A múlt heti 7 fős sérült kompániához erre a hétvégére Vernyik Dávid is csatlakozott, így a kezdő csapatunk átlagéletkora 22,4 volt, és ebben benne van a 43 éves Szilágyi is… A kispadról bevethető játékosok átlaga viszont pontosan 17 volt, a három becseréltté szintén. Erre természetesen nagyon büszkék lehetünk, különösen úgy, hogy Balogh Martint és Szabó Viktort leszámítva mind a 9 kezdő saját nevelésű játékosnak tekinthető, a három becserélt játékos szintén.
Egy olyan évben, amikor nagyjából az a legfontosabb, hogy elkezdjük egy jövendőbeli jó csapat alapjait lerakni, akkor szinte mindegy is, hogy mit játszunk az egyértelműen az NBIII-ra készülő csapat ellen. Az fontosabb, hogy hogyan.
Igen, kikaptunk 1-0-ra. Igen, a Hatvannak több helyzete volt. Igen, többet birtokolták a labdát. Igen, többet volt a mi térfelünkön a labda.
De nekünk is volt egyértelmű gólhelyzetünk, és jónéhány “utolsó passzos” szituációnk, illetve centiken múló momentumunk. Sőt, főleg a második félidőben volt egy-két 5-10 perces fölényünk is.
Szóval – bármennyire is idegen ez a sportolói mentalitástól – ez a vereség nem fájó. Máshol tart a két csapat, rengeteg sérültünk van, nagyon sokan játszottak idegen poszton.
Elnéztük egy középpályás bemozgást, és a nálunk másfél éven keresztül nem túl sokat mutató Tajti Bálint szépen találta meg a labda útját a hálóba. Ezután is volt még esélyünk a gólszerzésre, de ez nem az a nap volt…
A megyei rangadón túl vagyunk, jöhet a városi!
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok: