megismételni! A Lőrinci érkezik, akik két vereség után (Maklár 0-1, Halász 0-1) nyilván javítani szeretnének…
Hajár GYAK!
Nyilatkozatok: