Június 2-án az MLSZ székházában sorsoltak, és a sorsolás folyományaként a Gyöngyösi Atlétikai Klub jogot szerzett arra, hogy a 2026/27-es szezont az NBIII-ban töltse. Ez önmagában sok kérdést vet fel… Aki a kérdéseket megválaszolja: Kozma Zsolt, a GYAK elnöke.

– Az előző szezont bronzéremmel zártuk, akkor a bajnok Lőrinci és a második helyezett Egerszalók sem vállalta a megmérettetést az NBIII-ért, mi igen. Idén a dobogó mádodik fokát értük el, az ismét bajnok Lőrinci azonban idén sem vállalta a megmérettetést, mi igen. A sors fintora, hogy most nincs megmérettetés, “csak” simán feljutás. Hogyan fogadta a klubvezetés a hírt?

– A legfontosabb azt leszögezni, hogy mi mindenképpen játszani szerettünk volna! Tavaly sem és idén sem bajnokként vártuk az osztályozót, viszont mi mindenképp egy komoly megmérettetésként tekintünk erre a lehetőségre! A SPORT sajátja a versengés, hogy győztesként kerüljünk ki a párharcokból, hogy mindig tovább és tovább jussunk, vagy ahogy az LGT-dal is mondja: mindig magasabbra! A sport szellemétől idegennek tartjuk, hogy van lehetőség játszani, és mi azt mondjuk: köszönjük, nem szeretnénk.

– Akkor szomorú fogadtatása volt az ‘erőnyerő’ státusznak?

–  Szomorúnak azért nem mondanám, de volt bennünk némi csalódás, mert azt látni kell, hogy a megyei bajnokságban a 9 csapat kevés, a 24 mérkőzés kevés. A mi csapatunk tele van fiatallal,  nemhogy húszév körüli játékosokkal, de akár olyanokkal is, akik 16-17-18 évesen meghatározó csapattagnak számítanak. Az ő fejlődésük érdeke mindenképpen az lett volna, hogy egy másik megye élcsapatával játszanak két ki-ki mérkőzést. Aztán hogy abból hogy jöttük volna ki, már más kérdés. Tavaly sem dőltünk a kardunkba a Grosics Akadémiától elszenvedett vereségek után…

–  Most tehát az MLSZ-sorsolása szerint a 2026/27-es bajnokságot az NBIII-ban kezdheti meg a csapat. Így lesz?

–  Azt tudni kell erről a felmenő rendszerről, hogy sem a sorsolás után, sem közvetlenül az osztályozós párharcok eredményeinek ismerete után alakul ki a végleges NBIII-as mezőny. Tegnap megvolt a sorsolás – két csapat mérkőzés nélkül jutott fel, június 14-én este pedig meglesz a másik 8, győztes és egyben feljutó csapat. Ezek után a kluboknak június 20-ig kell nyilatkozni arról, hogy valóban vállalják-e a harmadosztályt, és ha lesz olyan, aki nem  vállalja – megjegyzem: minden évben van… – akkor kezdődik meg a feltöltés “zipzár” rendszerben. Ez azt jelenti, hogy ha mondjuk 4 csapat nem indul, akkor felkérik a legjobb eredményt elért megyei csapatot, majd egy szintén legjobb eredményt elért NBIII-as kieső csapatot, majd megint egy megyeit, és így tovább.

–  Akkor még nem is biztos az indulás a magasabb osztályban?

– Ha őszintén akarok válaszolni, akkor: nem. A sorsolás csak a 0. lépés volt… Először is meg kell nézni az anyagi lehetőségeinket! Az egyértelmű, hogy a Nemzeti Bajnokság nagyobb kiadásokat von maga után, mint a megyei. Hogy csak egy egyszerű példát mondjak: nem mindegy, hogy idegenbe az Energiához és a Gyöngyöshalászhoz “utazunk”, vagy mondjuk Nyíregyházára, Kisvárdára.  A magasabb osztály több edzést is kíván, ez a játékosoknak nyilván több idejét fogja igénybe venn, a mondást pedig ismerjük: az idő pénz. De csak hogy még egy kisebb különbségre rávilágítsak: az idén hevesben 24-28 fős kerettel csinálta végig a szezont a három dobogós csapat. Tavalyi osztályozós ellenfelünk az NBIII-ban 41 játékost léptetett pályára. Persze egy akadémiai csapatnál el is várható a sok játékos, de pl. a kiesés közelébe sodródó Putnokban is 33-an próbálkoztak az év során. Elmondható tehát, hogy a jelenlegi keretünket mennyiségben mindenképp meg kellene erősíteni, ami – remélhetőleg – minőségi javulást is magával hozna. Itt a megyében mi jól megvoltunk azzal, hogy sérülések vagy egyéb elfoglaltságok mellett bedobtuk a 16 éveseinket is a felnőtt csapatba, az NBIII-ban ez nem biztos, hogy elég… És az útiköltség, illetve a keret mélysége még csak két dolog a sok közül, amiken javítani kellene a magasabb osztályú helytálláshoz.