Most már bátran kijelenthetjük, hogy klasszikus befejező csatár és vérbeli irányító nélkül nehezen boldogulunk a támadó harmadban gyakorlatilag a szezon kezdete óta. Erre csak “habként” jön, ha a hátul is bizonytalankodunk, vagy – ahogy Andornaktályán – egyenesen lábon lőjük magunkat. A támadó jön, a kapus kiált, hogy jó, a védőnk ezt elfogadja… Aztán hármójuk összecsapásának az a vége, hogy a csatár ugyan a földön fekszik, de a labda a lába ügyében, és így is be tudja kotorni az üres kapuba…
Ezen kívül háromszor kellett – volna – játékba avatkoznia kapusunknak: egy könnyű védés, egy óriási ziccer védés, és egy kontra utáni újabb gól az utolsó percekben.
Ezen kívül minimum 70-30-as labdabirtoklás nálunk, sőt, annak a 30-nak is a nagy része játékon kívüli időhúzás…
Az egész mérkőzésen mi irányítottunk, támadtunk rendületlenül, helyzeteket alakítottunk ki, szereztünk két lesgólt, lőttünk, akcióztunk, védésre késztettük a kapust, “csak” a gól hiányzott. Meg némi foci… Na, nem a mi részünkről, mert mi akartunk, azonban rajtunk kívül ezt senki nem támogatta, senki nem volt ebben partner. Persze, lehet azt mondani, hogy “a győzelem érdekében bármit…” (lásd: fenti kép), és a tabellán ezt többet is ér, a szimpátia meg a kutyát nem érdekli… Mert lekönyökölni az ellenfelet, akinek felszakad a szája, ömlik belőle a vér, majd azt mondani, hogy “hozzád se értem hülyegyerek”, hát az nem szimpatikus… Jobb helyen ilyenkor legalább csendben maradnak, vagy bocsánatot kérnek…
Tényleg nehéz lenne most elmarasztalni a csapatot, mert mindent megtettek a jó eredményért, de valahogy az volt a levegőben, hogy ha reggelig játszunk, akkor se szerzünk gólt.
Vereség után mindig hiteltelen a bíróval foglalkozni, de miután tisztáztuk, hogy a csatár és irányítóhiány miatt szenvedünk, talán megvizsgálhatunk egy-két szituációt, ami könnyíthetett volna a helyzetünkön… Nem citáljuk ide a két lesgólt, mert azokat utólag nehéz megítélni. A két büntető szituációból is csak az egyiket mutatjuk, mert a másik annyira egyértelmű, hogy vitatkozni is felesleges rajta…
Ezen a videón két dolgot érdemes figyelni:
- a kapus bal lábát, ahogy lendül. Abból lehet következtetni, hogy ő merre akarta rúgni a labdát.
- ezek után merre ment a labda…
Persze itt is lehet vitatkozni azon, hogy esetleg elérte-e a labdát, de nehéz lenne megmagyarázni… Illetve azon is lehet vitatkozni, hogy a vonalon belül vagy kívül volt-e… Vagyis a vita tárgya: büntető vagy piroslap?
De nézzünk egy talán még ennél is egyértelműbb helyzetet… A kérdés: mi van egyértelműbb sárga lapos szituáció annál, ha valaki hátulról megpróbálja felrúgni ellenfelét úgy, hogy nehezen lenne hihető a közhely: labda vót, spori…?
Két adalék: ez a rúgás nem ért sárgát utólag sem. Illetve a kezdőképen és ebben a videóban látható szereposztás nem változott. Aki kapja: Debreczeni Máté. Aki adja: a 99-es számmal játszó andornaktályai.
FONTOS hangsúlyozni: a Marshall-ASE szerzett két szabályos gólt, mi pedig csak két szabálytalant, ezért ők győztek, mi kikaptunk. Pont. Persze emberelőnyben vagy büntetőhöz jutva talán nem lett volna ilyen egyértelmű…
Két hét múlva ismét derby, az Energiát fogadjuk. Remélhetőleg ott csak a focival kell majd törődni…
Hajrá GYAK!
Papp Tamás nyilatkozata: