Három részes interjút közlünk, amelyben Kozma Zsolt, egyesületünk elnöke beszél a GYAK háza tájáról. Az első részben a felnőtt csapat dolgait járjuk körbe.
Amikor nyár elején megnyertük a bajnokságot több, mint ezer ember előtt, illetve hasonlóan nagy létszámú közönség támogatása mellett az osztályozó mérkőzésen is diadalmaskodtunk, akkor egyszersmind az elnökség kényszerpályára került, hiszen dönteni kellett, hogy vállaljuk-e az NBIII-at, vagy maradunk a Megyei I. osztályban. Azt éreztük, hogy a játékosok megérdemlik, hogy magasabb szinten, magasabb osztályban próbálják ki magukat, viszont azt is tudtuk, hogy az a keret abban a formában nem alkalmas harmadosztályra, pláne úgy, hogy tudtuk, meghatározó játékosok fognak távozni.
Beadtuk tehát a nevezést a pályán elért eredményeink alapján kiérdemelt NBIII-ba, majd fő támogatónk, az Önkormányzat meghatározta a támogatást, illetve annak feltételeit. Az egyik szakmai feltétel az volt, hogy a csapat 70%-a gyöngyösi legyen. Itt rögtön nehéz helyzetbe kerültünk, mert ugyan tudtuk, hogy vannak olyanok, akikről kezdettől fogva tudtuk, hogy nem jönnek velünk tovább az úton – a 40 pluszos Szilágyi Norbert és Vernyik Dávid, – de sajnos a felkészülés során további meghatározó játékosok távoztak. Lekli Soma és Szabó Viktor sem vállalta a magasabb osztályt a tanulmányaik miatt, és további kiegészítő emberek is máshol folytatták: Ludányi Gábor, Mihályi Erik és Szent-Ivány Szilárd. (A szerk.: rajtuk kívűl Oravecz Botond is – jó eséllyel az egész szezonra – kiesett az első mérkőzésen elszenvedett sérülése miatt.)
Ez majdnem egy csapatnyi ember… Ezért kénytelenek voltunk. A testület kérése az volt, hogy a környekből erősítsünk. Ez nem volt sikeres, hiszen azok a potenciális jelöltek, akik erősítést jelenthettek volna, nem minket választottak. Azt is el kell mondani, hogy nem is jöttek próbajátékra olyan minőségi játékosok, akikkel a klub esetleg az anyagiak miatt nem tudott volna megegyezni… Csak nagyon fiatalok jöttek, leginkább akadémiákról, esetleg korosztályos válogatottból… Velük sikerült megállapodnunk, és így kialakult egy 20-22 fős keret. Fontos megemlíteni, hogy mi senkit nem küldtünk el, a ‘megyeegyes’ csapatból mindenkire számítottunk.
Persze a sport arról szól, hogy versenyezni kell! Bár amatőrök vagyunk, de egy bajnoki, verseny-rendszerben játszunk. Ebből adódóan az edző nyilván a legjobb csapatot akarja a pályára küldeni, ezt el kell fogadni. Volt olyan mérkőzés, ahol a testület 70%-os elvárását tudtuk teljesíteni, volt olyan, ahol nem. Azt gondoljuk, hogy mind a klubnak, mind a játékosoknak az az érdeke, hogy azért valamilyen jó eredményt azért elérjünk.
Van 10-12 saját játékosunk, és van 10 új igazolás. Fiatalok, lendületesek, akarnak, de a rutin hiányzik ebből a csapatból. Azt el kell fogadni, hogy igazolni muszáj volt, hiszen 10-12 játékossal nem lehet nekivágni a bajnokságnak… Fontos megjegyezni, hogy több olyan srácunk van, akik a második-harmadik évüket kezdik meg a felnőtt(!) csapatban, és már tavaly, sőt tavaly előtt is meghatározó szerepük volt ott, pedig még a mostani bajnokságban is(!) játszhatnának az U19-ben! Idén nem tudott még több játékos “feljönni”. Reméljük, hogy az elkövetkező években újra lesznek olyan tehetségeink, akik akár egy korosztályt átugorva, U17-ből is tudnak a felnőttben játszani, de az nem elvárható, hogy minden évben legyen ilyen 2-3, vagy főleg nem 5-6 ember… Ja, és persze itt is akarjon focizni! Ne kelljen neki könyörögni, hogy maradjon a GYAK-nál. Természetesen itt nem az NBI-ben, NBII-ben játszó neveltjeinkről beszélek…
Aki látta a mérkőzéseinket, az tudja, hogy ebből a 6 vereséből legalább négy, négy és fél alatt stabilan játszottunk, nem voltunk alárendeltek, és időnként a szerencse is elpártolt mellőlünk, gondolok itt pl. az Eger elleni második perces kiállításunkra… És azt sem szabad elfelejtenünk, hogy eddigi ellenfeleink – az Egert leszámítva – a mezőny első felébe tartoznak, már-már élcsapatok… (A szerk.: 2., 3., 4., 6., 7.)
Türelmesnek kell lennünk, bár az NBIII-ban nem sok idő van a türelemre… Az elnökség úgy határozott, hogy nézzük meg az őszt, lássuk meg, mi lesz a bajnokság feléig, és akkor határozzuk meg a tavaszi koncepciót. Ezért most még nem vagyunk kétségbe esve, és az tudom mondani, hogy nincs edző-kérdés a GYAK-nál, mert látjuk, hogy ez a keret mire képes. Én magam majdnem minden edzésen itt vagyok: azt látom, hogy a fiúk keményen dolgoznak, az edző felkészült, változatos edzéseket tart, de aki egy kicsit is konyít a futballhoz, az nem várhatja, hogy 18-19 éves fiatalokkal, NBIII-as rutin nélküli játékosokkal bárki azonnali csodát tegyen. Ehhez idő kell, ehhez türelem kell. Hogy az elnökség, és a városvezetés részéről ez a türelem meddig tart, azt most nem tudom megmondani, de mi nyugodt légkört biztosítunk a csapatnak, edzőknek, hogy munkájukat tudják végezni, mert a sportban a teljesítményhez idő kell.
Az itt lévő saját nevelésű játékosainknak – és a még utánpótlásunkban pallérozódó gyerekeknek – azt kell látniuk, hogy elsősorban rájuk számítunk, köréjük építjük a csapatunkat.
Kérjük a szurkolókat, hogy továbbra is látogassanak ki a mérkőzésekre! Köszönjük nekik, – külön köszönet illeti ultráinkat – hogy itt vannak és buzdítják a csapatot! Higgyék el, hogy ez a jövő csapata, és ahogy tavaly a sikereket, úgy idén a kudarcokat is együtt kell megélnünk.
