A mérkőzés kezdete előtt megemlékeztünk a nemrégiben elhunyt Debreczeni Lászlóról, aki klubunk ökölvívó szakosztályának vezetője, edzője volt.
Az ellenfelünket nem lenézve: ez egy kötelező győzelem volt számunkra, hiszen a sereghajtót láttuk vendégül, zsinórban 10 győzelem után. Igaz, a Besenyőtelek is tud vitézkedni, hiszen a múlt héten – nem kis meglepetésre – idegenben győzte le az Andornaktályát.
Az esélyeknek megfelelően magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést, sokkal többet birtokoltuk a labdát, a vendégek pedig egyértelműen a kontrákra rendezkedtek be. Amit meglehetősen jól csináltak, de erről majd később….
Az első negyedóra vége felé Uram Dénes olyan ‘uramdénesesen’ megindult a baloldalon, az alapvonalig vitte, pontosan centerezett, és Majoros egy méterről passzolt az üres kapuba. 1-0.
Pár perccel megint a “szokásos”: ezúttal Eged vert a védőire két méteren hármat, tisztán lőhetett, be a hosszúba. 2-0.
Folyamatosan mi irányítottuk a játékot, amolyan “majd lesz valami” módon rúgták fel időnként a besenyőiek a labdát, aztán egyszercsak lett valami. Ketten ugrottak ki a védőink mögé rúgott labdával, és már éppen be is rúgta egyikük a kapunkba a labdát, amikor harsant a sípszó, hiszen az zászlós ember lest intett. Visszanézve a (nem szögből készült!!!) felvételt: sasszeme van az asszisztensnek, mert ez csak centiken múlhatott.
A vendégek persze reklamáltak, mi viszont a játékkal foglalkoztunk, és a félidő vége felé egy szöglet után Tóth Levente elé pattant a labda 18 méteren. Ha itt nyomunk egy ‘pause’ gombot, akkor jöhet a kvízkérdés: mi lesz a lövésből? A) kirúgja a stadionból, B) lyukat rúg, C) irgalmatlanul nagy gólt lő. Cé lett. 3-0.
Egy kicsit előre védve a játékosokat: bizonyára nehéz lehet felpörögni, hogyha az első félidőben szinte végig támad a csapat, magabiztosan vezet három góllal…
Lassan csordogált a második félidő, és bizony kicsit bele-belealudtunk a játékba. Ellenfelünk legelső embere háromszor vitte egyedül a labdát a kapunkra, és – bár ebből egyik alkalommal rosszul lépett, így nem lett belőle semmi, de – kétszer bizony Kiss Olivérnek kellett óriási védést bemutatnia ziccerben. Egy lábbal, egy kézzel. Sokat tett azért, hogy összehozza magának a “clean sheet”-et.
Azért egy-egy alkalomra felpörgettünk magunkat, és egy jó labdaszerzés után Szénási rajzolta a jól érkező Nádudvari elé a labdát, szépen lőtte ki a hosszú sarkot. 4-0.
Aztán a meccs vége felé még Eged is lement az alapvonalig, a visszatett labdájára megintcsak Nádudvari érkezett, duplázott. 5-0.
A szurkoló már csak ilyen: telhetetlen. Miért nem lett 6 vagy 7, vagy még több…? Azért ne felejtsük el, hogy ellenfél is van a pályán, és a Besenyőtelek legtöbbször nagyon masszívan, és álhatatosan védekezett.
Még egy adalék ehhez a győzelemhez: az utóbbi hetekben rendre a kezdőcsapatban helyet kapó játékosaink közül öten diákolimpián vettek részt ezen a hétvégén. Bognár, Czinkóczi K., Fodor, Nyilas és Szűcs. Vagyis a meghatározó, 17-18 éves játékosaink helyett három 16 éves játékos kapott lehetőséget csereként a felnőtt csapatunkban. Hát, ezek vagyunk mi…
Hajrá GYAK!
Nyilatkozat: