A mai mérkőzés után igazán büszkék lehetünk, sőt büszkének kell(!) lennünk a csapatunkra, a klubunkra, az utánpótlás-nevelésünkre! Az egyértelműen bajnoki címre, kimondottan feljutásra törő, és ennek érdekében a nyáron alaposan megerősített csapat otthonában egy tükörsima mérkőzésen arattunk fölényes győzelmet. Ebben a csapatban egy FÜZESABONYI játékos lépett pályára: a második félidőre beálló 21 éves Kaló István. A többiek – a rosszindulatú kifejezéssel élve – zsoldosok.
Nálunk 14-en léptek pályára, ebből – nagyvonalúan számolva is – legalább 10,5 játékos SAJÁT NEVELÉSŰ futballista! A felet Forgó Kornél adja, aki “csak” 12 éves kora óta GYAK-játékos… (megjegyzés: Messit mindenki Barca-nevelésként tartja számon, 13 évesen került oda…)
Szóval azonos pontszámmal az első és második helyen álló csapatok találkozóján legalábbis hazai fölényt, minimum a mérkőzés irányítását, de igazából győzelmet vártak a füzesabonyiakon kívül a semleges érdeklődök is. Ehhez képest volt egy jó támadásuk – gyenge befejezéssel, egy jó szöglet utáni fejesük – kapusunk ölébe, és talán öt jó percük, amikor háromnál többet tudtak egymáshoz passzolni a mi térfelünkön. No, meg egy góljuk, ami előtt négyszer hibáztunk: nem vágtuk ki messzire, lemaradtunk a bedobásról, nem akartunk szabálytalankodni, elnéztük a középre tett labdát. Egyszóval ajándékoztunk nekik egy gólt.
A játkévezetésen nem múlott semmi, a játékosok csak megszokásból szóltak a bíróhoz, de még a nézőtérről is egy-egy kérdés érkezett: a mi részünkről egy sarga lapot hiányoltunk, a hazaiak egy leshelyzetet piszkálgattak, amiből egyébként semmi nem lett…
Talán nagyképűen hangzik, de a hideg volt a legnagyobb ellenfelünk… A Füzesabony jóformán semmit nem mutatott abból, amivel a tabella éléről érkeztek ebbe a meccsbe.
Mi viszont annál inkább megmutattuk, hogy nem véletlen a második legtöbb lőtt gól a nevünk mellett: négy-öt támadószellemű játékossal kezdtünk, végig gólratörően, előrefelé, agilisan, dinamikusan játszottunk.
Azt is megmutattuk, hogy a legkevesebb kapott gól a mezőnyben (a maival együtt 7) sem véletlen: jól zártunk, leszámítva egy szituációt, sokszor nem elvettük a játékosoktól a labdát, hanem már a labdaátvételt sem engedtük nekik. Az immár 5 clean sheet-tel rendelkező (kapott gól nélküli meccs) Tóth akár belépőjegyet is vehetett volna, ma egy kissé micimackós volt: szinte semmi dolga nem akadt…
Gyakorlatilag minden pályára lépő játékos kiváló teljesítményt nyújtott, így nem túl szép kiemelni bárkit is, de csapatkapitányunkat mégiscsak ki kell! A múlt héten várhattuk volna tőle, hogy a sereghajtó ellen majd próbál az egyéni siker, a góllövő listán való előrelépés érdekében mindent megtenni, ehhez képest nagyszerűen szolgálta ki a társakat, kiváló helyzeteket teremtett, forgatta, rajzolta a játékot…
Ma mindezt teljes egészében megismételte, de még mellé tette a hatalmas védőmunkát, amikor egy-egy előlragadó társ helyett visszazárt, illetve lőtt még két remekbe szabott gólt a listavezetőnek: egyiket sem pontrúgásból… Bravó Marci!
Ugyan nekünk még hátravan egy mérkőzésünk a Bélapátfalva ellen, de ott történ———–, szóval már most biztos, hogy a tabella éléről várhatjuk a tavaszi folytatást!
Ahogy mondani szokták: most kell szerénynek maradni, most igazán van mire!!!!
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok: