Nagyon jól kezdtük a mérkőzést, kiváló első félidőt produkáltunk. Statisztikák persze nem állnak rendelkezésre, de nagyjából 70-30 volt a labdabirtoklási arány a mi javunkra, és az sem kizárt, hogy 45 perc alatt két számjegyűre hoztuk a szögletek számát… Ami biztos, hogy sok nagyon pofás támadást hoztunk össze, már a 10. percben túl voltunk két kapufán, és 6 egyértelmű gólszerzési lehetőségünk volt, ebből egyet használtunk ki.
Márkus Marcell egy szép kapáslövést eresztett el nagyjából 15 méterről, és a betömörülő védők lábai között a hosszú sarokban kötött ki a labda, a kapus a tömeg, és a lövőerő miatt esélytelen volt.
Az eredmény ismeretében elmondható, hogy bizony itt kellett volna eldöntenünk a mérkőzést…
Merthogy a második félidőre a hazai csapat vért ivott, és az első félidőben látható – igen fantáziahiányos – felivelgetős játékot sutba dobták, és elkezdtek ők is játszani. No, meg egy kicsit rugdosódni… Ezúttal nem (csak) Márkus volt a szenvedő fél, hanem inkább Szentannai, akinek lendületes játékával nem nagyon tudott mit kezdenni az ellenfél jobb oldala…
Helyzetekben nem nagyon mutatkozott meg a hazaiak feltámadása, de a mi kapkodó, ideges játékunk jól jellemezte két félidő közti különbséget. Ennek aztán meg is lett az eredménye, mert egy felesleges szabálytalanság után elvégzett beívelést Tóth még szögletre mentett, a szögletből azonban kiegyenlített az Egerszalók. Ha a 45. perctől eltelt fél órát vesszük figyelembe, akkor nem is érdemtelenül.
Az utolsó perceket még jobban megnyomták, nekünk viszont már nem igazán sikerült felpörögnünk, bár kontrából lett volna még esélyünk… De például Szentannait az saját térfelének közepén úgy rúgták fel hátulról, hogy az legalábbis narancsos volt, illetve egy-egy jó beadás után nem voltunk elég határozottak.
Mondhatnánk, hogy Majzik mesternek egyszerű feladata van. Az Energia és a Gyöngyöshalász ellen egyaránt két gólós vezetésnél kaptunk gólt a mérkőzés utolsó szakaszában. Ezek az eredmény szempontjából már nem voltak lényegesek. Az Andornaktálya ellen egy gólt szereztünk, és megőriztük kapunkat a bekapott góltól. Ezen a meccsen is a vége felé – 79. perc… – kaptunk gólt, viszont előtte mi is csak egyet szereztünk… Tehát a faladat egyszerű: azt kellene kitalálni, hogy szerezzünk két gólt, és akkor nem baj, ha a végén kapunk egyet, vagy amennyiben csak egy gólt szerzünk, akkor ne kapjunk egyet se. Ugye milyen egyszerű a futball? Nyilván ez csak vicc, és ezt folytatva íme egy másik recept: rúgjunk 5-6 gólt, és akkor simán bekaphatjuk azt az egyet…
Jövő héten borzasztóan nehéz mérkőzés vár ránk, hiszen kötelező: az első pontját ezen a hétvégén szerezte meg a “kis”Eger…
Vajon melyik recept lesz a megfelelő?
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok: