Mielőtt a futballra térnénk, két sajnálatos esetről is szólni kell. A mérkőzés 22. percében egy előre ívelt labdára Czinkóczi Kristóf és a vendégek részéről Zöldi Dániel ugrott fel, hogy elfejeljék. Utobbinak sikerült, így védőnk feje a lőrinci-játékos arcával ütközött, melynek nyomán azonban ő a földre esett, és – majdnem – mindenki látta azonnal, hogy nagy a baj. A játékvezetők sajnos nem, így a játék tovább folyt, pedig a földön fekvő játékos azonnali segítségre szorult. A vendégek kispadja nem habozott, rögtön rohant, mi pedig azonnal hívtuk a mentőket. Szerencsére néhány borzasztóan hosszúnak tűnő pillanat után Dániel magához tért, és még szédelgett kicsit, ám a kispadra leülve már jobban festett, bár az arca nagyon fáj. A kiérkező mentők megvizsgálták, bevitték a hatvani kórházba, és néhány óra múlva a vendégcsapat közösségi oldalán már maga a játékos jelezte: “minden rendben van.” Jobbulást kívánunk Zöldi Dánielnek!
A dráma ezzel nem ért véget… A mérkőzés hosszabbításában Forgó Kornél egy szerencsétlen mozdulat után fájdalmas kiáltással rogyott a földre. Itt is sejthető volt a nagy baj, de azonnal bizonyossá vált, amikor a közelében lévő játékosok a fejüket fogva fordultak el… Már egy részletesebb leírás is sokkoló lehetne, úgyhogy csak röviden: védőnknek kiugrott a térde. Megható volt, hogy a bajtársiasság jegyében nem csak a mieink közül többen, de vendégjátékosok is odamentek Kornélhoz bíztatólag. Tisztelet érte! Ismét a mentőket tárcsáztuk a mérkőzésen immár másodszor… A kiérkező szakember némi vizsgálat után döntött, cselekedett, és egy mozdulattal a helyére tette a kiugró testrészt. Egészen elképesztő látvány volt, hogy nagyjából 20 perccel a horror-sérülés után Kornél – segítséggel ugyan, de a saját lábán állt! Egy hatvani röntgen után szintén saját lábán távozott otthonába… Nem hiába kapta a becenevét: TERMINÁTOR. Természetesen vár még rá vizsgálat, de a körülményekhez képest ő is jól van. Ahogy Zöldi Dánielnek, neki is mielőbbi visszatérést kívánunk a pályára!
És akkor a futball… Kellemetlen hidegben, és nagy szélben kezdődött a mérkőzés, mindkét csapat láthatóan támadólag lépett fel, és teljes mértékben kiölték egymás játékát. Aztán közvetlenül az első sajnálatos sérülés után, egy szögletet csúsztatott meg a vendégjátékos, a kapu torkában álló társa pedig bekotorta. 0-1.
A játék képe annyiban változott, hogy a vezetés birtokában magabiztosabbak lettek a vendégek, minket pedig felbosszantott a bekapott gól. Agresszívabb lett a játék, de még durvaság határain belül, és a játékvezető is partner volt ebben, mert nem fújta meg a “félfaltokat”. Természetesen aztán ez általános elégedetlenségbe torkollt, hiszen a ‘másik‘ csapat mindig durvább volt az ‘egyiknél‘. A két dőlt betűs szó helyett bárki beillesztheti bármelyik csapat nevét…
Egy ilyen adok-kapokból hozta el a labdát a felezővonalnál Nádudvari Marcell, és négy kaszát is kikerülve lódult meg, majd adott kiváló ütempasszt a kilépő Majorosnak. Centerré avanzsált középpályásunk borzasztó higgadtan gurított el a kilépő kapus mellett. 1-1.
A második félidő sem hozott magas színvonalú játékot, pláne, hogy játék nem is nagyon volt. A vendégek folyamatosan tördelték a játékot, és borzasztó lassan végeztek el minden újbóli játékindítást. Nem is arról szólt ez igazából, mint általában, hogy ki akarnák húzni döntetlennel, hanem inkább mintha pihenőidőre vágytak volna. A támadások lehetőségét nem adták fel, de nagyon masszívak voltunk. Igaz, tőlünk sem sorjáztak a helyzetek, de valahogy azt lehetett érezni, mintha mi jobban akarnánk a győzelmet.
Mindkét csapat kihasználta a cseréit, és ebből egyértelműen mi jöttünk ki jobban. Bár a győztes gólunk előkészítésében Czinkóczi Bence óriási részt vállalt, azonban a csereként beálló Szénási Soma frissessége, tiszta feje, higgadtsága, és nem utolsó sorban: precizitása nagyon jól jött. A 84. percben történt ugyanis, hogy a vendég belső védő fel akarta passzolni a labdát a visszalépő centernek, aki azonban hosszú indításra számított. Belső védőnk jól olvasta a játékot, kilépett, lefülelte a passzt, és óriási terület nyílt előtte. Az úgynevezett átmenetet nagyon gyorsan hajtottuk végre: támadóink ‘húzták a széleket’, Bence pedig előrenyomulás közben várta a kilépő védőt. Amint ez “megjött”, máris indította a védő mögötti üres területre bemozduló Szénásit. Ő egy visszacsellel teljesen tisztára játszotta magát, és nagyon pontosan tekert a bal sarokba! 2-1.
Persze a Lőrinci innentől kezdve mindent egy lapra feltéve támadott, de már nem volt bennük átütő erő. Egy 25 méteres szabadrúgásuk jelentett még némi veszélyt, de azt Kiss Olivér egy klasszikus “robinzonád” mozdulattal védte, és aztán Forgó sérülése után a játékvezető le is fújta a mérkőzést.
Nehéz meccs volt, kevés helyzettel, kevés szépséggel, sok küzdelemmel, és két sajnálatos esettel.
Értékes győzelmet arattunk. Zsinórban ez volt az ötödik győzelmünk, és eközben felülmúltuk mindhárom dobogós csapatot. A sorozat első állomása ugyan még novemberben volt, de elmondható, hogy jól sikerült a tavaszi felkészülés!
Ezzel véget ért a bajnokság második szakasza, és jövő héten megkezdjük az utolsó, harmadik etapot.
Év elején a dobogót tűztük ki célul. Ahhoz, hogy komolyabb dolgokról álmodozhassunk, ellenfeleinknek még botlania kellene, de a dobogó megszerzése immár száz százalékig a saját kezünkben van.
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok: