Szoros vereség

A mérkőzés közvetítése itt, az MLSZ Adatbank adatlapja pedig itt olvasható.

A búcsúzó nap fényében kezdtük meg a mérkőzést, és villanyfényben játszottuk le.

A Lőrinci azonnal magához ragadta a kezdeményezést, nem tapogatózott, és többnyire birtokolta is a labdát az első 20-25 percben, még ha ez komoly helyzeteket nem is hozott nekik. Az első negyedóra végén azonban gyakorlatilag összehoztunk nekik egy szögletetet, amiből megszerezték a vezetést. Érezhetően egy begyakorolt figura volt: átívelték a hosszú oldalra, onnan pedig a rövid kapufához, a viszonylag tisztán maradt játékos pedig befejelte.

Megfogott minket a gól, nehezen kaptuk össze magunkat, és egy kicsi segítséget mi is kaptunk az egyenlítő gólhoz. Sándor Bence ugratta ki nagyszerűen a jobb szélen Béla Sámuelt, azonban a kapus is jól mozdult ki, el is vitte jobbszélsőnk elől a labdát, ám kissé hosszan tolta meg. Horváth Viktor pedig úgy ment oda, ahogy a mezőnybe sodródó kapus elé oda kell menni: vagy felrúg (piros), vagy enyém a labda. Övé lett. A támadás indítójához juttattuk a labdát, a visszaigyekvő kapus távollétében Sándor Bence egyenlített.

Nem csak az egy-egy gól, de a mutatott játék alapján is kiegyenlített lett, hiszen az elején inkább ők, aztán inkább mi tudtuk uralni a mérkőzést.

A szünet után aztán még keményebben állt bele a mérkőzésbe a hazai csapat, egyáltalán nem hagytak minket kibontakozni, minden támadásunkat csírájában elfojtottak. Hogy ez hogyan is nézett ki? Hát így:

Egy óra  elteltével aztán 7 perc alatt kaptunk két gólt: megint egy begyakorolt figura, amit talán kicsit nagyobb rutinnal leleshettünk volna, majd egy üresbe indulás utáni ziccer, ami kimaradt, de a kapufáról kipattanó labda megint nem a miénk lett…

3-1-nél sem álltunk meg, de érezhető volt, hogy nem teljesen tiszták a fejel, csak darálunk, erőlködünk, hiányzott a tudatosság…

Azért a rendes játékidő végén ez a darálás hozzott egy Babarcsik-kugratást, a sérülésből fokozatosan visszatérő, ezúttal 20 percet kapó Dudás Csanád lendületből vezethette a kapusra, de megint csak jött egy alárúgás… Igaz, ez legalább a 16-oson belül, így büntetőt ért. A sértett végezte el, magabiztosan lőtt a bal alsó sarokba. A hosszbbításban persze már nem sok játék volt, hiszen jött a görcs-taktika, a lecsúszott a sportszáram, és különben sem tudom, honnan is kell elvégeznem a kirúgást…

Összességében a Lőrinci megérdemelten nyert, kevés veszélyes szituációt tudtunk kialakítani a kapujuk előtt, mezőnyben pontatlanul játszottunk, és hátul is ingatagak voltunkj. Az egyre inkább látszik, hogy ebben a mezőnyben nem feltétlenül a szép focival lehet hozni az eredményeket…

Szerdán kupameccs, a Herédet fogadjuk, jelenleg ők állnak a bajnoki tabella élén, az sem lesz könnyű…

Hajrá GYAK!

Nyilatkozatok: