Első forduló, városi rangadó, illusztris vendég dukált a kezdőrúgás elvégzéséhez! Meg is kaptuk, hiszen a korosztályos magyar válogatott kapusa, az egyébként GYAK-nevelésű – jelenleg Honvéd-játékos – Molnár Mátyás rúgott először a labdába. A vele készült mérkőzés előtti rövid interjút itt lehet megtekinteni.
Jól kezdtük a mérkőzést, alig egy-két perces puhatolózás után magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést, többet birtokoltuk a labdát. A jobb oldalon kezdő Szabó Viktor nagyon agilis volt, többször megverte védőit, amikből vagy beadások, vagy szabadrúgások, vagy pl. egy zógó kapufás lövés következtek…
A 20. percben góllá is érett fölényünk! Egy újabb beívelés után a vendég kapus Márkussal együtt ugrott a labdáért. Elütés helyett fogni akarta, ám “lefelé jövet” kiesett a kezéből a labda, amire Vernyik csapott le, és öt méterről az üres kapuba lőtt. 1-0. Nagyon rövid reklamálás következett, de a játékvezető mindenkinek elmagyarázta, hogy ugyan volt kontakt a kapus és a támadó között, de semmilyen szabálytalanság nem történt, ezzel gyorsan rá is bírt mindenkit a középkezdésre.
Továbbra is uraltuk a játékot, többször eljutottunk a kapuig, a vendégek első veszélyes helyzete egy 25 méteres Fótos-lövés volt fél óra elteltével, amit Tóth vetődve szögletre ütött.
A 35. percben a sokadik lövési kísérletet már nem tudták blokkolni a piros-fekete védők, így Szabó Tamás bombaerős lökete 20 méterről indult, és a háló éppen csak le tudta lassítani… Nem hibáztatta senki a kapust, erős lövés volt, álltak is jócskát a 16-oson belül, nagyon eltalálta… 2-0.
Mélyütésként hathatott a második gól, mert a félidő hátralévő részében felborult a pálya, folyamatosan veszélyeztettünk, de a vendégek rengeteg energiát fektettek a védekezésbe: ziccer-védés, gólvonalról mentés – másfél percen belül nyégyszer(!), blokkolt lövések… Ha a szünetre 5-6 gólos előnnyel megyünk, az sem lett volna túlzás.
A második félidő sokkal langyosabbra sikerült… Mi egy kicsit megynyugodtunk, hagytuk, hogy próbálkozzon az ellenfél a hátrányában. Eleinte nem sokat tudtak velünk mit kezdeni, de talán a cseréknek is köszönhetően, illetve látva a mi passzivitásunkat, kicsit mintha vérszemet kaptak volna…
Aztán pont, amikor megmutattuk két szép támadás, illetve helyzet képében, hogy mi is itt vagyunk, jött a futballközhely: a kimaradt helyzetek megbosszulták magukat. Péntek Dusán indult meg lendületesen megteremtve magának a lövőhelyzetet. Ezt blokkoltuk, de csak annyira, hogy felpörögve a labda éppen kapusunk kezei fölött a hálóba pottyanjon. 2-1.
Természetesen az Energia még nagyobb fokozatba kapcsolt, de Dudás révén eldönthettük volna a mérkőzést a 87. percben. Jól ugrott ki a leshatárról, de végül hárman vették körbe az ötös sarkánál, és az ő lövését is blokkolták. Rögtön ezután Csoszánszki lőtte el a büfén túlra az egyenlítés lehetőségét…
A vége kicsit izgalmasra sikerült, bár nagyon igazságtalan lett volna a pontvesztésünk. Ezzel együtt a helyzetkihasználásunkon javítani kell, mert sokkal másabb lett volna a második félidő – mondjuk – hatnullás félidei vezetésnél…
A győzelmet persze nem kell megmagyarázni, járt az ünneplés!
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok:
