“Vékony” kerettel érkezett vendégségbe az Egerszalók, hiszen mindössze 3 cserejátékosuk állt rendelkezésre. Ráadásul a motivációjuk sem lehetett magas szinten, hiszen az utolsó, és az utolsó előtti forduló eredményeitől függetlenük ők már biztosan bronzérmet kapnak a bajnokság végén.
Az első percekben még úgy tűnt, hogy teljes erővel belevetik magukat a támadásokba is, de aztán fokozatosan átvettük az irányítást.
Ezzel együtt az első igazi helyzetünkre majd’ fél órát kellett várni. Ekkor tulajdonképpen ziccerig játszottunk, bár Szénásitól kissé messzire pattant a labda, belkotort, a kapuson már túljutott a labda, de a gólvonalról mentettek a védők.
Aztán Szűcs verte meg egy-az-egyben az emberét a bal szélen. Lefutotta, beadta, és a labda ugyan nem volt pontos, ám a védőről Majoros elé pattant, aki vércseként csapott le a kínálkozó lehetőségre, és így a kényszer-csatárunk idénybeli 11. gólját szerezte. 1-0!
Ezután felpörögtek az események: egy vendégziccerben mentett lábbal Kiss Olivér, aztán Majoros tette fejjel kapura, fölé, majd megint Szénási próbálkozott, és megint a gólvonalról mentettek a védők.
Ekkor jött egy Eged-varázslat, amihez némi csillámporral Szénási is hozzájárult. Egy labdavesztés után Gulyás és Eged együttes erővel próbálta meg visszaszerezni a játékszert, amit meg is tettek. Apró szélsőnk befelé tolta meg a labdát hihetetlen kezdősebességgel, ezzel két védőt lerázva magáról. Szénási sarokkal húzta a rakétesebességre kapcsoló Eged elé, ezzel újabb két védőt zárva ki a játékból. Még egy tolás befelé, majd pedig ballal visszahúzott lövés a rövid sarokba! Abszolút futball! 2-0!
Hátul Kiss Olivér még egy óriási bravúrt mutatott be: egy beívelésbe csúsztattak bele, kapusunk pedig parádés robinzonádot bemutatva ütötte ki a labdát szögletre az első félidő utolsó perceiben.
Ha bárki úgy érezte volna, hogy az első félidőben még nem dőlt el a mérkőzés, akkor a 49. percben már biztosan megváltozott a véleménye. Nádudvari indult meg a vonal mellől befelé, és ugyan egy kicsit hosszan tolta meg, de megharcolt érte, és az tovább csorgott. Szénási csapott le rá, és egy forintos labdával kínálta meg a tovább robogó 10-esünket, aki így teljesen tisztán lőhetett 11 méterről. A kapus ugyan még belepiszkált, de ez így egy újabb gólpassz Szénási neve mellett, és egy gól Nádudvarinak. 3-0.
Az egerszalókiak átmentek amolyan kármentésbe: részfeladatok megoldására bíztatta őket Montvai Tibor a kispadról, úgy mint egy jó indítás, egy jó megindulás, egy jó visszazárás, egy jó szerelés hátul, és hát “szerezzünk már egy becsületgólt!”.
Végül is szereztek is. A csapatkapitány a 89. percben némi nógatás hatására a balhátvéd pozíciójából még előre ment berúgni egy szögletet jobb oldalról. Mindenki meglepve kapura húzta, és az kapusunk keze mellett elszállt, és Forgó ugyan még menteni próbált, de nem sikerült, szépítettek a vendégek. 3-1.
Igen, Forgó Kornél, aki 8 héttel ezelőtt terült el a pályán egy ordítással kísérve… Indokolt is volt, mert bizony combcsontja és a lábszára között egy “kanyar” alakult ki, ott ahol egyébként a térdének kellene lennie… Nos, 56 nappal később játékra jelentkezett, és kapott is negyedórát.
Egy nyugodt hangulatú, de jó iramú mérkőzésen magabiztosan győztük le a talán már őrlángon égő, de ezzel együtt nagyon sportszerű ellenfelünket. Közben a Lőrinci is ‘behúzta’ a saját mérkőzését, így már egy tétnélküli meccset vivhatunk velük jövő héten az otthonukban. Gratulálunk a bajnoki címhez!
A tavalyi bronzérem után az idén ezüstérmet akasztanak fiaink nyakába, úgyhogy idézhetjük a klasszikust: az előrelépés megkérdőjelezhetetlen! 🙂
Hajrá GYAK!
Nyilatkozatok: