A mérkőzés elején átadta nekünk a területet a hazai csapat, és a kontrákra rendezkedett be. Ezek működtek is, ahogy mondani szokták: ha a 15. percben 3-0-ra vezetnek, egy szót se szólhatunk… Kiss Olivér már az ötödik percben óriási ziccerben védett: a támadó senkitől sem zavartatva 5 méterről lőhetett, kapusunk balra vetődve jobb lábával még visszanyúlva hárított…
A félidő második felére nagyjából normalizálódott a helyzet: a mezőnyfölényünk addig is megvolt, erre az időszakra viszont a Marshall-helyzetek elfogytak, igaz, a mieink pedig nem jöttek…
A legnagyobb – kimaradt – gólszerzési lehetőségünk azonban nem a kapuson múlott… Babarcsik egy 30 méteres szabadrúgást zúdított kapura, a labda a jobb oldali kapufa és a keresztléc találkozásáról pattant ki messzire, a kapus csak nézte…
A második félidőre sokkal jobb szellemben jöttünk ki: továbbra is mi irányítottuk a játékot, és ezzel együtt szinte nullára csökkentettük az ellenfél labdaérintéseit a mi térfelünkön.
Bő fél óra volt hátra, amikor Forgó Kornél gondolt egyet, és egy lendületes megindulással lepte meg a Marshall-játékosokat. Két védőt lendületből vett le, egy harmadikat testcsellel küldött el, és miután tisztára játszotta magát – immár a 16-oson belül – gyönyörűen lőtte fel a rövid sarokba. 0-1.
A helyzetek alapján talán nem, az egyértelmű mezőnyfölény miatt viszont rászolgáltunk a vezetésre.
Megfogta az andornaktályai csapatot a bekapott gól, eltelt egy negyedóra, mire ‘minden mindegy’ üzemmódba kapcsoltak… Ekkor persze jöttek a kapunk elé a labdák de veszély nem volt, mégis sikerült nekik az egyenlítés.
Kellettünk hozzá mi is: egy az alapvonallal párhuzamosan befelé csordogáló labdát talán az ott álló védő is kivághatott volna, de érkezett kapusunk, aki fogni akarta. A szemfüles hazai támadó azonban nagyon szemfülesen beugrott Kiss Olivér és a labda közé, majd nagyot homorított. Ezzel együtt jogos 11-eshez jutottak a 81. percben, amit bombalövéssel értékesítettek. 1-1.
Az utolsó 10 perc kard-ki-kard alapon működött. A hazaiak lendületben próbáltak maradni, mi pedig daráltunk tovább. Nem mintha számítana, de igazi gólhelyzete, sőt ziccere a mi csapatunknak volt. Sajnos azonban ez kimaradt, így maradt a döntetlen.
Nekik több helyzetük volt, nekünk mezőnyfölényünk. Sok hiányzónk volt, mégis mi vezettünk, ők azonban egyenlíteni tudtak. Létezik igazságos döntetlen…?
A most VASÁRNAPI városi rangadón remélhetőleg az ‘igazságos döntetlen’ helyett a ‘megérdemelt győzelem’ felett polemizálhatunk!
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok: