Ha bárki úgy érezte volna, hogy az első félidőben még nem dőlt el a mérkőzés, akkor a 49. percben már biztosan megváltozott a véleménye. Nádudvari indult meg a vonal mellől befelé, és ugyan egy kicsit hosszan tolta meg, de megharcolt érte, és az tovább csorgott. Szénási csapott le rá, és egy forintos labdával kínálta meg a tovább robogó 10-esünket, aki így teljesen tisztán lőhetett 11 méterről. A kapus ugyan még belepiszkált, de ez így egy újabb gólpassz Szénási neve mellett, és egy gól Nádudvarinak. 3-0.

Az egerszalókiak átmentek amolyan kármentésbe: részfeladatok megoldására bíztatta őket Montvai Tibor a kispadról, úgy mint egy jó indítás, egy jó megindulás, egy jó visszazárás, egy jó szerelés hátul, és  hát “szerezzünk már egy becsületgólt!”.

Végül is szereztek is. A csapatkapitány a 89. percben némi nógatás hatására a balhátvéd pozíciójából még előre ment berúgni egy szögletet jobb oldalról. Mindenki meglepve kapura húzta, és az kapusunk keze mellett elszállt, és Forgó ugyan még menteni próbált, de nem sikerült, szépítettek a vendégek. 3-1.

Igen, Forgó Kornél, aki 8 héttel ezelőtt terült el a pályán egy ordítással kísérve… Indokolt is volt, mert bizony combcsontja és a lábszára között egy “kanyar” alakult ki, ott ahol egyébként a térdének kellene lennie… Nos, 56 nappal később játékra jelentkezett, és kapott is negyedórát.

Egy nyugodt hangulatú, de jó iramú mérkőzésen magabiztosan győztük le a talán már őrlángon égő, de ezzel együtt nagyon sportszerű ellenfelünket. Közben a Lőrinci is ‘behúzta’ a saját mérkőzését, így már egy tétnélküli meccset vivhatunk velük jövő héten az otthonukban. Gratulálunk a bajnoki címhez!

A tavalyi bronzérem után az idén ezüstérmet akasztanak fiaink nyakába, úgyhogy idézhetjük a klasszikust: az előrelépés megkérdőjelezhetetlen! 🙂

Hajrá GYAK!

Nyilatkozatok: