A regnáló bajnok, jelenleg is listavezető Lőrinci nem éppen a legfényesebben csillogott ezen a mérkőzésen, azonban mi sem tudtunk kilépni saját árnyékunkból. Alacsony színvonalú, kevés helyzetet hozó mérkőzésen sokat tettünk a Lőrinci győzelméért. Igaz ez úgy is, hogy azért szerencséseknek sem mondhattuk magunkat.
Az első említésre érdemes momentum az rögtön a hazai vezető gól volt a 21. percben. A jobb oldalunkat kavarták meg, onnan érkezett egy beadás, és még be sem jött középre a labda, kapusunk már a földön volt, ugyanis elcsúszott az egyébként valóban nem tökéletes talajon. Így – bár a támadó elég szabadon érkezett…- a nem túl erős fejessel szemben is tehetetlen volt. 1-0.
Nem csüggedtünk, gyakorlatilag két perc elteltével a 16-os magassábában a jobb oldalvonal mellett Eged harcolt ki egy szabadrúgást. Szűcs Balázs ívelt középre, és végül Forgó fejelt a kapuba. Önmarcangoló szurkolók szokták mondani: na, mi szoktunk ilyen gólokat kapni… A középre hulló labda zavartalanul pattanhatott le a büntetőterületen belül a nagy tömeg közepén, a felpattanót pedig belső védőnk kb. két méterről fejelhette a szoborrá dermedő kapus mellett a hálóba. 1-1.
Szinte az összes említésre méltó esemény ezzel meg is volt az első félidőre…
A mérkőzés előtt tudtuk, hogy nagyjából 8 mezőnyjátékos nem áll rendelkezésre a teljes keretből, ennek ellenére a második félidőt mi kezdtük jobban, és nekünk akadtak lehetőségeink.
Persze nem túl sok, és nem túlságosan ordító helyzetekről beszélhetünk, de ha az első félidőben igazságos eredményről, ám némi hazai fölényről beszélhettünk, akkor a második játékékrész pontozással inkább a miénk lett volna. Gólt azonban nem szereztünk, illetve de, csak nem a megfelelő kapuba…
A 63. percben egy szögletnél Barthát éppen csak annyira taszították meg a levegőben, hogy nem szögletre mentsen, hanem a saját kapunk felső sarkába továbbítsa a labdát. 2-1.
Hihetetlenül bosszantó gól ismét…
Éreztük, hogy nem olyan lehengerlő a mai Lőrinci, így nekirugaszkodtunk az egyenlítésnek. Mentünk is előre becsülettel, de meddőek voltak támadásaink. Enyhe vigasz, hogy a hazaiak kósza ellentámadásait csírájában elfojtottuk, a 3-1 egyáltalán nem volt benne, viszont sajnos a 2-2 se jött össze.
Ahogy a magyar válogatott az első két világbajnoki selejtező mérkőzése után elmondhattuk, úgy most mi is kijelenthetjük: az utóbbi két meccsen kis szerencsével négy pontot szerezhettünk volna, de csak egy lett belőle… Remélhetőleg szombaton Gyöngyöshalászon “örmény eredmény” születik!
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok:
