Nagy meleg, lágy szellő és egy jó pálya várta a csapatokat. Természetesen mi nagy önbizalommal kezdhettünk a győzelmi szériánknak köszönhetően, a hazaiak pedig elsősorban a védekezésre koncentráltak.
Átadták a területet, saját térfelükre húzódtak, mi pedig folyamatosan próbálkoztunk feltörni a masszív védelmet. A hatodik percben sikerült is! Támadtunk, ám elvesztettük a labdát. A felszabadítani igyekvő hazai játékost hárman kaptuk körbe, vissza is szereztük a labdát, amit Nádudvari passzolt Majoros elé, aki nem habozott: 16 méterről, középről lőtte ki a bal alsó sarkot. 0-1.
Mentünk tovább, a hazaiak nem nagyon jutottak levegőhöz… Záporoztak a lövéseink, Uram, Szénási, Bartha, Majoros… Oldalháló, védés, védés, felső kapufa…
Egy újabb felszabadítási kisérlet utáni szabadlabdára csapott le Nádudvari az elmélázó védők között, és az átvétellel rögtön helyzetbe is került. A kirobbanó Halasi fölött átcsippentette a labdát. 0-2.
Nem álltunk le. Ezúttal Czinkóczi Bence lépett be a játékba, Majorosnak passzolta fel, aki remek ütempasszt adott a védők mögé az üresbe mozgó Nádudvarinak. Tizesünk ezúttal a hosszú sarokba lőtt a kapus mellett. 0-3.
Ebben a szellemben ért véget az eső félidő, és a háromgólos különbség tudatában mindkét csapat úgy sétált az öltözőbe, hogy ez bizony eldőlt…
Nádudvari Marcell nem csak a védőknek okozott fejtörést, de a saját edzőjének is… Első gólja után úgy tűnt, le kell cserélni, de aztán jelezte: folytatja. Majd rúgott még egyet… Biztos, ami biztos: szünetben lejött…
Már a kispadról láthatta, hogy a második félidő elejét megpróbálja megnyomni a hazai csapat. Komoly helyzetig nem jutottak, és 10-15 perc múlva vissza is tért a mérkőzés eredeti medrébe: ellenfelünk térfelén birtokoltuk a labdát, kosza kontrákra sem tellett ellenfelünknek.
A pálya mindkét szélén frissítettünk: Szűcs balra, Eged jobbra állt be. Mindketten nagy elánnal szálltak be, Szűcs majdnem-gólig jutott, Eged viszont duplázni tudott!
Egy nagy bedobást követően közvetlenül a kapu közelében Tóth Levente harcolt a labdáért, ami valahogy Eged elé került, és apró szélsőnk a 11-es pont magasságában fordulásból lőtt a sarokba. 0-4.
Jól jelzi elszántságunkat, hogy még a 88. perc ben is letámadtuk ellenfelünk kapuskirugását, és bizony a kaputól 16 méterre meg is szereztük azt. Megintcsak Eged volt a végállomás, mármint ha nem számítjuk azt, hogy a lövése nyomán ismét a hálóban állt meg a labda… 0-5.
Ezzel – ahogy mondani szokták – körbeértünk. A legutolsó nem-győztes mérkőzésünk a Gyöngyöshalász ellen volt november 15-én, 1-1. Azóta sorban legyőztük a Maklárt, a Hevest, a Besenyőtelket, az Egerszalókot, a Lőrincit, az Andornaktályát, az Energiát, és végül a Gyöngyöshalászt. Vagyis mind a 8 ellenfelünket zsinórban. Azért az nem olyan rossz…
Öt mérkőzésünk van még hátra, és mind tudjuk, hogy minden sorozat megszakad egyszer, de azért mi bízunk benne, hogy ez még nem a közeljövőben fog megtörténni!
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok: