Azt kaptuk, amire számítottunk: a szintén újonc csapat az első mérkőzésen, ami ráadásul hazai – nekünk esett.
Az első fél óra amolyan 55-45 volt a javukra, inkább ők irányítottak, és nekik voltak nagyobb helyzeteik, és – még ha benne is volt a gól a játékukban – nem volt egyenlőtlen felek küzdelme. Aztán a félidő utolsó 15 percben már inkább 60-40, de még akár 70-30-ra is odaadhatjuk nekik: ekkor már nagy helyzeteik voltak, Tóth kapus tartotta bennünk a lelket, aki igazi bravúrokat mutatott be.
A megyeegyes dominanciánk után, ahol megszoktuk, hogy inkább az ellenfél kapusa van munkában, furcs volt látni, hogy Tóthnak sok dolga van. Azt viszont öröm volt látni, hogy a nagy nyomás nem volt nyomasztó: óriási bravúrokat mutatott be, sokszor már gólt kiáltottak a nézőtéren, de kapusunk védett.
De a védelmünkre is elmondható, hogy bizony jóval többet dolgoztak az eddigieknél, és – ebben az új összetételben is – állták a sarat.
A második félidőben aztán egy rövidzárlat megpecsélte a sorsunkat. Egy szélen vezetett támadás után a kapu előtt keresztbe guruló labdára hazai játékos érkezett előbb, és az üres kapuba nem volt nehéz begurítania… 1-0.
Változtattunk, Oravecz jött be a jobb szélre, és jól is szállt be, de egy jó negyedóra után sajnos le is kellett hozni, mert egy óriásit reccsent a térde… Az első diagnózis alapján Botit hosszú időre elvesztettük…
Hátrányban természetesen jóval fentebb húztuk meg a védelmi vonalunkat, amire a Cigánd persze mögénk lőtt labdákkal reagált. Egy ilyenre mozdult ki Tóth, ám a villámléptű csatár el tudta pöckölni a játékszert, és jött a repülés. Milimétereken múlt, de nem a javunkra. A büntetőt magabiztosan értekesítették. 2-0.
Ezután egy csapásra megváltozott a játék. Mintha lekerült volna rólunk a nyomás, bátrabbak, magabiztosabbak lettünk, és jobban ‘ültek’ a megoldásaink.
Az utolsó 10 percet már úgy futballoztuk végig, hogy folyamatosan nálunk volt a labda, a hazaiak eleinte próbáltak kontrázni, de aztán már csak rugdosták mindenfelé a labdákat, és tekintgettek a nagyóra meg játékvezető felé, hogy mikor lesz már vége.
Különösen azután, hogy kevéssel a vége előtt Gonda Csanád lépett ki ziccerben. A kapus még menteni tudott, de a kipattanó Dudás Csanád elé került, aki fordult kettőt, hogy tiszta lövőhelyzete legyen, és 15 méterről a hálóba lőtt. 2-1.
Az egyenlítésre nem maradt idő, pedig ekkor már inkább a mi játékunkban volt benne a gól…
A győzelmet nem kell megmagyarázni, a vereséget meg nehéz… Ezért nem is magyarázat jön, hanem tények.
A kezdőcsapatunkban két olyan játékos volt, akinek említésre méltó NBIII-as múltja van, 8-an most debütáltak a harmadosztályban! A cserék között is csak a kevesebb, mint 20 percet játszó Oravecz büszkélkedhet harmadosztályú múlttal, a másik két játékosnak is ez volt a premiel az NBIII. színpadán… Az ellenfélnél bőven 100 fölött az NBIII-as meccsek száma.
Nálunk 5 új igazolás mutatkozott be ma, és ugyan ez a szám ellenfelünknél is magas, viszont többen egy csapatból érkeztek, ráadásul a jelenlegi edző irányítása alatt játszottak tavaly a harmadik vonalban.
Egy mérkőzés alapján kimondható, hogy a Cigánd valószínűleg nem lesz azért bajnok, de – különösen otthon – nagyon sok csapatra lesz veszélyes.
Rólunk elmondható, hogy bemutatkoztunk, nem vallottunk szégyent, és az látszott, hogy ha kevesebb rajtunk a belső nyomás, ha bátrabban merünk játszani, akkor még gólt is tudunk lőni, be tudjuk szorítani ellenfelünket, és tudunk pánikhelyzetet kialakítani a kapujuk előtt.
A recept adott, szerdán újra neki lehet futni! Ja, és van még hátra 29 mérkőzés…
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok: