Majzik Zoltánnak hétről-hétre újabbnál újabb csapatokat, felállásokat kell a pályára küldenie, és azért ez így nem olyan egyszerű… Pláne, ha mérkőzés közben is egy félidő alatt ketten is kidőlnek. Alig kezdődött el a meccs, egy ívelés után Tóth Levente kapott a lábához, és máris le kellett cserélni. A helyére Ludányi Gábor érkezett, aki nagyon jól szállt be a mérkőzésbe, akart, hajtott, és “nagyot ment”.
Már az első félidőben is mutatkoztak jelei annak, hogy újra felvesszük azt a tempót és minőséget, amit az edzőmérkőzéseken mutattunk, és amit hiányolhattunk az előző két forduló során. Támadtunk, uraltuk a pályát, és ugyan kellett a szerencse az első (és a második…) gólunkhoz is, de elmondható, hogy megdolgoztunk ezért a szerencséért. Negyedóra ment el, amikor Bódi szöglete után egy védőről Lekli Soma elé pattant a labda. Csatárunk 180 fokos fordulattal tudott kapura lőni, és a kapus tehetetlen volt. 1-0.
Akár meg is nyugodhattunk volna, de három perc telt el, amikor a bal oldalunkon ment el a Maklár, és egy centerezésnél Tóth Bálint és Forgó Kornél nem nagyon értették meg egymást, a vendég támadó pedig nevető harmadikként kiegyenlített. 1-1.
Érdekes módon nem a rúgott, hanem a kapott gól volt jó hatással a játékunkra: méginkább domináltunk, felborult a pálya, és az utolsó minutumban Szabó Viktor ugratta ki Leklit, aki megharcolt a labdáért, de szinte együtt rúgott a labdába védőjével, ami a hosszú sarokban kötött ki, így öngól lett. 2-1.
Nyilván más lelkiállapotban ment be a két csapat az öltözőbe az utolsó perces gól után, azonban hasonlóban jött ki: gólratörően. Az hamar kiderült, hogy a vendégeknek – ahogy fáradnak – ez nem nagyon fog összejönni, ennek köszönhetően egyre többször faltoltak kézzel, lábbal… Ami a nagyobb baj, hogy mindezt megtorlatlanul.
Szabó Viktor játéka nagyon feljavult a második félidőre, és azt a bravúrt is elérte, hogy 10 méteren belül két sárgát “szórt” ki az ellenfélnek. A felezőn fordult le védőjéről, aki megpróbálta a mezénél fogva visszarántani. Viktor ebből még kimozgott, aztán a szemből érkező védőt is kicselezte, aki azonban már “ügyesebb” volt, és nemes egyszerűséggel felrúgta a kapura törő játékosunkat. Az elsőért is, a másodikért is járt a sárga. A szabadrúgáshoz a szintén jó formát mutató Ludányi Gábor végezte el, és a védők mögé bemozgó Vernyik elé tálalt pontosan, így az ötös sarkáról tiszta helyzetben passzolt a kapuba csapatkapitányunk. 3-1.
Ezzel eldőlt a mérkőzés, de azért futotta még egy szépségdíjas akcióra. Most Ludányi Gábor húzta meg középen, és mesterien ugratta ki jobbszélsőnket. Szentannai erőből középre lőtte, és balszélsőnk érkezett jó ütemben. Babarcsik lövését nagy üggyel-bajjal a gólvonalról kikotorta a kapus, azonban érkezett másik 16 éves játékosunk, és a bevetődő védőket becsapva a léc alá vágta a labdát Dudás Csanád. 4-1.
A téli felkészülés során egyértelművé vált, hogy több van a csapatban az őszi 8. helynél, azonban az utóbbi mérkőzéseken ez kevésbé látszott. Persze, hoztuk a mérkőzéseket, de mi most abban a speciális helyzetben vagyunk, hogy szinte mindegy, hogy a 4. vagy a 10. helyen állunk, ennél sokkal fontosabb a csapatépítés, a fejlődés a játékban, és hogy év végén elmondhassuk: egy év alatt szinte a nulláról felépítettük a következő szezonra egy ütőképes csapatot.
A mai mérkőzés után elmondható: alakul ez… Jövő héten egy dobogós csapat ellen bizonyíthatunk újra!
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok: