A fenti képen a pálya, és az oldalvonal mellett, a pályán kívüli rész látszódik a mérkőzés nagyjából 15. percében. Igen, az oldalvonal is rajta van a képen…
Irreális lett volna a csapatoktól sok passzos, szép játékot elvárni. Ez nyilvánalóan a védekezésre berendezkedő csapatnak kedvezett volna, csakhogy itt nem volt védekezésre berendezkedő csapat… Merthogy mi is támadólag léptünk fel a “támadás a legjobb védekezés” elvén.
A 10. percben éppen kapura lőtt volna Szabó Tamás nagyjából 20-22 méteren, amikor a bíró a sípjába fújt, mert az ezt megelőző szituációban Uram Dénes beadásába 2 méterről “nézett bele” egy hazai játékos, aki lent maradt a földön… Miközben a hazaiak még azon polemizáltak a játékvezetővel, hogy vajon helyes-e 20 méteren egy támadó elé ejteni a labdát, a labda már pottyant is, Szabó pedig szépen a jobb oldalon kilépő Gonda Csanád elé löbbölte a játékszert, aki az átvétellel máris a kapussal találta magát szembe, és szépen elhelyezte mellette. Mindkét játékos megoldása megsüvegelendő volt, taktikailag és technikailag is kiváló húzás volt.
Természetesen a veretlen, a tabellát 7 ponttal vezető csapat játékosai nem jöttek zavarba, és azonnal támadásba lendültek. Nem “uraltak le” minket, de azért ők irányítottak.
Sokpasszos, szépen kivitelezett támadásokra azért ne gondoljon senki, volt, hogy egy passzon belül a labda megcsúszott, majd megáltt egy pocsolyában… Estek-keltek mindkét oldalon, és azért időnként mi is vitézkedtünk, próbálkoztunk.
Aztán egy zsebkendőnyi területen meghúzott kis finom csel, elkésett belépő, tizenegyes. Sajnos nem volt vitatható. Tóth óriási bravúrral kivédte a büntetőt, de helyzeti előnyéből fakadóan a rúgó játékos érkezett először a kipattanóra, kiegyenlített.
Majd egy szöglet, csúsztatás, és 40. percben már meg is fordította a meccset az éllovas.
A második félidőt is mi kezdtük jobban, de megint mi kaptunk gólt.
Aztán a hazaiak már annyira nem erőltették a dolgokat, mi pedig mentünk előre becsülettel, és lehetőségeink is akadtak. Igazából mindenki meglepődve tapasztalta a leláton, hogy a ‘sereghajtó hogy gondolja ezt, hogy az éllovas otthonában támadni is mert’…
Persze megint mi kaptunk egy gólt a végére, de 90 percen keresztül próbálkoztunk a gólszerzéssel, szó sem volt arról, hogy “betoljuk a buszt a kapu elé”.
Kikaptunk 4-1-re, ami lássuk be: előzetesen bőven benne volt a pakliban, de nem felemelt kézzel mentünk ki a pályára, sőt, egy kicsit meg is rángattuk az oroszlán bajszát… Ma ennyire tellett.
Jövő héten az Újpest második csapatát fogadjuk az utolsó őszi fordulóban, és utána még két előrehozott találkozó vár ránk ebben a naptári évben.
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok: