A mérkőzés előtt lehetett tudni, hogy nem lesz egyszerű… Most már azt is tudjuk, hogy Andornaktályán senkinek sem lesz egyszerű győzni, mert a hazaiak úgy tudnak betonvédekezést bemutatni, hogy közben a támadásaik is életveszélyesek.
Átadták a területet, a felezővonalig engedtek minket, aztán jött a presszing, és várták a hibánkat, ami ha jött, azonnal négyen-öten robbantak ki a kapunk felé…
Ha nem sikerült a nyomásgyakorlás, és nem adtuk magunktól a labdát, akkor attól sem riadtak vissza, hogy a szabályosság-szabálytalanság határán odacsapjanak… Nem voltak durvák, de kőkemények.
(Csak egy zárójeles mondat a játékvezetésről: borzasztó gyenge teljesítmény, mindkét kispad folyamatosan talált kivetni valót a működésükben…)
Ezzel együtt azért nekünk állt inkább a mérkőzés. A hazaiaknak is voltak helyzeteik, de nekünk több, ráadásul minőségben értékesebbek. Kapufát találtunk, illetve a kapus védett a kidolgozott helyzeteink után, míg a mi oldalunkon Tóthnak nem volt védése, a támadók elügyetlenkedték az ajándékba kapott lehetőségeket.
Azért az tényleg bosszantó volt, hogy teljesen következetlenül jöttek a fújások. Leklit labdatartás közben többször megrúgták, ráncigálták: semmi. Aztán egy kisebb fél faltot meg lefújt… Bezzeg a folyamatos faltok reklamálásáért még centerünk kapott sárgát… Szóval tényleg küzdelmes mérkőzés volt.
Majd’ 70 perc elteltével aztán egy ügyes labdakihozatal után Szabó Tamás kapott egy kissé hosszú kiugratást a jobb összekötő helyén. A múlt héten gólt szerző játékosunk el tudta a visszaérő védő elől a labdát, aki viszont bődületes erővel akarta azt kivágni… Csakhogy a labda helyén ekkor már középpályásunk lába volt. Nagy csattanás, egy fájdalmas kiáltás, majd sípszó. A szabálytalanságot senki sem vitatta, csak azon ment a találgatás, hogy kint, vagy bent.
Jellemző, hogy a hazai edző a támadásunkat beinditó labdavesztés miatt korholta játékosait… Mindezt meghallgathattuk, mert a játékvezető a sípszó után hosszan gondolkozott a szabálytalanság helyén. Aztán az asszisztense kisegítette: leszaladta a 16-os vonala és az alapvonal T betűjéhez…
A Szabó Tamás által kiharcolt büntetőhöz Márkus Marcell állt oda, és védhetetlenül lőtte ki a bal felső sarkot!
Természetesen a gólunk után a hazaiak megmutatták, hogy tudnak ők támadni is! Fordult a kocka: most álltunk kicsit visszább, és – frissítve is elöl – a gyors támadásépítésre helyeztük a hangsúlyt.
Volt veszély az andornaki támadásokban, de bravúr így sem kellett Tóth játékába, és mi is alakítottunk ki veszélyt a másik kapu előtt.
Egy utolsó ziccere maradt a pirosaknak, de ezt is elpuskázták, így első idegenbeli meccsünkön behúztuk első idegenbeli győzelmünket is!
Szerdán újabb megmérettetés: kupameccs a Maklár ellen, hétvégén pedig szomszédvári rangadó: a Gyöngyöshalász érkezik vendégségbe.
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok: