A bajnoki bronzérmünk után jöhetett a jutalomjáték: osztályozót játszhat(t)unk! A sorsolás pillanatában aztán már látszott, hogy ‘jutalmul’ talán a lehető legnehezebb ellenfelet kaptuk, legalábbis a bajnoki eredmények alapján gyanús: 32 mérkőzés, mindössze két döntetlen, és egy(!) olyan vereség, amit már a bajnoki cím elnyerése után szenvedett el a Szeged-Csanád Grosics Akadémia második csapata. Emellett lőttek 121 gólt, ami átlagosan 3,8 szerzett gólt jelent mérkőzésenként, és kaptak 22-t, ami viszont 0,6 gólt jelent… Ez így +99-es gólkülönbséget ad ki.
Eljött a mérkőzés napja és mindkét csapaton az látszott, hogy nem igazán tud sokat ellenfeléről. Míg mi váltogattuk a sok passzal felépített támadásokat hosszú indításokkal, addig a vendégek egyértelműen a nagyon jó felépítésű centerüket próbálták megjátszani, de ahogy 30 méternél közelebb kerültek a kapunkhoz, lőttek. A mi támadásainkat rendre lekapcsolták a szegediek, a távoli lövéseik pedig elkerülték a kapunkat. Béla Sámuelnek volt egy jó lövése, amit hárítani tudott a kapus, a mi oldalunkon inkább a blokkok állították meg a kapura tartó lövéseket.
A félidő vége felé aztán mintha egy kicsit fölénk kerekedtek volna, itt már Kiss Olivérnek védést is be kellett mutatnia, úgyhogy jól jött a szünet, volt mit átbeszélni.
Sajnos az ‘átbeszélés’ a vendégöltözőben sikerült jobban és egyértelmű taktikai váltással jöttek ki a vendégek: igyekeztek a két gyors szélsőjüket játékba hozni és az ő megjátszásukból próbáltak veszélyt teremteni. A sikerhez mindössze két percre volt szükség: jobb szélsőjük megszerezte a vezetést a 47. percben. Aztán még kétszer villant, így a 69. és 74. percben szerzett góljával mesterhármast ért el Nagy Dániel, aki a bajnoksában egyébként 14 gólt szerzett.
Nekünk nem sok momentumunk akadt és ahogy telt az idő, illetve nyílt az olló, sajnos a hitünk is megkopott.
A fejléődésünk és Heves Vármegye képviseletének érdekében a Lőrinci és az Egerszalók helyett vállaltuk ezt a párharcot és egy jó csapat legyőzött bennünket. Heves bronzérmeseként megmérettetünk Csongrád 21 pont különbséggel bajnoki címet szerző csapatával szemben és könnyűnek találtattunk.
Amiket pozitívumként könyvelhetünk el:
- egy magas színvonalon játszó csapat ellen játszhattunk tétmérkőzést
- megyénk nem maradt abban a szégyenben, hogy nem képviseli egy csapat sem az osztályozókon
- egy borzasztóan sportszerű ellenféllel szemben lehetett CSAK a játékkal foglalkozni, nem pedig a ‘trashtalkkal’
- magas színvonalú, konzekvens játékvezetéss mellett játszhattunk
- olyan – hozzánk hasonlóan zömében 18-21 éves – játékosok ellen játszhattunk, akik legtöbbjének NBIII-as, de sok esetben komoly NBII-es tapasztalata van. (a kapusnak pl. közel 60 másodosztályú meccse volt már…)
Röviden tehát: kikaptunk 3-0-ra, de nagyon jó tapasztalatot és fejlődési lehetőséget jelentett ez a mérkőzés. Vérmes reményeink nyilván nem lehetnek a visszavágó előtt, de hogy az a mérkőzés is építeni fogja a csapatunkat, az biztos!
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok: