Véget ért a téli felkészülés harmadik hete, egyben elkezdődött a 4., a legkeményebb. A héten másfél edzőmérkőzést játszottunk, nézzük, mik a hozadékok.
Igen, másfél, mert szerdán a Jászfényszaru VSE csapatát az U19-es csapatunk fogadta, de a felnőtt keret tagjai közül öten “visszajátszottak”, bár koruk alapján még bőven a csapat tagjai lehetnének, gondoljunk csak pl. a 17 éves Szentannai Martinra…
Fiataljaink nagyon jól kezdték a mérkőzést, nagyjából negyedóra elteltével már 2-0-ra vezettek, olyan játékosok ellen, akiknek NBII-es múltjuk, illetve egy-két NBIII-as ezüstérmük(!) is díszeleg a vitrinben… Ez az eredmény nem is hatott jól a vendégek idegállapotára, – pláne, hogy gyakran a labdakihozataluk is megállt a saját 16-osukon belül… – emiatt kissé paprikásra sikerült a mérkőzés…
Jól játszottak a srácaink, és bár kondival nyilván jobban bírták a felnőttek, illetve az utolsó 15-20 percre beállított 15-16 éves játékosok fizikai hátrányának köszönhetően 5-2-re fordított a jászsági csapat, igazán büszkék lehetünk – ismét – az utánpótlás nevelésünkre, hiszen kb. 70 percig egyértelmű fölényben játszottunk egy megyeegyes csapat ellen. Szóval jár a vállveregetés! Különösen, ha hozzátesszük, hogy a felnőttkeret tagjai a felnőtt edzés teljesítése után estek be erre a mérkőzésre…
A szombati jászberényi meccsünkre viszont korántsem lehetünk ennyire büszkék. Mert igaz, hogy egy NBIII-as csapattól kaptunk ki, a berényiek igencsak szerény őszi eredménnyel rendelkeznek (18-ok), ráadásul a télen tovább gyengültek, így előzetesen könnyedebb mérkőzésre számíthattunk.
És talán pont ez volt a baj. Bár az elején mi harcoltunk és hagytunk ki egy ziccert, nagyjából negyedóra eltelte után már az történt, amit a kékek akartak. Visszahúzódtak saját térfelükre, amivel mi egyáltalán nem tudtunk mit kezdeni, viszont labdaszerzés után villámgyorsan lendültek át támadásba, és egy-két húzásból a 16-osunk előtt termettek. Igaz, hogy helyzetek sorát nem alakították ki, a három góljukat is kontrából szerezték, de győztek.
Nekünk pedig valahogy semmi nem sikerült. Labdaátvétel, passz, lövés, csel, szerelési kísérlet… valahogy mindenbe hiba csúszott, nagyjából mindenki a legrosszabb napját hozta. És azzal ritkán nyer mérkőzést egy csapat, hogy a legjobbja az egyik belső védő volt, nevezetesen Forgó Kornél, aki a sok rossz teljesítmény között egész jól nézett ki…
Két mentségünk lehet azért: mi a leginkább terheléses időszakban tartunk a felkészülésben, vagyis a fáradtság jobban kijöhet, míg ők két hét múlva már bajnokit játszanak, tehát már kevésbé a fizikai terhelés, mint inkább a taktikai felkészülés idejében vannak. A másik, hogy egy normál bajnoki mérkőzésen aligha fejezték volna be ezt a mérkőzést 11-en. Amint labdát vesztettek, kőkeményen odaléptek, és nem felkészülési meccsen 6-8 sárgát biztosan begyűjtöttek volna, a két-három utánrúgást pedig ne is említsük.
Ezzel együtt kikaptunk, és nem játszottunk jól, vagyis ez a kisebb pofon jó lehet arra, hogy fejben rendbe tegyük a dolgainkat, és meglássuk a hibáinkat, amiken még bőven van idő javítani.
Szerdán a BLASZ I-es 43-as sz. Építők csapatát fogadjuk. Erről a mezőnyről gyakran elmondják, hogy tulajdonképpen a negyedik NBIII-as csoport, Itt áll 5. helyen hétközi ellenfelünk…
Még magasabban jegyezhetjük szombati riválisunkat, hiszen ahhoz a Tiszafüredhez utazunk, akik viszont az igazi harmadosztályban állnak a 8. helyen.
Szép feladatok, lehet javítani!
Hajrá GYAK!
