Bátran kezdtek a vendégek, ám az igazi nagy helyzetet mi dolgoztuk ki elsőként, ami olyan nagy volt, hogy gólra is váltottuk. Egy szép összjáték után Timon adhatott be a balszélről, és élesen belőtt labdájára Babarcsik érkezett kiváló ütemben középen. Ő ugrott a legmagasabbra, és parádésan fejelt a hosszú sarokba a kapufa mellé, a kapus esélytelen volt. 1-0.
Ezzel a 6. percben megszereztük a vezetést, ami akár meg is nyugtathatott volna minket annyira, hogy kiszakadhasson a gólzsák. De nem így lett… Ideges, kapkodó volt a játékunk. A 20. percben aztán gyakorlatilag a semmiből jött az egyenlítés. A bal oldalunkról érkezett a második hullámba egy beadás, ahol Csoszánszki egy széles lövőcsellel küldte el a védőnket, és tisztán lőhetett 18 méterről olyan szögből, amit a jó lövők nagyon szeretnek… A hosszú sarokba tekerte a labdát. 1-1.
Nyilván nem hatott jól az idegrendszerünkre…
És hogy még rosszabb legyen a kedvünk: egy szögletnél Babarcsik ütközött a kapussal, és a fejére kapott egy nagy ütést. Megjegyzendő: mindkét játékos a labdát, és csakis a labdát nézte az esetnél… Matin Boldizsárnak sem esett jól a csatt, de szélsőnk egy rövid ápolás után visszatért a pályára, azonban néhány perc elteltével jelezte, hogy valami nincs rendben. Fejfájás, és szédüls miatt nem tudta folytatni a játékot…
Az Energiának nem igazán volt már sürgős semmi, szép lassan elkezdték lassítani a játékot, és húzni az időt…
A második félidő első perceiben egyértelműen látszott, hogy a játékosok milyen utasítást kaphattak a szünetben: nagy elánnal vetettük magunkat bele a játékba, próbáltuk felpörgetni az iramot. Már néhány másodperc után lekerültünk az alapvonalhoz, és a belőtt labdából ziccert alakítottunk ki, de nem sikerült értékesíteni. Ami kellemetlen, hogy a kontrából a vendégek is ajtó-ablak helyzetbe kerültek, de ők is hibáztak…
Az idő múlásával egyenes arányban nőtt a mezőnyfölényünk, illetve a az Energia egyre kevésbé energikus játéka: minden apró koccanásnál lent maradó játékos, borzasztó lassú kapuskirúgások…
Közben rendre le tudtuk vinni a labdát az alapvonalig mindkét oldalon, akár a szélső támadóink, akár a szélső védőink által, sőt, időnként belső középpályásaink is odajutottak. Sajnos a beadások, lövések után csak nem sikerült betalálni…
Már a 85. percben jártunk, amikor ismét sikerült levinni és beadni a labdát, ám a vendég kapus kétszer is hárított, azonban érkezett a 17 éves Eged Zalán, aki a már földön lévő kapus mellett-felett a bal felső sarokba lőtte a labdát. 2-1.
Negyedjére kapott lehetőséget felnőtt bajnoki mérkőzésen csereként a 17 éves “Golyó” becenévre hallgató madárcsontú villámszélső, és most már a gólszerzők közé is fel tudott íratkozni.
Ismét büszkék lehetünk utánpótlásunkra, hiszen egy újabb saját nevelésű játékosunk kezdte meg a gólgyártást a felnőtt csapatban!
A mondás szerint a városi rangadókon nem számít a tabella, a folyton elégedetlen szurkoló (és edző…) viszont nyilván többet várt volna a 10. helye álló együttes ellen… Mindenesetre a három pont meglett, jövő héten pedig Maklárra, és ezzel együtt a góllövőlistát vezető játékost a soraiban tudó csapat otthonába látogatunk. A lehetőség adott, ott megmutathatjuk, hogy több van bennünk.
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok: