Erre a hétvégére újabb játékost vesztettünk, ráadásul kapitányunkat: Vernyik Dávid megbetegedett, így védőhármasunk 17-18-19 éves játékosokból állt össze.
A besenyőtelki csapat azonnal nekünk ugrott, és így egyből lüktető mérkőzés vette kezdetét.
Márkus szabadrúgásgóljával hamar megszereztük a vezetést, és néhány percre meg is zavarodott az ellenfél. Aztán magukhoz tértek, és újra visszatért a kiegyenlített küzdelem.
A félidő végén aztán nagyon nagy segítséget adtunk ellenfelünknek. 18 méteren veszítettük el a labdát, a vendég támadó már kapusunkat is kicselezte, de Czinkóczi az utolsó pillanatban még szögletre mentett. Azt kifejeltük, de pontosan Jónás Attila elé, aki nagy erővel zúdította a labdát a kapura, ami a kapufán csattant, onnan pedig a hálóba.
A szünetben klubunk vezetői forró teával kedveskedtek a lelátón helyet foglalóknak, ami a hidegben mindenkinek jól esett.
A második félidőben sem változott a játék képe, mindkét csapat győzelemre törekedett. Jó 10 percig a vendégek akarata érvényesült, beszorítottak a kapunk elé minket. Aztán mintha ellőtték volna a puskaporukat, inkább védekeztek, és gyors kontrákra törekedtek.
A félidő vége felé aztán egymás után nagyon komoly veszélyhelyzetek alakultak ki Tóth Bálint előtt, aki állta a sarat, bár a bravúrok mellett egyszer a kapufa is kisegítette.
Az utolsó percekig mindkét csapat tette a kötelességét, próbálta bevinni a győztes találatot, és ez sajnos a vendégeknek sikerült.
Egy kontrájuk után szögletre tisztáztunk, és az abból beívelt labda bántóan üresen találta a Besenyőtelek csapatkapitányát, Pálfalvi Andrást, aki a könnyű helyzetet nem rontotta el, a sarokba bólintott ezzel eldöntve a mérkőzést a saját javukra.
Mindig nagyon bosszantó, ha egy mérkőzést az utolsó percekben veszít el a csapat, de ebből is tanulni kell. A játék képe alapján a döntetlen talán igazságosabb lett volna, de tudjuk, a fuball nem mindig igazságos.
Hajrá GYAK!