Ha egy csapat négy vereséggel kezdi a bajnokságot, akkor bármennyire is igyekszik levenni a terhet és a nyomást a játékosok válláról nagyjából mindenki, bizony megremeghetnek a lábak… Meg is remegtek.
Pedig ismét jól kezdtünk, megszereztük a vezetést, sőt még utána is akadtak helyzeteink. Ám a vendégek nem törtek meg, egy szemfüles akció végén kiegyenlítettek még a szünet előtt.
Talán itt lehetett egy törés… Nem sikerült előnnyel a szünetre menni…
Aztán a második félidőben egy amolyan semmi-helyzetből kaptunk egy fejes gólt, ami elhozta a második törést is…
Szinte kódolva volt, hogy jönni fog egy újabb hiba. Jött is, két gólos lett a hátrány, és végleg megtörtünk. Mentünk még előre kötelességből, de hit már nem nagyon volt.
Az eddig négy vereségünknél elmondhattuk, hogy nem játszottunk rosszul, legalább az egy pont benne volt a mérkőzésben, és rengeteg biztató jel volt. Ma rosszul játszottunk, nem volt benne a pontszerzés, és a biztató jelekből is nagyon kevés volt…
Keseregni persze nem szabad, és idő sincs rá! Menni kell előre, és csinálni tovább! A megyeegyes bajnokcsapat is a miénk volt, és az NBIII-ban 0 pontos csapat is a miénk!
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok: