Erről a mérkőzésről nem lehet, és talán nem is kell sokat beszélni…
Sokat támadtunk, talán 80/20-nál is nagyobb volt a labdabirtoklási arányunk, helyzeteket alakítottunk ki, sok blokkolt lövésünk akadt, a kapus is bemutatott néhány bravúrt, időnként csak centiket tévedtünk, vagy éppen az utolsó passzok nem sikerültek.
Az ellenfél javarészt olyan játékosokkal állt fel, akiknek felnőtt és/vagy megyeegyes tapasztalatunk csak az elmúlt hetekben gyűlt, illetve 30. életéven jócskán túl, esetleg még az 50-et is súrolva… Ismerve a klub helyzetét, hogy a nyáron mekkora fordulat állt be a csapat életében, csak köszönettel tartozunk nekik, hogy végigviszik a bajnokságot, és hogy nem csüggedve, az ellenfelet tisztelve, tisztán játszották le ezt a mérkőzést.
Természetesen mi is megtiszteltük őket azzal, hogy komolyan vettük a mérkőzést, annyi gólt akartunk rúgni, amennyit csak lehet, és nem álltunk neki sarkazgatni, esernyőzni, megpróbálni megalázni őket.
Hét gólt rúgtunk, az eddig kevesebb lehetőséghez jutó játékosaink ezúttal több játékpercet kaptak, megint lehoztuk kapott gól nélkül, ketten dupláztak, csereember is szerzett gólt, úgyhogy igyekeztünk a kötelező három pont begyűjtése mellett egyéb pozitívumokra is szert tenni.
A profi boxban szokott előfordulni, hogy a nagy címmeccsek előtt szerveznek az ökölvívoknak egy amolyan “felhozó” bunyót, amikor egy gyengébb ellenféllel szemben lehet gyakorolni élesben az edzésen tanultakat. Valami ilyesmi volt ez ma nekünk: a megyei rangadó, az első helyezett elleni mérkőzés előtt az utolsó ellen lehetett kipróbálni a tanultakat. Jövő héten idegenben lehet és kell bizonyítani a listavezető ellen.
Nyilatkozatok:
Tóth László vezetőedző nem volt jelen a mérkőzésen. A mai napon a csapatot irányító Vass István csak szóban kívánt nyilatkozni: “Ahhoz képest, hogy hét gólt kaptunk, illetve ahogy kezdődött a mérkőzés, jól teljesítettünk, helytálltunk .”