Sajnos gyakorlatilag az egész első félidőt úgy kezdtük Debrecenben, ahogy azt a másik debreceni csapat ellen játszottuk hétközben otthon…
Nem mellékesen a Debreceni Egyetem létesítménye első osztályú körülményekkel fogadott bennünket, nem úgy az időjárás. A meccs kezdésre monszun szerű eső, és orkán erejű szél érkezett.
Az első negyedóra végén a 22-szeres válogatott játékos, a 34 éves Korhut Mihály maradt egyedül egy tért ölelő indítás után, és a rutinja elég volt hozzá, hogy kapusunk alatt begúrítsa az első gólt. (22-szeres válogatott, közel 200 NBI-es meccs… Csak hogy a két csapat közti különbséget tovább cizelláljuk…)
Aztán megint egy szerencséstlen gól: az egyik védőnk elcsúszott, a másik lábán meg felpattant a lövés, így kapusunk tehetetlen volt…
Egyébként az egész első félidőben jellemző volt ránk a szerencsétlenség. Legalább ötször pattant úgy egy-egy szerelésünk után a labda, hogy az mindig egy hazai játékosnál kötött ki.
A második félidő második percében is ez történt: egy tisztázásunk felpattant, a támadó elé esett, az belebikázott egyet (kapura akarta…), belül pedig pont úgy kapott bele a játékos, hogy a kapunkban volt a harmadik gól is.
A szünetben hármat cseréltünk és szerkezetet váltottunk. Ez a kettő dolog biztosan közrejátszott abban, hogy a második félidő képe erősen megváltozott… Illetve nyilván az is, hogy a hazaiak a szünetben egy számmal nagyobb melllényt vettek fel az addigiakhoz képest… És ha már ruhadarab: mi meg mintha a szünetben gatyát cseréltünk volna, mert az első félidei bizony tele volt.
Ha valaki csak a harmadik gól után kapcsolódott be a mérkőzésbe, az azt láthatta, hogy két hasonló képességű csapat közül a zöldben játszók sokkal többet tesznek le az asztalra, jobban játszanak, több helyzetet alakítanak ki, a védelmük pedig jól zár, kapusuk jól véd.
Egy – nem az első… – Babarcsik sprint és lövés után szöglethez jutottunk, amit a rövidre tettünk be, és ott az a Lakatos csúsztatott bele, aki már előtte is jól mozgott, jó lövéseket adott le, és folyamatosan gólveszélyt jelentett.
A meccs vége felé még szorosabbá tehettük volna a meccset, de a hazai kapus is bemutatott egy óriási bravúrt: Lakatos duplázhatott volna, aki egy éles szabadrúgást húzott fel a hosszú felsőbe. Többen már gólt láttak, de ujjheggyel kipiszkálta a debreceni portás.
Szegény embert még az ág is húzza: az utolsó percekben még Forgó kapott egy sárgát egy szerencsétlen szituációban, és ez neki a második volt, piros. Jövő héten hiányozni fog.
Remélhetőleg a második félidei jó játék, küzdőszellem, akarás, tudatosság nem fog, és végre egy kicsit – tényleg csak egy kicsit – a szerencse is mellénk áll…
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok: