Szinte még alig ért véget a 21/22-es szezon, hamarosan kezdődik a felkészülés a 22/23-as bajnoki évre! Annyira hamarosan, hogy a -1. héttel már el is indult, hiszen a fiúk heti kétszeri – egyéni – futással teljesítették a feladatot, ezen a héten pedig – 0. hét – emelik a tétet, és már nagyobb távot kell teljesíteniük. Július 11-én, hétfőn pedig már a közös munka indul meg a Kömlei Károly sporttelepen. Természetesen az edzőmérkőzésekről honlapunkon is hírt adunk, előtte azonban nézzük át egy kicsit az elmúlt évet…

Kezdjük ott, hogy tavaly nyáron egy teljes megújuláson ment keresztül csapatunk. Az NBIII-ból kiesve az idegen és helyi zsoldosok is elhagyták a klubot, a harmadosztályban kevesebb szerephez jutó “három-bé” maradt csak (Babarcsik-Béla-Bódi), illetve a meghatározó szerepet betöltó Márkus Marcell és Tarnai Dániel, bár utóbbira – a Diósgyőrben vállalt edzősége miatt – nem nagyon számíthattunk, és télen közelebb is ment munkahelyéhez, Encsre igazolt.
Öt játékos maradt tehát a tavalyi keretből, ami egyet jelentett azzal, hogy a szintén újonnan kinevezett edzőnek, Majzik Zoltánnak egy teljesen új csapatot kellett építenie. De tényleg teljesen újat… Ilyenkor három féle út vezethet a csapathoz: 1 – “felhozni az ifiből”, 2 – “öregrókák visszacsábítása”, 3 – “máshonnan igazolni”.
Egy, a mi helyzetünkben lévő csapatnak persze ez utóbbi a legnehezebb… Mindössze négy olyan játékos érkezett, akinek azelőtt “nem volt köze” a GYAK-hoz, bár Balogh Martinnak legalább a város nem volt ismeretlen… Csák László személyében egy csupaszív embert/játékost ismerhettünk meg, bár a munkahelyi elfoglaltsága miatt tavaszra jóformán őt is “elveszítettük”… Nagy fogásként tekintettünk Ladányi Tiborra, és nem véletlenül! Nemhogy NBIII-as, de NBII-es, sőt, nagyon komoly NBI-es tapasztalattal bíró játékmesterrel gazdagodtunk. És igaz, hogy 1/1-es meccs/gól átlagot villantott, de mindössze 6 mérkőzésen jelentekezett játékra, így az ő emberi oldaláról kevesebbet tudunk szólni… Szabó Viktor is nagy reményekkel érkezett hozzánk, és mi is sokat vártunk tőle (megye II-es bajnok, gólkirály…), ám sérülés miatt gyakorlatilag a teljes őszt kihagyta, csak tavasszal tudott segíteni a játékunkon góljaival, gólpasszaival… Talán nem botorság kijelenteni, hogy a tavaszi 6 gólja mellé jövő esetleges őszi 6-7 gólja segített volna hozzá minket egy jobb helyezéshez…
Elmondható, hogy az öreg rókák visszacsábítása viszont jól sikerült, pláne, hogy nem csak “öregeket” sikerült leigazolnunk. A Vernyik-Ludányi-Oravecz trió nem csak tapasztalatával, játékával, de mentalitással és hozzáállással is jó példával állt a fiatalok elé! Dávid az igazi csapatkapitány, vezéregyéniség, Nándi a nyughatatlan, mindig többet akaró, Boti pedig az utolsó lehelletéig futó Sportember szobrához állhatna modellt.

A Sándor-Sárándi-Tóth-Tóth visszacsábított négyes szezonja felemásra sikerült. Sándor Bence az őszi csapat meghatározó játékosa, vezéregyénisége volt, egy téli sérülés, majd műtét után viszont tavasszal mindössze kétszer tudott pályára lépni. A szintén megatározó játékosnak szánt Sárándi Milán már október elején kidőlt a sérülése miatt… Tóth Leventét csak kisebb sérülések hátráltatták, így a 34 tétmeccsünkből 27-szer pályára lépett, sajnos legtöbbször nem 100%-os állapotban. Tóth Bálint tavaszra egyértelműen első számú kapussá vált, bár már ősszel folyamatosan ott volt, igazából nem is volt egyértelmű, hogy ki hanyadik számú kapus, végig lehetett számítani rá is.
Az említett sérülések miatt télen muszáj volt (vissza)igazolni: a csátársorba a fiatal Lekli Soma érkezett, aki ugyan “csak” 3 gólt szerzett, azonban erőszakosságával állandó munkát adott a védőknek, sok pontrúgást harcolt ki, ráadásul még az U19-es csapatunkat is tudta segíteni. Csák Laci “készenléti állapota” miatt szükség volt egy kapusra, a 18. életévét épp a napokban betöltő Sándor Dominik az U19-es csapatban 15 meccsig jutott, de a felnőttben sem csak Tóth Bálint segítése volt a szerepe: mind a megyei kupában, mind a bajnokságban jutott neki egy-egy mérkőzés. A védelembe az “ős-gyakos” Szilágyi Norbert tért vissza, aki – a sérülésekkel tarkított tavasz végére – elérte az 522. felnőtt bajnoki(!) mérkőzését GYAK-mezben, és hát az ő rutinja sem volt felesleges ebben a fiatal csapatban.

És akkor a fiatalok! Bátran elmondhatjuk, hogy így kell a hátrányból előnyt kovácsolni! Igen, tudjuk, a fiatalok nem képesek konstans jó teljesítményre, – emiatt igazolnak az NBI-es csapatok inkább egy 30 éves szerbet… – de büszkén kijelenthetjük, hogy egy ilyen nehéz helyzetben bizony helytálltak! A legtöbb csapat egy sérüléshullám után nyúl csak az “ifihez”, – sokszor több kevesebb sikerrel – nálunk pedig a 34 tétmeccsen 27-30-34(!) alkalommal vállaltak szerepet 17-18 éves játékosok! Sőt – igen, ezt is lehet fokozni! – egy átlag megye I-es felnőtt csapat 30-32 meccset játszott a szezonban a kupameccsekkel együtt, tehát egy átlag megye I-es felnőtt játékos ennyi mérkőzésen játszott maximum a szezonban. Mivel a mi “felnőtt” játékosaink még úgy mellékesen az U19-ben is játszottak egy kiemelt(!) bajnokságban, ez a szám igencsak megnő. DE! Néhány olyan játékosunk is akadt, akik a felnőttben, az U19-ben, de még az U17-ben is játszottak, így volt, hogy négy-öt nap alatt három mérkőzésen is pályára léptek! Nézzük is a rekordereket!
Ahogy fentebb olvashattuk, a felnőtt csapatunknak összesen 34 tétmeccse volt ebben a szezonban: 29 bajnokit játszottunk (ebből a Felsőtárkány elleni később törlésre került), 2 Magyar Kupa meccset és 3 Heves Megyei Kupa mérkőzést abszolváltunk.
Több fiatal játékosunk is egyértelműen meghatározó embere volt a felnőtt csapatnak: Nagy-György Bálintnak – aki több hetet is kihagyott sérülés miatt, de így is – 48 nagypályás tétmeccs jutott, Babarcsik Bálint 53 meccsen volt jelen, Czinkóczi Bence az 54-et is elérte, Forgó Kornél pedig – a megye-válogatott mérkőzésekkel együtt – 58-ig jutott!!! De sérülések és a nehézkes hazajárás miatt (egri iskola) többet hiányzó Ludányi Gábor is elérte a 43-at. A “jó, de ő kapus…” elvén Tóth Bálint 46 mérkőzése szinte említésre sem méltó… Ja, és ők úgy “mellékesen” – Bencét kivéve – még egy röpke kis érettségivel is bajlódtak a tavasz végén…
A két “Benjáminunk”: Dudás Csanád már júniusban betöltötte a 16. életévét, így már a második bajnokinkon bemutatkozhatott a felnőtt csapatban, viszont az U17-ben is vitézkedett( 17 meccs/25 gól…), az U19-ben is összeszorgoskodott 4 gólt, és felnőtt mérkőzésen is betalált: 50 mérkőzést játszott.
Csak december végén lépett a “foci-felnőttek” sorába Szentannai Martin, aki a következő statisztikát hozta össze: U17 – 20 mérkőzés/24 gól; U19 – 20/9. A felnőtt csapatban hatszor csereként, háromszor kezdőként számított rá Majzik Zoltán, és itt is szerzett egy gólt, illetve adott több gólpasszt is, ő szintén 50 mérkőzést tudhat magáénak.
Tavasszal több helyről érte az a kritika csapatunkat, hogy mintha elfáradtak volna… Hm, lehet…

Ennyi fiatal mellett még többször pályára lépett, vagy legalábbis rendelkezésre állt a “nagycsapat” számára jó sok 17-18-19 éves játékos. A legtöbbször Kotaul Rajmund, aki az ifi mellett még szinte minden alkalommal a felnőtt mérkőzéseken is játékra jelentkezett! A télen távozó Vas Tibor is szinte állandó kerettag volt, de számítani lehetett még Majoros Zsombor, Bakó Péter, Nyerges Pál, Gutschker Alex és Mihályi Erik játékára is.
A csapat végül is a középmezőnyben végzett, ami ugyan nagy örömre talán nem jogosít fel minket, – egy 3., 4. helynek jobban tudnánk tapsolni… – de szégyenkezésre, szomorkodásra sem adhat okot. Mint amikor az iskolában 3-ast kapunk: nem villogunk vele, de azért a bukásra állóktól sokkal jobbak vagyunk. A felelés után a tanárnéni egy kicsit elhúza a száját, hogy “tudnál te jobbat is, de legalább látszik, hogy készültél, és nem vagy te egy hülyegyerek. Kicsit kapd össze magad, és legközelebb hozd össze a négyest!”
Volt néhány olyan mérkőzésünk, ahol a játék alapján a 0 vagy 1 pont helyett rászolgáltunk volna legalább az egyik, vagy mindhárom pontra is… Ilyenek voltak pl. az Egerszalók elleni mérkőzések, amelyeket egyaránt elvesztettünk, pedig a helyzetek, a játék alapján összesen 2-3-4 pontot is megérdemeltünk volna, de 0 lett. Ezek talán kevésbé fájtak, hiszen mégiscsak az ezüstérmesről beszélünk, de a Heves ellen szerzett két pont sokkal kellemetlenebb. Egyértelműen kisebb játékerőt képviselő csapatról beszélünk, és “sikerült” két gólnélküli döntetlen összehoznunk, vagyis képtelenek voltunk a kapujukba találni… A másik oldalon viszont ott van a két Gyöngyöshalász ellen megvívott mérkőzés: 6 pontot szereztünk a 4. helyezett ellen.
A rúgott gólok számával még elégedettek is lehetünk: 68. Csak a Hatvan (108) és a Heréd (80) szerzett nálunk többet. A kapott gólok (35) terén sem volt olyan rossz a helyzet, hiszen az ötödik legkevesebb gólt kaptuk, így a gólkülönbségünk a 3. legjobb volt a bajnokságban. Valahogy az eloszlás nem sikerült jól, hiszen a már említett Egerszalók 4 góllal kevesebbet szerzett, mint mi, és csak három bekapott góllal maradt el tőlünk – így pl. a gólkülönbségünk nekünk lett jobb eggyel – ők mégis 17 ponttal többet gyűjtöttek, ami a második helyezést jelentette nekik…
Milyen érdekes az “érzet”, és a valóság… Sokan gyengébbnek érezték a tavaszt, “elfáradt a csapat”, vagy “megállt a fejlődésben”, de legalábbis “nem fejlődtek annyit, mint amire számítottunk”…jöttek a morgások. Ősszel 20, tavasszal 26 pontot szereztünk. Ősszel 28 gólt szereztünk, tavasszal 50-et! A kapott gólok száma nagyjából azonos (16/17), talán itt mutatkozik meg a fentebb említett fáradtság, meccsszám, érettségi…, itt “nem sikerült fejlődnünk”. A házi gólkirályunk egyébként a teljes listán 4. helyen végzett, tehát közvetlenül a dobogósok után egy “középcsapat” játékosa jön, ráadásul Márkus Marcell úgy szerzett 27 bajnokin 23 gólt, hogy nem hogy nem csatár, de gyakran közvetlenül a védelem előtt játszott szűrőként… Ez is megsüvegelendő!

Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy ha tavaly nehéz volt a vezetőségnek és a szakvezetésnak új csapatot összeraknia, akkor ezen a nyáron talán még nehezebb feladata lesz!!!
Az öregjeink ugye nem fiatalodnak, – Ludányi Nándor pl. szögre is akasztja a stoplit… – a fiatalok pedig igencsak felhívták magukra a figyelmet nem csak NBIII-as csapatoknál, de nálunk jobb helyzetben lévő vetélytársak szemében is! (Az sem véletlen, hogy hárman is meghívást kaptak a Heves Megyei Válogatottba…) Arról nem is beszélve, hogy az idén érettségizőink jellemzően Budapesten folytatják tanulmányaikat, így az edzésre, mérkőzésre járás akár egyszerűbb is lehet egy budapesti, vagy az agglomerációban elhelyezkedő csapatnál, amely szintén megyei I. osztályú… Az anyagiakról ne is beszéljünk, különösen egy harmadosztálybeli klub esetében…
A klubhűség fogalmáról pedig inkább csak a 40-50pluszosok mesélnek még néha, ez ma már sehol a világon nem jellemző se magasabb, se alacsonyabb szinten, úgyhogy ezért – amennyiben ez nem játszik szerepet – még csak nem is szabad haragudni a fiatalokra, ők már másképp szocializálódtak… És hát tegyük a szívünkre a kezünket: ha megkeres egy BLSZ I-es, vagy NBIII-as csapat, komolyabb anyagi lehetőségekkel, jobb körülményekkel, kevesebb utazással, akkor ki mondana nemet? Aki mégis nemet mond, és itt marad: annak szintén jár a kéz-a-szívre és a KÖSZÖNJÜK!
Július 11-én tehát Majzik Zoltán vezetőedző megtartja az első edzést, ez biztos. Hogy kiknek, és hogy – várhatóan – augusztus második felében kikkel vágunk neki az új szezonnak, még kérdéses.
Mindenesetre az edzőmérkőzések időpontjával hamarosan jelentkezünk!
Hajrá GYAK!