A szokásoknak megfelelően ma is három csapat lépett pályára, és sem a hazai Gyöngyöshalász, sem mi nem voltunk arrogánsak, nagyképűek, szemtelenek, pökhendiek és lekezelőek sem. Hibázni ugyan sokat hibázott mindkét zöld-fehér gárda is, de ez leginkább az elmúlt hónapok időjárásának köszönetően tönkrement pálya talaja, illetve egymás játékának a kioltása miatt volt. Ez utóbbi kettő el is fogadható…
Nagy elánnal kezdett mindkét csapat, de a talajon való játékról gyorsan le kellett mondani. Ennek megfelelően Szűcs egy ívelésből kapott jó labdát a bal oldalon a 7. percben. Egy csel után centerezett, ám tisztázni tudtak a védők. Igaz, elég röviden, és a felpassznál Bognár előzte meg a labdát állva váró hazai játékost, átvette, és nagyjából 15 méterről szép kis kiflit tekert a hosszú sarokba. 0-1.
Nem sokkal ezután Szűcs engedett el távolról egy óriási lövést, nem a kapuson múlott. Viszont ha bemegy, az megint állva-tapsolós gól lett volna. De nem ment be, sőt, a mi bal oldalunkon a leshatáron belülről ugrott ki egyedül Gulyás, és a kilépő Tóth mellett higgadtan egyenlített ki. 1-1.
Sajnos ettől meglehetősen összezavarodtunk, és ekkor bizony megint beleszaladhattunk volna Gulyás késébe: megint egy kapussal szembeni helyzet, ám ezúttl Tóth védett, sőt, a villámléptű szélső ismétlését is hárította! Ez bravúr volt, méghozzá dupla.
Aztán Szénási előtt adódott lehetőség, de a kapus jól zárt, majd Bartha előbb egy szóló után lőtt, majd pedig egy szöglet után, de nem sikerült gólt szereznie.
Rögtön a második félidő elején Nádudvari hozta magát ziccerbe, de talán túl közel vitte a kapushoz, aki jól lépett ki, elakadt benne a lövés.
Aztán érthetetlen módon elbizonytalanodtunk, nagyon ránk jött a hazai csapat, – 5 szögletet rúgtak zsinórban… – és egy meg-nem-értés, egymásra várás miatt Fodor Áron csapott le a szabad labdára, egyedül vezette a kapusra, és megszerezte a vezető gólt a Halásznak. 2-1.
Ezután egyből a játék lassítására kapcsolt a hazai együttes, illetve a mögöttünk megnyíló üres területekre belőtt labdákkal operáltak. Ebből akadtak is helyzeteik, amiket sorra elhibáztak, illetve bizony Tóthnak is kellett tornáznia rendesen…
Erőlködtünk, akartuk az egynlítést, amire aztán rá is szolgáltunk, de nem éppen egy szépen kidolgozott helyzetből szereztük meg… A 77. percre már rég tudtuk, hogy egy 40 méteres szabadrúgásnál nem azt kell tennünk, hogy felpasszoljuk, összjáték, cselek, esetleg egy lövés, vagy egy forintos labda. Nem, Szűcs Balázs odaállt, és a 16-oson belül kialakult tömeg közé ívelt. Tömeg ugyan volt, mégsem ért bele senki, szépen bepattant a kapuba érintés nélkül… 2-2.
Az utolsó szűk negyedórára mindkét gárda elővette az utolsó tartalékait, és győzelemre játszott. Mi elsősorban a jobb oldalra megérkező Eged flikk-flakkjaiban, illetve Szűcs bal lábában bíztunk, a hazaiak pedig továbbra is a megnyíló területek kihasználásával, illetve lövésekkel próbálkoztak.
A nem feltétlenül magas színvonalú, de mindenképpen hajtós mérkőzésbe, – ahol mindkét csapat hatalmas iramot diktált, és a három pont megszerzésére törekedett, – egy dolog rondított bele erősen: a 7-től 18 éves koráig a GYAK-ban nevelkedett Fodor rúgta meg hátulról meglehetősen alattomosan Nádudvarit úgy, hogy a labda legalább 3 méterre volt tőle… A kezdőkörben. Középpályásunk éppen kersztbe vezette a labdát. Pár hónapja még együtt küzdöttek a győztes meccsért, együtt izzadtak az edzéseken… Elgondolkodtató.
Ezen kívül egyébként nagyon jó meccset láthattak a nézők, négy gól, a kispadok többször összemosolyogtak a téves ítéletek láttán, a játékosok többsége a lefújás után összeölelkezett, az öltözőknél közösen beszélték ki a szituációkat, jó idő, finom volt a pizza/gulyás, jól esett a hideg víz-forró zuhany, kicsike kis futballünnep a Mátraalján…
A hazai csapat a több ziccere miatt talán közelebb állt a győzelemhez, de azért így is igazságosnak mondható döntetlen született. Nem irigyeljük a következő ellenfeleiket…
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok: