Sajnálatos módon a városi rangadót gyásszünettel kezdtük: tragikus hirtelenséggel, közlekedési baleset következtében elhunyt városunk megbecsült polgára, id. Eged György, aki az 1982-ben újonnan megépült 7-es iskola első igazgatója volt. Szakmai felkészültségének és személyiségének köszönhetően méltán volt népszerű a diákok és szülők körében. Unokája, Eged Zalán kezdőként kapott lehetőséget csapatunkban. Agilis játékkal és góllal adózott nagypapája emléke előtt. Nyukodjék békében!
Az elmúlt mérkőzéseinkhez képest üdítő kivétel volt a városi derby! Egyrészt nyilván azért, mert magabiztosan, sok gólt szerezve győztük le az Energiát, de rendkívül sportszerű is volt a mérkőzés! Nem voltak alattomos, durva belépők (kemények azért igen…), nem volt állandó, folyamatos reklamálás a játkékvezetőnél, a pályán, illetve a pályán kívülről sem halladszódtak dehonásztáló megjegyzések, és még az indokolatlan fetrengések is elmaradtak. A közönség sok gólt láthatott, egyik-másik szépségdíjas volt ezek közül, szép akciók követték egymást, és egy kis esőtől eltekintve még az időjárás is barátságos volt.
Mindezek mellett sajnálatos, hogy a városi rangadóra ilyen csekély létszámú közönség látogatott ki…
Mintegy 100 néző láthatta, hogy csapatunk az első perctől kezdve az utolsóig domináns játékot mutatott be, ami rögtön több szögletben, majd a 7. percben már gólban is megmutatkozott. Egy sarokrúgást követő kavarodásban Nádudvari Marcell eszmélt először, és ballal vágta be a szabadlabdát a jobb sarokba, a kapusnak esélye sem volt. 1-0.
A legjobb “taktika” a gólra gól… A 11. percben “mágnestáblás” góllal dupláztuk meg előnyünket. Czinkóczi indította Debreczenit a baloldalon, aki fejjel tálalt Szűcs elé. Az a gyilkos balláb ezúttal centerezett, és gólpassz lett belőle: a ‘csatár’ címkével ellátott Majoros érkezett, és nagy erővel a felsőlécre, onnan pedig a hálóba került a labda. 2-0.
Kisvártatva ismét kettesével jöttek a gólok, ráadásul a két belső védőnk íratkozott fel a táblára 3 percen belül. Először Czinkóczi Bence lépett fel a támadáshoz, és ha már fellépett, vissza is kapta, lendületből elvitte a leghátsó sor mellett, majd a kirobbanó kapus mellett ballal gurított a kapuba.3-0.
Dominanciánkat jól mutatja, hogy a harmadik gól után szinte rögtön mi rúghattunk ismét egy szögletet, erre pedig Forgó Kornél érkezett direktben, és belsővel szerezte meg negyedik gólunkat. Nem mellékesen: Szűcs második gólpassza volt ez. 4-0.
A második félidőre sem változott a meccs képe: nem jött kintebb az Energia, mi pedig továbbra is igyekeztünk minél több gólhelyzetet kialakítani.
Az első félidőben is számtalanszor bolondította Eged a vendégek bal oldalát, de akkor még nem sikerült a helyzeteket gólra váltani, azonban az 53. percben jött az a ‘Golyó’, akit öröm nézni. A 16-os sarkánál kapott labdát, és – minden nagyképűség nélkül! – aki arra járt, azt kicselezte. Hárman próbálkoztak sikertelenül, a negyedik a kapus volt, aki szintén nem kapott kegyelmet: nagy erővel a “szeme közé”! 5-0.
Nyilvánvaló, hogy ekkorra már a lényeges kérdések eldőltek, mi azért próbálkoztunk, de közben hatot is cseréltünk, vagyis mindenki lehetőséghez jutott…
Kicsivel kiegyenlítettebbé vált a mérkőzés, de az iram amolyan edzőmeccs-szerűre mérséklődött.
A városi derby után szomszédvári rangadó következik, a Gyöngyöshalász érkezik hozzánk. Jó lenne ezt a formát átmenteni, a gólzsák szakadását nem bevarrni… Nyilván minden meccs más, de azért:
Hajrá GYAK!
Nyilatkozat (Török János nem kívánt nyilatkozni):