Nem nagyon irigylem most a Nemzeti Sport szerkesztőjét, egy bizonyos H.Á.-t, merthogy most arról kell tudósítania az ország online sportlap olvasóit, hogy a Gyöngyös 3-0-ra győzte le a Pápát. Hogy miért lesz ez neki nehéz feladat? Mert az első mérkőzésről így számolt be:
Nagy valószínűség szerint a párharc előtt nem volt élő ember, aki itt egyértelmű esélyest hirdethetett volna, mert – látatlanban persze – nem valószínű, hogy van olyan, aki legalább 10-15 mérkőzését látta volna mindkét csapatnak.
Mindkét csapatról ugyanazt lehetett tudni: fiatalok, kiegészülve egy-két rutinos játékossal, gyors, támadófocit játszanak. Ennyi.
A Pápai csapatban egy nagyon szimpatikus gárdát ismertünk meg, edzőstől-játékostól, mindenestől. Összesítésben 4-0-ra nyertünk, de korántsem volt ez egy sétagalopp…
Pápán az első félidőben nagyon nekünk estek, gólokat rúghattak volna. Aztán gólhátrányban, emberhátrányban sem tették fel a kezüket, és nemhogy megtartották az egygólos hátrányt, de még gólhelyzetük is volt. A visszavágón is az első 20-30 percben – ugyan csak egy helyzetet hoztak össze, de – megint domináltak, kulturált focit mutattak be, és bennük volt a lehetőség…
És ettől borzasztó értékes ez a siker! Mert egy jó csapatot győztünk le, nemes küzdelemben!
Tóth kapusnak Pápán bravúrokat kellett bemutatnia, a mostani meccsen egy vetődést, amikor mellé ment a labda. Egy kapufánál ‘kinézte’ a labdát, illetve egy emelést lehúzott. Ezeken kívül csak figyelnie kellett, azt meg megoldotta.
Czinkóczinak jobb lábasként balhátvédet kellett játszania, parádésan lehozta. Pápán és itt is bemutatott egy-egy nagyon hasonló tanítani való szerelést: becsúszás a 16-oson belül, tisztán a labda. Ott “kiharcolt” egy kiállítást, itt adott egy 40 méteres labdát Oravecznek, aki ebből gólpasszt adott… 18 éves. 18! És hétfőn megy, és egy kicsit a tanulásra is figyel: érettségizik.
No, igen, Oravecz… Jobbhátvédként játszott ma, miután megkapta a játékostársak által megszavazott díjat: ‘az év csapatembere’. Többször felért a támadásokhoz, és a gólpassz mellett ő szerezte az első gólt! És ahogy szinte minden meccs után, az NBIII. kivívása után is neki látott szervezni a mérkőzés utáni “összetartást”…
Középen ma Forgó és Szilágyi játszott. Forgó hozta a tőle megszokott Schwarzi-üzemmódot. Odaért, elfejelt, tisztázott, harcolt, izmozott. Valószínűleg nincs a megyében olyan csatár, aki ne húzná a száját, ha ellene kell játszani. És most már a megyén kívül is akadhatnak néhányan… Szilágyi pedig… Hát, lejátszott 541 bajnoki mérkőzést GYAK-mezben. 44 évesen nekiveselkedett még ennek az osztályozó párharcnak is. Irányította a védelmet, amit lehetett elfejelt, becsúszott, indított, és a rutinjának köszönhetően már akkor elindult a kippattanóra, amikor a kapus még csak készült védeni. Gólt szerzett. Példakép.
Két éve, késő nyáron hallani lehetett olyan hangokat, hogy “a kicsi ott középen csak a neve miatt játszik”. Hát, aki végigkövette ezt a két évet, és a mai meccset, az láthatta, hogy ez nagyjából ugyanúgy lehet, mint anno Bousquetsnél, csak a neve miatt játszott a Barcában… Aztán kihagyhatatlan, majd kapitány, végül klublegenda lett… Nagy-György Bálint persze itt még nem tart, de amit letett, letesz az asztalra, az élményszámba megy. Elegánsan játszott ma is, szűrt, elosztott, és közben hihetetlen magabiztosságot, és nyugodtságot áraszt magából. Olyan könnyedséggel teszi a dolgát, hogy néha azt hiszi az ember, hogy “hát ha ez ilyen könnyű, akkor bárki meg tudná csinálni…”. Hát nem az, főleg úgy, hogy gyakran kétszer akkora monstrumok ellen küzd, mint ő maga, de nem esik kétségbe, megoldja.
Szabó Tomi idekerülésekor sokan aggódtak, hogy a játékstílusa miatt majd sokat lesz eltiltva. Egyszer volt a bajnokság során. Pápán 11-est, második sárgát harcolt ki, és ugyan az utóbbi hetekben talán nem volt élete formájában, de habitusának köszönhetően hasznos tagja volt a csapatnak, zakatolt fel-le, igazi box-to-box játékosként.
Márkus Marci . A mi sztárunk. Gól, gólpassz, cselek, indítások, lefordulások, bőrök, lövések, szögletek, beadások… Kicsit úgy vagyunk vele, mint amikor a kitűnő tanuló ötös dolgozatot ír: meg sem dicsérjük, hiszen ehhez szoktatott minket. Kiváló sportember, aki nem csak játékával örvendezteti meg a szurkolókat, de az egész kisugárzása profinak hat.
Szentannai kezdett a bal oldalon, aki ha 28 éves lenne, akkor azt mondanánk, hogy jó kis játékos, egész jól cselez, nem is rossz ahogy lát a pályán. De egy 17 éves emberről beszélünk! Neki még hiányzik a rutin, ami majd hozza magával a magabiztosságot, és ha ezek meglesznek, hát… Ne jósoljunk, legyen elég annyi, hogy nagyon sok van benne. Ez mindkét meccsen látszott a védőin, féltek tőle, mint a tűztől.
Jobb oldalon Szabó Viktor, akinek egy ócska szóviccel a Zetor becenevet is adhatnánk. Iszonyatos erő van benne, zakatol, fel-le, ha kell, visszazár jobbhátvédnek is, nincs neki elveszett labda! Minden edző álma az ilyen játékos. Oraveczcel ma is jól bontottak a jobb oldalon, és kis szerencsével az első percekben gólt szerezhetett volna egy fejessel, de a pápai kapus ma is extra-extrát hozott.
Centerben Lekli kezdett, aki a múlt héten hasi bántalmak miatt egy percre sem tudott beszállni. Ma viszont kezdett, és ettől nem lehettek boldogok a védők. Rúgott, csípett, harapott, és időnként nagyon sok időt nyert a társaknak, hogy felérjenek mellé, vagy szusszanjanak egyet.
Csereként értékelhető percmennyiséget csak Tóth Levi és Babarcsik kapott. Középpályásunkon látszott a hét hét kihagyás, de zakatolt ő is. Leadott egy olyan lövést, ami normális körülmények között egyértelműen gól, de a vendég kapus ihletett formájának köszönhetően nem lett az. Villámléptű szélsőnk ma is lépkedett… A harmadik gól előtt egy parádés labdaátvétellel játszotta magát tisztára, és iramodott meg a kapu felé, de jött egy sárgát érő kasza. Aztán ebből a Czinkóczi ívelés, Oravecz beadás, Márkus felhőfejes. Így utólag azt is el lehetett mondani, hogy Szent-Ivány Szilárd hiányában ő volt kijelölve cserekapusnak, így a mérkőzés előtt még a kapus bemelegítést is ő végezte…
Essen szó a játékvezetésről is… Pápán sok kritikát kapott elsősorban a főbíró, de az első számú asszisztens is. Elengedtek egy lest, ami után nem is szabálytalankodott a védő, de 11-es lett, ráadásul második sárga, piros. No, meg a 90. percben is teljesen jogtalanul kiállított még egy játékost.
Visszanézve a felvételeket: a leshelyzet nehezen állapítható meg, mert nem egyértelmű a labda elrúgásának a pillanata, illetve nem volt vonalban a kamera, ezt engedjük el. Utána a szabálytalanság borzasztó nehezen vitatható… Hátulról érkezett a játékos, odarúgott, borított…
A második piros… Hátulról, a labdához semmi köze, sérülésveszély, túlzott erőbedobás. Egyértelmű.
A második mérkőzésen ilyen kirívó eset nem volt, legfeljebb mezőnybeli faltokat reklamáltak a csapatok, illetve némi időhúzás miatt perlekedtek a vendégek.
Jár a köszönet az MLSZ-nek, hogy megyei csapatok csatájára NBII-es, NBI-es tapasztalattal bíró játékvezetőket küldött!
Jöjjön a névsor, ők azok, akik a bajnoki évben pályára léptek, és ezzel bajnokok, illetve részt vállaltak abban, hogy a Gyöngyösi AK kiharcolja a jogot az NBIII-ban való részvételt:
BABARCSIK BÁLINT ATILLA
BABUS VINCE
BALOGH MARTIN ÁDÁM
BÉLA SÁMUEL NÁNDOR
CZINKÓCZI BENCE
DUDÁS CSANÁD
FORGÓ KORNÉL
LEKLI SOMA KENDE
LUDÁNYI GÁBOR
MÁRKUS MARCELL
MIHÁLYI ERIK
NAGY-GYÖRGY BÁLINT
ORAVECZ BOTOND
SZABÓ TAMÁS
SZABÓ VIKTOR
SZENT-IVÁNY SZILÁRD
SZENTANNAI MARTIN
SZILÁGYI NORBERT
TIMON LEVENTE KOLOS
TÓTH BÁLINT KRISTÓF
TÓTH LEVENTE MÁTYÁS
TÓTH SZABOLCS
VÁRADI ZOLTÁN
VERNYIK DÁVID
Az interjúk helyett – amik persze majd jönnek a következő napokban – bucsúzzunk a szezontól egy képpel, ami egy kis betekintést ad abba, hogy hogyan is zajlanak azok az Oravecz-féle összetartások:
