A múlt heti góleső után egy sokkal komolyabb feladat várt ránk: a tavalyi bajnok otthonába látogattunk, amely csapat magja évek óta együtt játszik.
Óriási iramban kezdtek a csapatok a kiváló futballidőben. A színvonal nem volt túl magas, hiszen a gyors játékba gyakran csúszott be kisebb hiba, viszont egy élvezetes, lüktető mérkőzést láthattak a kilátogató nézők, sok helyzettel, négy góllal, méghozzá nem is akármilyenekkel…
A bal oldali oldalvonal mellől saját térfelének közepéről indította el Bódi a “nagykerót”. Márkus tisztán vehette át az ellenfél térfelének közepén a jobb oldalon – ahogy a szakzsargon mondja: tértölelő indítás volt. Meg is indult a kapu felé – és mivel az előző helyzetben a túloldalról kapust talált, így – most egy nagyon pimasz és látványos alábökéssel ejtette át a kapust.
Bódi keresztlabdája hajszálpontos volt
Jót tett az önbizalmunknak a gól! Talán túl jót is…
Néha egynél több cselt is megengedtünk magunknak, és egy ilyen esetnél sajnos elvesztettük a labdát. Több se kellett a rutinos hazaiaknak, végigszáguldottak a pályán, és egy éles lövéssel fejezték be az akciót, ami sajnos a hálónkban kötött ki.
A második félidőben szintén egy labdavesztés után mattoltak bennünket, igaz, a vége igencsak lesgyanús volt. Ekkorra az önbizalom persze inkább a másik oldalon jelent meg…
Kicsit talán fölénk is kerekedtek ezekben a percekben a sárga-kékek, de mi sem adtuk magunkat könnyen. A sok szurkapiszkából, – amit legnkább Márkus szenvedett el… – mi is vissza-visszadtunk, de ezzel együtt sem volt durva mérkőzés.
Egy újabb Márkus-buktatás után maga a sértett állt oda elvégezni a szabadrúgást. Ez volt az a távolság, ami kapuralővésre még messze nem jó, ívelésre viszont igen. Ezzel együtt azt szokták mondani az edzők a rúgónak: úgy rúgd meg, hogy a kapu felé kanyarodjon, és ha senki nem ér bele, akkor is jó. Rejtély, hogy ez hányszor jön be, de most bejött! Ketten robbantak a labdára, egyikük sem érte el, de arra jó volt, hogy megzavarja a kapust, és érintés nélkül kössön ki a hálóban a labda. Egyenlítettünk!
Márkus neve mellett két gól
Továbbra is támadásban maradt mindkét csapat, veszély is kialakult, de újabb gól már nem született, ezzel értékes döntetlent értünk el a dobogós Lőrinciben.
Ezután a mérkőzés után egyértelműen kijelenthető, hogy látható csapatunkon az előrelépés! Egy ilyen masszív, harcos, jó fizikumú, de kombinatív játékot játszó csapat ellen az első néhány fordulóban biztoasan vereséget szenvedtünk volna. Arról nem is beszélve, hogy vezetésünk után fordított az ellenfél, de nem estünk össze, mentünk az egyenlítésért, sőt azzal sem elégedtünk meg, rámentünk a győzelemre is! Ha ilyen ütemben folytatjuk a fejlődést, akkor a tavaszra már be is húzzuk ezeket az ilyen meccseket.
Kezd beérni Majzik Zoltán és Nagy-György Tamás munkája
Jövő héten egy újabb nehéz feladat vár a csapatra, hiszen az Eger II. ellen kötelező a győzelem, és ez sokszor legalább olyan nehéz, mint egy élcsapat ellen…
Hajrá GYAK!