Hátrányba kerültünk, fordítottunk, egyenlítettek, vezettünk, nyertünk, öt gól: akár jó meccs is lehetett volna. Alacsony volt az iram, a színvonal sem verdeste az eget, kaptunk két – talán – könnyen elkerülhető gólt. Viszont: két gyönyörű golt szereztünk, és az sem volt csúnya jelenet, ahogy Eged a győztes találat előtt kiharcolta a büntetőt.
De nézzük sorjában! Sosem látott összeállításban állt fel a védő négyesünk: Gulyás-Bartha-Czinkóczi K.-Fodor. Ugyan voltak már négyen egyszerre a pályán – nagyjából egy mérkőzésnyit… – de akkor Bartha a középpályán, Gulyás pedig a támadósorban kapott szerepet. Bartha visszavonásával, és Nagy-György Bálint hiányában a középpálya is “érdekes” volt: Szénási és Nádudvari a helyén, de Nyila Patrik kezdett a “hatos” szerepében, ami azért neki is inkább idegen, mint ismerős. A támadó hármasunk viszont a már megszokott módon állt fel, bár két szélsőnkről tudhattuk, hogy fizikálisan nincsenek a topon.
Az egyik csapatnak sem jó előjel, ha egyszerre hiányzik a védelem két oszlopa (Forgó és Czinkóczi Bence), illetve az előttük játszó cséká (Nagy-György)…
Talán ezek miatt is, az ötödik percben kissé elméláztunk a kapunk előtt, és egy keresztbe csorgó labdára egy vendégjátékos csapott le, mi pedig csak néztük… 0-1.
Nem omlottunk össze, megragadtuk a kantár szárát, és nekivágtunk. Próbálkoztunk messsziről, közelről, érett a gól, pedig csak percek teltek el a bekapott gól óta.
Aztán Szűcs a vonal mellől fordított a túloldalra, ahol Eged vette le a labdát, egy csel befelé, és az ötös sarkáról varrta fel a rövid felsőbe a labdát, bombagól! 1-1!
Nem álltunk le, mentünk tovább, de akadozó volt a játék, lassú mederben csordogált a mérkőzés. Mezőnyjáték folyt, de azért inkább a vendégtérfélen, védőinknek nem akadt nehéz dolga.
Egy labdakihozatalnál Czinkóczi Kristóf vette észre a védők mögötti területet, kiváló ütemben, és pontosan játszotta oda a labdát. Szűcsnek bele se kellett kezelnie, ballal laposan lőtte el a kapus alatt. 2-1!
Az első félidőben már sajnos csak egy sérülés történt: egy rossz mozdulat után Nyilasnak tapadt le a bokája, le kellett cserélni a szünetben.
A második félidő sem hozott sokkal jobb játékot, és megint kaptunk egy elkerülhető gólt. Egy picit hosszú indítást kapott a vendégtámadó, Tóth kijött, de kettejük közül előbbi volt határozottabb, bele tudott még piszkálni a labdába, és az becsorgott a kapunkba.
Folyamatosan próbálkoztunk a győzelem megszerzése érdekében, de hiányzott a csaspatból az átütő erő. Ilyenkor jön jól egy egyéni villanás…
A 75. percben Eged kapott labdát a vonal mellett. Saját védőjét magától értedőően cselezte ki, a ‘söprögető’ mellett ütemtelenül tolta el a labdát, jött is a kasza, egyértelmű 11-es. Szokás szerint Bartha állt oda, és határozottan lőtt a kapu jobb oldalába, a kapus tehetetlen volt. 3-2!
Akadt még egy-két helyzetünk, és egy-egy kósza támadás a vendégek részéről, de erre a mérkőzésre hatással bíró esemény már nem történt. A Máklár jövő heti meccsét befolyásolhatja inkább, hogy a 89. percben csapatkapitányuk, belső védőjük megkapta második sárgáját…
A mi jövő hetünk: a most hiányzók közül – elvileg – rendelkezésre fog állni Czinkóczi Bence, Nagy-György Bálint és Uram Dénes is. Igaz, Nádudvari hiányozni fog ötödik sárgája miatt.
Hevesre látogatunk, ami soha nem egyszerű… Az önbizalmunk azért meglehet: pontosan 6 hónapja, október 25-én kaptunk ki utoljára, azóta egy döntetlen mellett 10 győzelmet arattunk, ebből zsinórban 9-et. Persze adott mérkőzésen belül ez nem számít, az adott napi forma annál inkább…
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok: