Kimondva-kimondatlanul az eddigi legnehezebb mecs várt ránk, és nem kellett csalódnunk, nehéz is volt. Még akkor is ezt kell mondani, hogyha az első félidőben legalább 4-5 óriási helyzetünk volt, amiből kettőt-hármat csak azért nem értékesítettünk, mert a hazai kapus – a múlt heti piroslapos pihenője után – ihletett formában védett.
Bár azt is hozzá kell tenni, hogy néhányan azt az egyetlen bekapott gólt azért egy kicsit az ő nyakába is varrták… Szabó Tamás nagyjából 30 méteren vett át egy labdát, beletolt, és mivel senki nem támadta, 28 méterről rászúrta. Jobb alsó sarkos lövés, talán bele is ért a kapus, de ez egy óriási gól volt! 0-1.
Ezek után jöttek a ziccereink, de nem sikerült értékesíteni. A félidő utolsó perceiben ugyan a mi kapunk előtt jött be néhány szöglet, de az első félidő összegzése szerint: egyértelműen mi uraltuk a játékot, kapura lövése nem volt az ellenfélnek, nekünk viszont ziccereink voltak, illetve egy-egy szerencsés közbenyúlás miatt meghiúsuló gólhelyzetünk maradt el. Ekkor nem az volt a kérdés, hogy jön-e a második gólunk, hanem az, hogy mikor. Az egy gólos különbség hízelgő volt a hazaiak számára.
A második félidőben első 10 perce úgy folytatódott, ahogy abbahagytuk: helyzeteink voltak, de nem jött a második gól. Aztán a lőrinciek egyre nagyobb kockázatot vállalva ránkjöttek, de kapuralövésig nem jutottak, a mi kontráink életveszélyesek voltak, a presszingünk miatt pedig benne volt a hiba a játékukban.
Például amikor a kapus Szabó Viktor elé ejtett egy kidobást, vagy amikor a labdakihozatalból a mi bedobásunkig jutottak a saját térfelükön…
Da az is a mi dicséretünk, hogy a hazai csapatkapitány egy sárgás, és egy halványsárgás megmozdulása után csak a játékvezetőnek köszönhette, hogy a pályán maradt. Mint ahogy az is, hogy Gál Szabolcsnak ez viszont nem sikerült… Pedig vele is türelmes volt a spori: négy nagy szabálytalansága volt, de csak minden másodikra kapta meg a lapot. Piros lapja ellenére is elégedettek lehettek vele a hazai drukkerek, ugyanis többször ziccert akadályozott meg. A leglátványosabb az volt, amikor egy a védők feje fölött átszálló labdát kapott le hosszű lábával a levegőből. Ha az a mentés nincs, akkor Márkus 20 méterről egyedül vezethette volna a labdát a kapusra…
Az már a múlt héten eldőlt, hogy a kitűzött cél – vagyis a dobogó elérése – már megvan. Ahhoz, hogy ennél többet is elérjünk, Még három meccset játszunk, és természetesen mindegyiken a győzelem a cél. A Heves ellen mindig nehéz játszani, és ha Besenyei Ferenc is beáll, akkor védőinknek biztosan extra teljesítményre lesz szüksége. Természetesen a Besenyőtelket sem szabad leírni, egyre jobb eredményeket érnek el, és talán mindig a kötelező győzelmek a legnehezebbek. Ha nagy meglepetés nem történik, akkor az utolsó fordulóban pedig amolyan bajnoki döntőt játszhatunk, ahol veszíteni valója a vendégeknek lesz, hiszen ők egyértelműen a bajnoki címet tűzték ki célul, nekünk pedig egy jutalomjáték jöhet, hiszen az érem már megvan, csak a színe kérdéses.
Hajrá GYAK!
A nyilatkozatok előtt egy szolgálati közlemény: a Heves elleni hazai bajnokiról nem lesz szöveges közvetítés, így beszámoló sem. Szóval: mindenki a Szparira! Itt az online térben majd a besenyőtelki mérkőzés következik.
Nyilatkozatok: