Finoman szólva sem volt tökéletes a felkészülés erre a mérkőzésre… Múlt hétvégén ballagás volt, – még szerencse, hogy akkor nem kellett játszanunk… – ami miatt nyilván szanaszét volt a csapat. Aztán hétfőtől a csapat jelentős részének érettségi vizsgákon kellett bizonyítania nap nap után… Szerdán pedig egy kupameccs, amire igen foghíjasan tudtunk csak kiállni, és bizony ezen a héten végig igen alacsony volt az edzéslátogatottság a fent említett okok miatt…
Persze mindig az a “csapat”, amelyik pályára lép… Egy jó labdaszerzés után Márkus is így gondolta, ezért a hatalmas üres területre gurította a labdát, ahová a hetek óta jó formát mutató Oravecz robogott be. Ő lapos bejátszást választott, és a sérülése után nemrégiben visszatérő, folyamatos labdaéhséget mutató Tóth Levente érkezett, aki higgadtan pörgetett a kapu üresen tátongó oldalába. Szép gól volt!
Az első félidőben minimális (meddő) mezőnyfölényt tudott kiharcolni a Lőrinci, ám a helyzetek alapján teljesen megérdemelten vezettünk.
A második félidőben aztán egyre inkább mutatkoztak az intő jelek: a magyar-matek-töri-angol… bűvöletéből nehezen sikerült átállni az ívelések és kényszerítők olvasására.
Egy ívelésből egy 11-est hoztunk össze a vendégeknek, aztán egy szép passzolgatást nem tudtunk lekövetni, és így a tavalyi megyei bajnok át is vette a vezetést, és aztán szépen le is hozta a mérkőzést…
Ilyen héttel a hátunk mögött egy ilyen erős, rutinos csapat ellen is megmutattuk, hogy tudunk szépen és jól játszani, de nem 90 percen keresztül. Ebben a meccsben most nem volt több, bár – főleg az első félidőben – vezettünk olyan szép támadásokat, hogy azután még Pep ‘tikitaka’ Guardiola is megnyalta volna a szája szélét.
Minenesetre a kis szurkolóink mindent megtettek!
Már nem az első alkalom, hogy valamely utánpótláscsapatunk tagjai – hazaérve a saját mérkőzésükről – azonnal megragadják a dobokat, és lelkes, folyamatos szurkolásba kezdenek, és kitartóan biztatják felnőtt csapatunkat! Reméljük, lelkesedésük nem csökken, és pár év múlva őket bíztatják majd UP-játékosaink. Elmondhatjuk azt is, hogy amikor utánpótlás NEVELÉSRŐL beszélünk, akkor bizony ezeket a momentumokat is meg kell említeni.
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok: